Országunkban is van egy olyan szakhatóság, amelyre hárul a minőség menedzsmentje az egészségügyben, azaz annak intézményrendszerében, mindenekelőtt a különböző szóban forgó rendszer keretében tevékenykedő kórházak, járóbeteg-rendelők stb. akkreditálása tekintetében. Az Egészségügyi Minőség Menedzsment Szakhatóságról (ANMCS) van szó. Annak működését és hatáskö­rét újabban a 2017/93-as sürgősségi kormányrendelet révén állapították meg. Előírások voltak abban a kor­mányrendeletben a szak­hatóság területi hivata­lai­nak megszervezésére, működé­sére és feladatkörére vonatkozóan is. Azoknak meglett volna a szerepe abban is, hogy 2017. december 31-ig sor kerülhessen a járó­be­teg-rendelők akkreditálására is. Ez viszont nem jött be, s ilyenképpen a Tudose-kormány rá­kény­szerült egy kompromisszumos jellegű sürgősségi kormányrendelet elfogadására. A 2017/93-as sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely 2017. december 11-én jelent meg, s amely egyetlen mondatot tartalmaz, nevezetesen azt, hogy a már említett területi hivatalok jogi személyiséggel rendelkező struktúrák, s azok megszervezését, működését és feladatkörét kormányhatározat révén hagyják jóvá. Újabb 11 hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy megszülessen ez a jogszabály: a Hivatalos Közlöny tegnapi számában jelent meg az ANMCS állásszáma megállapítására, valamint a területi hivatalok létrehozására, megszervezésére és működésére vonatkozó 2018/728-as kormányhatározat. Az hétfőtől válik hatályossá, s annak értelmében a szakhatóság központjában a létszámkeret 122 fő (abba nincs beleszámolva a szakhatóság elnöke és kabinetjének munkatársai. Az ANMCS alárendeltségében létrejön 8 területi iroda, mindenik 16-16 fős létszámmal. Azok mindenikéhez több megye is tartozik, Hargita megye a központi területi irodához soroltatott, amelynek szék­helye Marosvásárhelyen lesz. (Amúgy megyénken kívül ennek az irodának a hatáskörébe fog tartozni Fehér, Brassó, Kovászna, Maros és Szeben megye.) Ezek a területi irodák jogi személyiséggel rendelkeznek, s élükön egy igazgató áll. Főbb feladatkörük az, hogy területi szinten biztosítsák és koordinálják az akkreditálás megkövetelte kiértékelési tevékenységet, összhangban az akkreditálási szabványokkal. Tényleges „felállásuk” megköveteli a saját szervezési és működési szabályzat kidolgozását is, annak viszont előfeltétele az a keretszabályzat, amelyet az ANMCS elnöke rendelete révén hagynak majd jóvá. Ugyancsak az elnök határozata révén kerül jóváhagyásra a hivatalok személyzeti struktúrája is. Olyan körülmények között, amikor is a járóbeteg-rendelők akkreditálása már rég meg kellett volna kezdődjön, ugyancsak nehezen érthető, hogy miért is kellett több mint egy évig várni a területi irodák létrehozását elrendelő jogszabályra. Hecser Zoltán