A néhány évvel ezelőtt még omladozófélben lévő egykori háromterű csűr mára már tágas otthon, amelyet idén márciusban vett birtokba a család. Átmeneti megoldás ez – mondják, amikor otthonukban fogadnak –, hiszen elsődleges céljuk az udvaron lévő régi ház felújítása. Ám addig is, amíg az elkészül, otthont teremtettek a régi épületben, felhasználva a csűr eredeti szerkezeti elemeit. 

Szérű helyett nappali 

Az istállórészen – mutat körbe Zoltán – alakították ki a konyhát, a kamrát és a fürdőszobát. Az egykori szekérbeálló ma már tágas nappali, s mivel egybenyitották a szérűt az odorral, nagyobb teret kaptak. A padlástéren, a galériában kapott helyet a család közös hálószobája, amelyre egy fémszerkezetű lépcsőn jutunk fel. A csűr melletti egykori garázsbeálló látja el ma az előszoba szerepét, amit beragyog a felkelő nap, de itt van kialakítva a kazánház is. A kamra és a fürdőszoba kivételével minden egy térben van. A csűr melletti kihasználatlan kis háromszögrésznyi terület ma az épület része, így a csűrnek a fala maga a kerítés. 

– 2016-ban vettük meg a telket, mert megtetszett a rajta álló régi ház, tulajdonképpen az ragadta meg a tekintetünket. Három évig csak kutyát etetni jártunk ide, és egyszer csak jött Zoltán az ötlettel, hogy először újítsuk fel a csűrt, hogy tudjunk ide beköltözni, és majd idővel hozzálátunk a házfelújításhoz is. Számunkra az első perctől egyértelmű volt, hogy a csűrt is majd valamilyen módon megmentjük – meséli Réka. 
És milyen érzés most itt élni? Nagyon jó – reagálnak kérdésemre, s nem is igényel különösebb magyarázatot lelkesedésük, hiszen két gyermekkel egy kétszobás tömbházlakásból kertes házba költözni, az maga a paradicsom. 

Új életet leheltek a tűzre való csűrbe

– A szüleim családi vállalkozásába csatlakoztunk be, ők építőanyag-kereskedéssel, kivitelezéssel foglalkoznak, és mi a tervezéssel szálltunk be, ajánlva egy kerekebb csomagot. Ez a csűr is úgy készült, hogy a tervezése, a kivitelezése teljesen a mi munkánk eredménye, de vannak konkrétan olyan dolgok, amiket Zoltán készített az itthoni asztalosműhelyben – meséli Réka.
– Ez az a történet – egészíti ki nevetve feleségét Zoltán –, amikor munkaidőben megtervezed és szabadidődben elkészíted a megálmodott darabot.
Tervezés, kivitelezés tekintetében sokat nyomott a latban, hogy Zoltán építész, felesége, Réka építőmérnök. Mintegy hely­­­zetjelentésként meséli Réka, hogy amikor megvásárolták a telket a házzal és a csűrrel, ez utóbbi már az összedőlés határán állt. Nem csoda, hogy sokan javasolták, ne vesződjenek vele, bontsák le, tüzeljék el. Ők két nap alatt le is bontották, de továbbléptek, az elemeket leszámozták, a gerendákat darabonként felújították, megtisztították, a korhadtakat lecserélték, majd három éven keresztül újjáépítették. A nagyon korhadt darabokat – jegyzik meg –, amit nem tudtak felhasználni, félretették, a mai napig vigyáznak rájuk, hiszen „még látnak bennük fantáziát”. Vallják, csűr nélkül megbomlott volna a telek szerkezete, és ezzel odalett volna annak varázsa.
– Ugyanez van a házzal is, esetében is megoszlanak a vélemények. Sokáig nem került vásárló rá, mert úgy látták, le kellene bontani, és a mai napig kapunk olyan tanácsokat, hogy le kell bontani, újat kell építeni, de nálunk ez szóba se jött. Lehet, hogy sokkal olcsóbb lenne, de úgy már nem az lenne az eszmei értéke. Mi azért vásároltuk meg, mert nem nyúltak hozzá korábban, megmaradt eredeti állapotában – magyarázzák. 

