Múlt csütörtökön nem sokkal éjfél előtt beigazolódott (legalábbis részben) az a feltételezés, miszerint a kormánypárt, a szociáldemokrata párt csúcsvezetésének nem sikerül aznap pontot tennie a kormány, pontosabban a kormányátalakítás körüli hercehurcára. Az viszont eldőlt, hogy kik távoznak, de hogy kik jönnek, azaz ki kerül a helyükre, az csak pénteken a kora délutáni órákban… [caption id="attachment_58371" align="aligncenter" width="800"] Dragnea érveitől Tudose „kiájult”...[/caption] A pénteki lapszámunkban meg­jelent, a megelőző nap félbeszakadt krónikáját pró­báljuk meg befejezni. Azzal zár­tuk írásunkat, hogy 22 óra után né­hány perccel az igen viharos és ál­lítólag durva kirohanásoktól sem mentes csetepaténak váratlanul egy újabb „menete” következhet be. (Ez be is következett, de csak később, Tudose kormányfő és Dragnea pártelnök közös sajtótájékoztatóját követően.) Azt megelőzően, félhivatalos értesüléseink szerint úgy 22 óra tájában kirohant a tanácsteremből Tudose kormányfő azzal fenyegetőzve, hogy benyújtja lemondását. Ez állítólag annak okán, hogy ugyan a két „problémás” tárcavezető, Sevil Shhaideh és Rovana Plumb, valamint a kormányfő által kevésbé szívlelt és sokat bírált szállításügyi miniszter, Răzvan Cuc előzetes álláspontjukat meghazudtolva az ülés során mégis benyújtották lemondásukat, de azt a csúcsvezetés tagságának túlnyomó többsége úgymond nem fogadta el, sőt értelmetlen módon kikövetelték annak szavazás alá bocsátását. Nos, a lemondásokat a szavazásokkal „visszautasították”. Ez már azért is értelmetlen dolog volt, mert egy lemondás egyéni döntésen alapszik, szabad akaraton múlik, és arról sehol a világon nem szoktak szavazni. Nos, ezen „felülbírálás” okán viharzott ki a tanácsteremből a kormányfő. Amennyiben „kiviharzása” véglegesnek bizonyul, akkor valóban bekövetkezett volna a kormányválság... A békebíró végül is a kormányfőhelyettes, Marian Ciolacu volt, aki lecsillapította felettesét és rábírta a visszatérésre. A pártelnököt, Liviu Dragneát pedig arra, hogy azt a bizonyos szavazást nyugtázzák a pártvezetőség szimpátiájának, elismerésének a jeleként. Ebbe végül is mindenki belenyugodott (legalábbis látszólag), azaz tudomásul vették és magukévá tették a három miniszter lemondását. Ezzel a több mint hatórás igen zűrzavaros és heves kirohanásoktól sem mentes vita után lezárult az első „menet”. Azzal is egyetértettek, hogy az új miniszterjelöltekről az országos végrehajtó bizottság másnapi, azaz pénteki ülésén döntenek. Amolyan záróakkordként került sor a már előzetesen beharangozott sajtótájékoztatóra úgy 23 óra magasságában. Tudosen múlott… Akik behatóan nyomon követték a múlt csütörtöki (de nem csak) kormánypártbeli fejleményeket, azok számára úgy éjfél tájt kezdett világossá válni, hogy ha győzelmet nem is aratott, de csatát mindenképp nyert Mihai Tudose kormányfő, ugyanis az általa leginkább szorgalmazott két miniszter leváltása csak bekövetkezett, és pártjának csúcsvezetése, ha nem is könnyűszerrel, de eleget tett, eleget kellett tegyen követelésének. A háborút viszont nem nyerte meg, mert az az úgynevezett „bizalmi szavazás” tulajdonképpen szembe ment az ő akaratával. Ennek ugyan nincs gyakorlati jelentősége, de az viszont feltételezhető, hogy a Tudosehoz közel álló pártvezetők számát nemigen növelhette. Ami pedig a közös sajtótájékoztatón elhangzott, abból végül is az volt kikövetkeztethető, hogy amolyan „szerecsenmosdatás” következett be: tulajdonképpen nincs szó, nem volt szó párton belüli súlyos válságról, a kormányfő és a pártelnök közti állítólagos ellentétek kiéleződéséről, a kirajzolódni látszó csetepatéért a felelősöket, vétkeseket nem a párton belül kell keresni, lévén, hogy a kívülről érkező ilyen vagy olyan nyomások éreztették hatásukat stb. Az ilyen megnyilatkozásokra, pontosabban magyarázkodásokra ráillik az a román közmondás, miszerint „fokhagymát se evett, s szájszaga sincs”. Mi azt mondanánk, hogy igenis szaga volt mindannak, ami a múlt hét során történt a kormánypárt, valamint a kormány szintjén, valamint berkeiben, akárcsak a csütörtök délutáni csúcsvezetői ülésen, s azt egy sajtótájékoztató révén próbálták „szagtalanítani”. Egyetlen dolgot ismertek el, s azt utólag is megerősítették, nevezetesen azt, hogy