Az ebédlő az a hely, ahol eszünk, általában a lakás központja. Az ebédlőasztalnál beszélgetünk, társasjátékot játszunk, és persze átadjuk magunkat az evés örömének. A fiatalabb generációknál sokszor azt látom, hogy kimarad az együtt evés szokása, gyakran a rohanás, a munka, a családi programok logisztikája miatt marad el ennek élménye. Ez több okból sem egészséges, az egyik, hogy nem tudnak a családtagok egymáshoz kapcsolódni, átbeszélni nyugodt körülmények között a nap eseményeit, ezt helyette felületesebben, telefonon keresztül teszik, a másik probléma, hogy általában kutyafuttában eszünk, és nem adjuk meg azt a húsz-harminc percet az étkezéseinknek, leülve, az ételre koncentrálva, élvezve az ízeket. Ez egészségkárosító és hosszú távon biztos út valamilyen egészségi probléma megalapozásához.

Fontosnak tartom az ebédlőasztalt mint a ház központi, családösszehozó szimbólumát. Ha hétközben valamiért egy étkezést sem tudunk megoldani közös családi körben, javaslom, hogy a hétvégéken legyen ennek egy rítusa, hogy minimum az ebédet a család együtt fogyassza el. Nagyon fontos családösszetartó ereje van a közös étkezéseknek, sajnálatos lenne, ha kimaradna az életünkből. Mindehhez természetesen kényelmes bútorra van szükség, de a környezetről sem szabad megfeledkeznünk. Az étkezés legyen kellemes, teremtsen alkalmat a diskurálásra, mert senkinek sincs kedve a kelleténél több időt tölteni egy olyan asztalnál, ahol vakít a fény, kemény a szék, vagy ahol a szoba berendezése kényelmetlen.
A konyhának és az étkezésre szánt térnek úgy kell egymáshoz kapcsolódnia, hogy a tálalás a lehető legkisebb felfordulással járjon. Nem lehet kellemes a hangulat abban az ebédlőben, melyben már-már fizikai erőpróbát jelent, hogy az étel az asztalra, a piszkos edény a konyhába kerüljön. 

A kellemes ebédlő titka nem az előírásos berendezésben vagy stílusban rejlik, hanem abban, hogy helyesen mérjük fel, mekkora a család, hány korosztály használja a helyiséget, gyakran hívunk-e vendéget, mekkora a lakás. A különálló, ünnepélyes ebédlőt sok család fölöslegesnek találja, inkább más helyiségben étkeznek.
A konyhában, nappaliban is találhatunk étkezésre alkalmas sarkot, és persze az erkély vagy a kert is szóba jöhet, ha kellemes az idő. Az ebédlő kiiktatása egyáltalán nem szükségmegoldás, hanem nagyon is jó ötlet. Az étkezőnek a konyha közelében kell helyet kapnia. Az ideális étkező többféle célra, például játékra, dolgozószobának is használható, „kiállíthatunk” benne képeket, kis tárgyakból komponált gyűjteményeket, ide telepíthetjük a növényeinket. A célszerűségnek nem kell eleve kizárnia az izgalmas változatosságot és a könnyedséget: a jó étkező a szakács és a lakberendező kreativitását dicséri. 
A következő kérdések segítségével könnyebben megtalálhatjuk a lakásban az étkezésre alkalmas helyeket, tökéletesíthetjük a meglévő étkezőt, vagy újat tervezhetünk. 

EBÉDLŐ KÉRDŐÍV

• Milyen szempontok alapján választottuk ki az ebédlő helyét?
• Étkezhetnénk máshol is?
• Étkezhetnénk kényelmesen a szabadban is?
• Hányan étkeznek itt?
• Bővíthető?
• Milyen gyakran és meddig használjuk?
• Mikor használjuk elsősorban? (reggel, délben, napközben, este)
• Csak étkezésre szolgál?
• Más célra is használjuk?
• Össze akarjuk kötni vagy el akarjuk választani a konyhát és az ebédlőt?
• Különüljön el az étkezősarok, vagy épüljön be a helyiségbe?
• Könnyen elérhető a konyha a lakás többi részéből?
• Könnyen szállíthatók a tányérok, az evőeszközök és az ételek a konyha és az asztal között?
• Könnyű az ebédlőt rendben tartani?
• Ha az ebédlő külön/más helyiségben található, van hely a környékén tálalónak?
• Állandóan használjuk?
• Nagy igénybevételnek van kitéve?
• Mennyire fontos az ebédlő a többi helyiséghez képest?
• Mennyit tudunk rá áldozni?
• Milyennek képzeljük a tökéletes ebédlőt?
• Gyakran fogadunk vendégeket?