Felújítási szempontok 

Mint Zoltán elárulja, a felújítás során az első és legfontosabb szempont az volt, legyen egy nagy egybefüggő tér, ahol kényelmesen elférnek a különböző családi és baráti összejövetelek meghívottjai. Ezért bontották le az egyik falat, és váltották ki egy fém tartószerkezettel, és ehhez igazították a szintén fémszerkezetű lépcsőt, melynek fokai fából vannak. Tökéletesen kiegészíti itt a fa és a fém egymást, illeszkedik a környezetbe, mivel a vékony fémelemek nem dominánsak, nem vonják el a figyelmet. 
– Korábban egy vendégünk fogalmazta meg, hogy ezen a telken minden megvan: a múlt, a jelen, a város, a falu, a régi, az új. Ezek a fémelemek képviselik az újat. Az épületfelújítás tekintetében az építészek arról szoktak vitatkozni, de szerintem zömében azt a koncepciót vallják, hogy egy régi épület felújítása nyugodtan magában hordozhatja a jelenkor elemeit is. Tehát nem kell kizárólag a száz évvel ezelőtti megoldásokhoz ragaszkodni, nyugodtan használjuk az aktuális megoldásokat, csak óvatosan – mondja Réka.

Egy légtérben a család

Bár van, aki furcsállja, számukra korántsem zavaró, hogy a család tulajdonképpen egy légtérben éli mindennapjait, nincsenek elkülönített kis terek, szobák, ezáltal is megőrizték a csűr eredeti nyitottságát. A galériában tágas, háromágyas hálórész van kialakítva, ez azért is jó megoldás számukra, mert kicsi gyermekeik nagyban igénylik még a szülők közelségét. 
Zoltán mosolyogva mondja, napközben a nappali a kedvenc tartózkodási helye, este pedig a galéria, ahonnan a kilátás pazar, az esti fények pedig varázslatosak. Réka büszkén mutatja a konyha, de mondhatni, a ház egyik meghatározó ékét, a kályhát. Különleges egyedi darab, Zoltán ötletei, tervei szerint készült, egyszerre látja el a kandalló és sütő szerepét is. Tulajdonképpen a két különálló térből álló kályha felső része családi összejövetelek során barbecue-kályhaként funkcionál. Az alsó részben gyújtják meg a tüzet, melynek füstjét át tudják vezetni a felső részbe, ide helyezik be a konyhában a húsokat, s ha azok elkészültek, a kályha nappali felőli nyitható ajtaján tálalják is. De nemcsak barbecue készítésére alkalmas a felső különálló tér, nagyon hideg téli estéken ide is be lehet gyújtani. A hőleadás dupla kémény segítségével történik, azaz a kémény belső terében egy kerámiacső van elhelyezve, a téglafalnak pedig kitűnő a hőleadó képessége, a kimondottan erre a célra kialakított nyílásokon áramlik a meleg a lakásba, kifűtve annak mind a 180 négyzetméterét, a konyhától a hálóig.

Különleges megoldások

A házaspár szavaiból árad a büszkeség, szeretik a csűrházat, szívesen mutatják meg, a rengeteg pozitív visszajelzés pedig őket igazolja, hogy jó úton haladnak. Réka azt mondja, ő igazán arra a legbüszkébb, amiről tudja, hogy a férje ötlete alapján született, az ő munkájának az eredménye. A kályha mellett ilyen például a fürdőszoba és a kamra ajtaja. Különlegességük abban rejlik, hogy a faajtó deszkái közé egy-egy vékony üvegcsíkot helyeztek el, így a beszűrődő fény különleges játéka még varázslatosabbá teszi a helyet. Az ötletet maguk a csűr boronafal elemei között hagyott kis szellőzőrések adták, tulajdonképpen ők így maradtak hűségesek a régi csűrépítési eljárásokhoz. Szintén ötletes megoldásokkal őrizték meg a tetőszerkezet alatti szellőzőnyílásokat. Általában ezeket fával beépítik, ők a beépítést üveggel oldották meg, sokak tetszését elnyerve ezzel az egyedi megoldással.
– Annak ellenére, hogy soha nem süt ezeken be a nap, mégis egy érdekes fény jut be az emeletre, de általuk fentről be lehet látni az első és a hátsó udvart is – részletezik.

