Az elmúlt héten nagy volt a jövés-menés szűkebb régiónkban is, de ez már július második felében megszokott a Tusványosi Szabadegyetem okán. Országos viszonylatban hasonlóképpen, de másabb jellegű. Ki jószántából ment, kit berendeltek vagy vittek. Törvények, jogszabá- lyok jöttek (azaz jelentek meg), de voltak olyanok is, amelyek mentek (azaz visszaküldték a parlamentnek). A politikai pártok részéről ugyancsak „jöttek-mentek” az üzengetések. A liberálisok például újból azt üzenték Victor Pontának, hogy mondjon le, ő viszont visszaüzent: szándékai szerint a kormány élén marad(na) a 2016-os választásokig. [dropcap]E[/dropcap]z az időszak a hazai nagypolitikában nem jelentett „uborkaszezont”. Júniusban és az e hónapból eltelt hetek során is számos olyan esemény következett be, amelyek kiváltották nemcsak a pártpolitikusok, a politikai vagy a gazdasági elemzők, hanem a közvélemény érdeklődését is. Ilyen tekintetben talán a „legizgalmasabbnak” az az eseménysorozat mutatkozott/mutatkozik, amelyet Victor Ponta kormányfő vártatlan és némileg homályos körülmények között bekövetkezett bakui – utólag hivatalosnak „minősített” – június 13-i „kiruccanása” váltott ki, s amely nem hazatéréssel zárult, hanem egy Törökországban elvégzett térdműtéttel folytatódott, amit az ottani lábadozás követett. Nem térnénk vissza ezekre a történésekre, hisz azokat nyomon követve az elmúlt hetek során részletesen beszámoltunk. A kormányfőnek a költségvetés-kiigazítással kell bíbelődnie együtt a közpénzügyi miniszterrel, s azt valahogy úgy tető alá hozni, hogy a költségvetési hiány semmiképp se rugaszkodjon el, de ugyanakkor legyen biztosított pénzforrás a második félévtől megnövekedett egyes költségvetési kiadások (például a megemelt állami gyermekpótlék, az egyes különleges jogállású személyi kategóriákat megillető megemelt jóvátételi illetmények, stb.) fedezésére. Idetartozik az is, hogy talán nem véletlenül érkezett pont ezekben a napokban országunkba az „őrangyal”, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) műszaki missziója. Négy nap óta tartózkodik országunkban, de ténykedésüket teljes diszkréció övezi. Azt viszont tudni, hogy igen kíváncsiak a mostani költségvetés-kiigazításra, illetve a 2016-os költségvetés, valamint az államelnök által egyelőre visszautasított új Adótörvénykönyv hatástanulmányára, illetve hatásmechanizmusára, ugyanis a nemzetközi pénzintézeteknek annak kapcsán aggályaik fogalmazódtak meg. Nagy kérdés a fedezet, a forrásbiztosítás Apropó költségvetés-kiigazítás, illetve költségvetési kiadásgyarapodás: nem kizárt, hogy augusztus 1-től mégis megemelkedik azon személyek havi illetménye, akik magas állami tisztségeket töltenek be. Erre vonatkozóan fogadta el Gabriel Oprea ideiglenes kormányfő „beintése” nyomán a kormány a július 8-i ülésén a 2015/14-es kormányrendeletet, amely még aznap megjelent a Hivatalos Közlönyben. 46 személyt érint ez a nem kis arányú, a jelenleginek háromszorosát jelentő illetményemelés, s amely nyomán például az államelnök havi bruttó illetménye 21 541 lej lesz. Emlékeztetnénk: a kormányrendelet elfogadása utólagosan kínos és méltatlan vitát, szópárbajt váltott ki, amibe belefért az egymásra hárítás is, s amelyet utólagosan meg kívánt vétózni a kormányfő. Július 9-én ugyanis kijelentette, hogy a kormányrendelet hatályba lépését el fogják napolni egy másikkal, amelyet a következő, a július 15-i kormányülésen fognak elfogadni. Annak napirendjére nem került fel, csak annyit közöltek, hogy majd a következőn. Elérkeztünk a múlt heti, a július 22-i kormányüléshez, de annak a fránya kormányrendeletnek az elnapolásáról megfeledkeztek. Csütörtökön délután megszólalt az egyik „illetékes”, Rovana Plumb munkaügyi miniszter, aki most másabb megvilágításba helyezte a 46 „magas rangú” illetményemelésének