a kormányfő és a pártelnök, valamint a kormány és a pártvezetés között nem mindig volt zavartalan és érdemleges a kommunikáció, esetenként a felek nyilatkozatai keresztezték egymást, s ebből félreértések származtak. Ami pedig a miniszterek lemondását illeti, az a körüli zűrzavart és ellentmondásos nyilatkozatokat ugyancsak megpróbálták lecsillapítani. Meglepő, de egyben hihetetlen módon azt próbálta Tudose és Dragnea egyaránt bizonygatni, hogy a két tárcavezetőnek a DNA általi megidézése azok számára lelki megrázkódtatást jelentett, olyan nyomásnak voltak kitéve, amelynek okán szellemileg, de fizikailag is rossz állapotba kerültek, s nekik személy szerint panaszkodtak, mintegy sugalmazva az esetleges lemondásukat. Amúgy velük szemben soha nem fogalmazódott meg sem politikai, sem szakmai kifogás, de jelenlétük a kormányban esetleg problematikusnak bizonyulhat az unióval, valamint az Európai Bizottsággal való kapcsolatok tekintetében. Ez esetben is végeredményben szerecsenmosásról van szó, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt hetek, napok során a két problémás miniszter a nagy nyilvánosság előtt többször is azt hangoztatta, hogy állnak elébe a kivizsgálásnak, nincs amiért aggódniuk és semmiképp sem áll szándékukban lemondásuk benyújtása. Egyébként a csütörtöki gyűlés megkezdése előtt is Rovana Plumb úgy félszájjal azt próbálta érzékeltetni, hogy nincs amiért idegeskednie annak kimenetelét illetően. A tanácsteremben viszont más történt, és Tudose elszántsága végül is őket állította válaszút elé: vagy „eltávoznak” vagy nem, de akkor Tudose „fog távozni”, magával rántva az egész kormányt. Másképpen fogalmazva, végül is feláldozták magukat, nevezetesen a pártérdek oldalán. Ezt amúgy csütörtökön éjjel elismerte Rovana Plumb is, amikor kijelentette, hogy „méltósággal távozok, lemondásommal bebizonyítottam, hogy nem ragaszkodok minden áron a miniszteri székhez”. Dragnea döntött… Sportnyelven fogalmazva, a pénteki menet során a gólt Tudose rúgta, de másnap, amikor sor került a majdani tárcavezetők kijelölésére, akkor a gólt a pártelnök, Liviu Dragnea lőtte. Egyébként a már említett második „menetre” csütörtök éjfél után került sor a sajtótájékoztatót követően, amikor a párt csúcsvezetésének „csúcsvezetői” igen szűk körben számba vették a potenciális jelölteket. Úgy tudni, több név is terítékre került, egyeseket maga a kormányfő nevesített, vita is kialakult, és már-már úgy tűnt, hogy bekövetkezhet egy újabb hosszadalmas „vívódás”, de pénteken a dolgok másként alakultak. Igaz, az aznapi csúcsvezetői ülés is mintegy két órát tartott, s állítólag annak hangvétele sem volt mindig „csendes”, de végül is Dragneának sikerült, ha kompromisszummal is, de érvényesíteni ama szándékát, hogy lehetőleg hozzá közel álló és vele szimpatizáló „harcostársak” kerüljenek fel arra a listára, amelyet be kell nyújtani majd Johannis államelnökhöz a kinevezési dekrétumok meghozatala, illetve aláírása végett. Egyes vezetők elégedetlensége ide vagy oda, tény, hogy a Dragnea által javasolt személyeket egyöntetűen megszavazta az országos végrehajtó bizottság. (Amúgy volt egy ellenszavazat az egyik jelölt esetében.) Kormányfőhelyettesnek, régiófejlesztési és európai alapokért felelős miniszternek jelölték az Olt megyei szenátort, a párt egyik legbefolyásosabbnak tartott politikusát, Paul Stănescut (akinek egyes értesülések szerint van némi DNA-féle vaj a fején, s ez esetleg problémát okozhat), szállításügyi miniszternek Felix Stroet a párt konstancai elnökét, az európai alapokért felelős tárca nélküli miniszternek pedig Marius Nicát, aki jelenleg a kormányfői apparátusban államtanácsosi tisztséget lát el. Az előbbi kettőről azt tudni, hogy közel állnak Liviu Dragneához (ahogy mondani szokták, az ő emberei), és ő is javasolta ezekre a tisztségekre. Marius Nicát illetően egyes értesülések szerint kompromisszumról van szó, Dragnea úgymond átengedte a javasolás jogát a kormányfőnek. Egyes politikai elemzők úgy vélekednek, hogy e két miniszter majdani kinevezése nyomán Liviu Dragnea rálátása, valamint ráhatása a kormányra nem fog fellazulni, hanem ellenkezőleg… A kormányfő a három jelenlegi tárcavezető felmentésére vonatkozó, valamint a három kinevezendő miniszterre vonatkozó