Ezen a csíkszeredai portán új funkciót kapott például a zsinór is.
– A boronagerendák közé kőzetgyapot került, ezt pedig jutazsinórral zártuk le, mert kenderzsinórt nem találtunk. Esztétikailag is jó megoldás, kimondottan jól mutat a homlokzaton is – mutatja Réka.
De lépten-nyomon bővelkedik a György család otthona a különleges megoldásokban, illetve minduntalan visszaköszön a házaspár azon elve, hogy mindennek helye van az udvaron, a házban. Ennek a szemléletnek ékes példája a fürdő, konyha, előszoba bontott tégla padlózata. 
– Volt a háznak egy kinti téglavécéje, amit lebontottunk, de az innen kimenekített téglát megőriztük. Ezeket egy centiméteres vastagságúra vágtuk, és azt használtuk fel úgy, hogy például a fürdőszobában a falra is azt ragasztottuk, nemcsak a padlóra.
Amint körbejárjuk otthonukat, mutatják, a nappali falába van beépítve az a gerenda, amelyre anno belevésték az építés dátumát: 1945.

Minden, ami régi, minden, ami fából van

Ami a lakás belső berendezését illeti, e tekintetben is voltak határozott elképzeléseik: szívesen fogadtak mindent, ami régi, és mindent, ami fából volt. Így van a berendezés között családi örökség, turkálóból vásárolt és saját maguk által felújított darab, padlásról, csűrből, pókhálók közül begyűjtött, a régmúltat idéző bútor.
– Ragaszkodtunk mindenhez, ami régi és fából van. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy megmentsük azt, amit más esetleg tűzre tenne. Ezért van a ház tele régi bútorokkal, padokkal, kredencekkel, székekkel, asztalokkal. Mindketten szeretjük a régi dolgokat megőrizni, felújítani, megtartani, nem vagyunk annak hívei, hogy félredobjuk a régit és új dolgokat vásároljunk – mondja Réka, és közben mutatják is a nappali egyik különlegességét, egy 1845-ös szekretert. Mellette régi rádió, szintén turkálóból beszerzett ikonikus régi darab, tökéletesen működő hangfalakkal, lemezjátszóval. 
Tágas és világos a nappali dolgozó- és játszósarokkal. Az egykori méretes csűrkapuk helyén lévő ablakokon beáramlik a természetes fény, mindamellett, hogy általuk nyílik a tér is. Arra törekedtek – ismerik el –, hogy az ablakokkal, azok elhelyezésével is megőrizzék küllemében is a csűr jellegét.
Mesélik, volt olyan látogatójuk, aki felújított csűrházukat látva könnyekig hatódott.
– Meghatódott, mert nekik is ugyanez van a fejükben a csűr­­­­átalakításokkal, a régi épületek megmentésével kapcsolatosan, és végre láthatta, hogy ezek az ötletek megvalósíthatók. Igen, ezt lehet fokozni, lehet ezt magas szinten csinálni, több fantáziát belevinni. 
Hangulatos a kültéri elrendezés a csűrház előtti vendégfogadásra alkalmas régi padokkal. Az asztalon virágcsokor, a csűr előtt homokozó, mellette magas ágyás. Terebélyes vén diófa áll a felújításra váró régi ház és a csűrház között. Derűsen mesélik, korábban csak minden második évben termett a fa, de amióta a telket megvásárolták, a diófa minden évben ontja termését.
– Ez itt még egy félkész állapot. Beköltöztünk, hogy végre itt lakhassunk, de nap mint nap dolgozunk rajta. Sokszor akár apróságon is, de pont az apró részletek tesznek valamit csodássá vagy akár tönkre – búcsúzik Réka.