Tegnap majdhogynem azonos időpontban hozta nyilvánosságra az Országos Statisztikai Intézet (INS), illetve az Eurostat az első féléves gazdasági növekedésre vonatkozó hivatalos adatait. Az előbbi a GDP hazai növekedésére vonatkozót, az utóbbi az uniós viszonylatban, s azon belül minden egyes tagállam esetében jegyzett növekedésre vonatkozót. [caption id="attachment_55135" align="aligncenter" width="1000"] Az Eurostat székháza Luxembourgban Fotó: ec.europa.eu[/caption] A gazdasági és pénzügyi elemzők 5%-nál nagyobb arányú növekedésre számítottak, de arra nemigen, hogy a GDP második évnegyedes növekedése elérje a 105,9%-ot (kiigazítás nélküli nyers adat, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított növekedés ugyanakkor 105,7%-os volt). Iramos növekedés Az Eurostat adataiból kiderül, hogy a legiramosabb növekedést mind a második évnegyed, mind pedig az első félév során országunk jegyezte, nevezetesen 5,9%, illetve 5,8%-ost (kiigazítás nélküli nyers adatok). Ezzel az iramos növekedéssel országunk jócskán megelőzte a többi uniós tagállamot, s ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy a második helyet elfoglaló Lettország esetében a GDP növekedési aránya 4,8%-os volt, a harmadik helyre pedig Csehország került 4,5%-os növekedéssel. Amúgy uniós viszonylatban a szóban forgó növekedési arány 2,3%-os volt. (Magyarország esetében a bruttó hazai termék 2017 második negyedévében 3,2%-kal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva, az első félév során pedig az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 3,7%-kal.) Nem „egészséges”… Jó ideje már, hogy a hazai GDP-növekedés irigylésre méltónak bizonyult, ilyenképpen pedig az utóbbi másfél év során Románia listavezetővé vált. Ennek ellenére vannak olyan gazdasági elemzők, akik szerint az a tény, hogy a növekedés kizárólag a fogyasztás bővülésére „alapoz”, nem nevezhető sem szerencsésnek, sem ígéretesnek. Egyrészt azért, mert annak hátterében az utóbbi két esztendő során a közszférában eszközölt bérkiigazítások, a garantált minimál bruttó bér szintjének a szinte ugrásszerű megemelése, továbbá a nyugdíjpont értékének a megemelése áll(t). Ilyenképpen pedig nehezen képzelhető el, hogy a későbbiek során konszolidálni lehet majd a GDP növekedését, illetve azt fenntartani (mármint a jelenlegi arányszámok szintjén). Egy másik aggasztó jelenség, hogy a fogyasztások bővülése nyomán kénytelen-kelletlen fokozódott az import is, amit nem volt képes ellensúlyozni az export, annak okán pedig hovatovább elmélyül Románia kereskedelmi mérleghiánya. Makrogazdasági szempontból az sincs rendjén, hogy a beruházások (azokba beleértve a külföldi közvetlen befektetéseket is) majdhogynem egy helyben topogtak, a megvalósított volumen jóval kisebb, mint a múlt esztendő első félévében realizált. Összegezve, mindenképpen örvendetes az erőteljes gazdasági növekedés, de sajnos az nem párosult másabb makrogazdasági ismérvek kedvező alakulásával. Nos, erre szokták mondani: az egyik szemen sír, a másik nevet… Hecser Zoltán