javaslatait a mai nap folyamán nyújtja be az államelnöki hivatalhoz, s valószínűsíthető, hogy az államelnöknek nem lesznek kifogásai, mint ahogy az is, hogy a mai nap folyamán sor is kerül(het) a eskütételre. Apropó eskütétel: Liviu Dragnea a Mihai Tudose kormányfővel megtartott közös sajtóértekezletükön bejelentette, hogy ettől arrafelé mindaddig nem fog belépni a Cotroceni-palotába, ameddig nem zajlik le a soron következő államelnöki választás. Ezt azzal indokolta meg, hogy a múlt csütörtöki nyilatkozataival (amelyeket lapunk pénteki számában már ismertettünk) Johannis államelnök bebizonyította, hogy nem képes távol tartani magát a politikától, és a szociáldemokrata pártot illetően olyasmiket állított, „ami nem az ő dolga”. Amúgy a pénteki közös sajtótájékoztatón ugyancsak semmitmondó nyilatkozatok hangzottak el, s talán egy dologra érdemes utalni: arról döntöttek, hogy ezentúl a kormányzati ténykedéssel kapcsolatosan a nyilatkozási jog Mihai Tudose kormányfőt illeti meg, a pártpolitika terén pedig a mindenkori nyilatkozó fél a pártelnök, azaz Liviu Dragnea. Van egy győztes A múlt heti történéseknek bizonyos értelemben volt két főszereplője: Tudose kormányfő és Dragnea pártelnök, s az ők mérkőzése döntetlenül végződött. Volt egy harmadik szereplő is, akit egy kis túlzással a mellékszereplői jelzővel is illethetnénk, Călin Popescu Tăriceanu a kormánykoalíciós párt, az ALDE elnöke. Amint már arról beszámoltunk, pártja még csütörtökön délután úgy döntött, hogy kivonja Mihai Tudose kormányfő és közvetve a kormánypárt csúcsvezetésének a látóköréből pártjuk szenátorát, a parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszter Viorel Iliet. Egyesek, s nem is kevesen, még pénteken reggel is azt feltételezték, hogy ebben az ügyben még lesz egy-két szava a szociáldemokrata párt csúcsvezetésének, sőt a végszót is az fogja kimondani. Nem így történt. Lévén, hogy a szociáldemokraták igyekeztek elejébe menni egy újabb hercehurcának, pénteken délután Tudose kormányfő mintegy nyugtázva koalíciós partnerük döntését, csak annyit mondott, hogy egy koalíciós egyezménynek megvannak a maga játékszabályai, s azt kénytelen-kelletlen tiszteletben kell tartani. Hozzáfűzte azt is (amolyan mentegetőzésként), hogy a szóban forgó tárca nélküli miniszteri funkció nem annyira „exponált”, mint a többi miniszteri tisztség. Ilyenképpen pedig a kormánypárt részéről ugyancsak el kellett fogadni egy olyan kompromisszumot, amely semmi esetre sem minősíthető „boldogítónk”, legalábbis a kormányfő szempontjából. Másabb székcserék Az elmúlt napokban másabb székcserékre is sor került, azok ugyan nem váltottak ki nagyobb visszhangot, már csak azért sem, mert jobbára azokról a nyilvánosság nemigen szerzett tudomást. Ugyanakkor azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy nem akármilyen székcserékről van szó, hanem olyanokról, amelyeknek megvan a maguk kiemelt jelentősége akár politikai szempontból is. Kezdenénk azzal, hogy állítólag „igen kedvező hátszéllel” választották meg a múlt szerdán az Állami Számvevőszék elnökévé Mihai Busuiocot, aki pillanatnyilag még betölti a kormányfőtitkári tisztséget. (Erre a választásra egyébként azért került sor, mert lejárt a mandátuma a jelenlegi elnöknek, Nicolae Văcăroiunak. A most megválasztott elnök sokak szerint nemigen tett eleget a szakmai elvárásoknak, s talán ezért kellett az a bizonyos hátszél.) Busuiocról úgy tudni, hogy mindig is igen közel állt Liviu Dragnea pártelnökhöz, s talán neki köszönhető az is, hogy a Grindeanu-kormány idején őt nevezték ki kormányfőtitkárnak. (Ebben a minőségében egyébként a júniusi kormányválság idején ugyancsak „betartott” Grindeanunak.) Busuioc helyére a kormányfőtitkári tisztségbe Mihai Tudose pénteken a jelenlegi kormányfőtitkár-helyettest javasolta, Ruxandra Bănicat. Az Állami Számvevőszéknél másabb vezetői tisztségekben is székcserére került sor: a parlament annak alelnökévé választotta Nicu Marcut, Lucia Vlad Vlădescut az auditálási hatóság elnökévé, Florin Tunarut annak alelnökévé és Aurel Dumitrut számvevőszéki tanácsossá. (Egyébként a számvevőszék csúcsvezetőit a parlamenti pártok javaslatára a két ház közös ülésén választják meg, s azok megbízatása egy adott mandátumra vonatkozik.) Hecser Zoltán