az ügyét, azt állítva, hogy annak tekintetében a döntést a költségvetés-kiigazítás „eredményezheti”. Amúgy a kormányrendeletet tulajdonképpen nem kell módosítani, csak annak a hatályba lépési időpontját kitolni, mert annak szövege beépül az új bérezési törvénybe. Ez utóbbi kapcsán utalt arra is, hogy annak finalizálására augusztus végéig sor kerül, s reményeik szerint azt szeptember végéig el is fogadhatja a parlament. Azt sem tartotta kizártnak, hogy az új közszférai bérezés hatályba léptetésére ne 2016. január 1-től, hanem 2015. december 1-től kerülhessen sor. Legyen a 46 közméltóság kiváltsága illetményük időbeni előrehozása, de ennél talán sokkal fontosabb és örömteljesebb lehet a több mint 1 millió főt számláló közszférai intézményrendszer bérezésének az érdembeli rendezése. Üdvözölve a kilátásba helyezett jogszabályt, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy középtávon biztosítható lesz-e a fedezet a központi és a helyi közigazgatásban már-már ugrásszerűen megemelkedett személyzeti kiadásokra. Érdemes elmélkedni, mert az elmúlt hónapok során a kormány bizonyos tekintetekben bőkezűnek bizonyult, s e vonatkozásban megemlíthetünk két legfrissebb példát. Nevezetesen a július 22-én megjelent, a parlamenti köztisztviselő jogállására vonatkozó 2006/7-es törvényt módosító és kiegészítő 2015/215-ös törvényt, valamint a romániai diplomáciai és konzuli testület tagjainak nyújtandó szolgálati nyugdíjra vonatkozó 2015/216-os törvényt. Nem térnénk ki e két jogszabály ismertetésére, de utalni kell arra, hogy olyan szolgálati nyugdíjak bevezetéséről van szó, amelyek nem kis pluszkiadást jelentenek majd az állami költségvetés számára. De ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy az új Adótörvénykönyvet mindenekelőtt azért utasította vissza és kérte annak újratárgyalását az államelnök, mert az „adólazítások” jelentette költségvetési kiesésekre az nemigen „ígér” kompenzálást. Lehet, van valami igaza az államelnöknek, annál is inkább, mert ilyen természetű kifogásokat, fenntartásokat megfogalmaztak a nemzetközi pénzintézetek egyes képviselői, a Költségvetési Tanács illetékesei, egyes hazai tekintélyes gazdasági elemzők és adószakértők is, legutóbb és újólag igen kemény hangnemben Mugur Isărescu, a jegybank elnöke is, aki pénteken, egy rendezvényen nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az Adótörvénykönyv a jelenlegi formájában „gazdasági szempontból alkalmazhatatlan”. Némileg furcsállandó, sőt kifogásolandó, hogy egyesek most az államelnöki – egyébként konkrétumokat nem tartalmazó – újratárgyalási kérelem után „ébredtek fel” és fogalmaztak meg bírálatokat. Egyébként Mugur Isărescu mostani „kifakadása” mintegy megerősíteni látszik azt a feltételezést, miszerint ő sugalmazta július 15-i találkozójukon az új Adótörvénykönyv kihirdetésének az elnapolását. Van azonban az éremnek másik oldala is, az államelnök aggódik a költségvetési bevételek esetleges megcsappanása és a deficit esetleges megemelkedése okán, de nem így a költségvetési kiadások biztosra vehető növekedése okán. Biztosra vehető azért, mert amint már arra fentebb utaltunk, olyan pluszkiadásokkal kell szembenézni, amelyek az idei esztendő második félévétől terhelik (pluszban) majd a költségvetést, és még inkább 2016-tól kezdődően. Meglepetés… Arról már hírt adtunk, hogy az államelnök kihirdette az Adóeljárási Törvénykönyvre vonatkozó 2015/207-es törvényt. Az a Hivatalos Közlöny július 23-i számában jelent meg, és 2016. január 1-től válik hatályossá. Az viszont elképzelhetetlen az Adótörvénykönyv hatályba léptetése nélkül. Ez utóbbi azonban várat magára, s amint már arról beszámoltunk, a dolgok ilyenszerű alakulása óhatatlanul kínos helyzetbe hozta az államelnököt is. A minap megjelent törvénykönyvet még nem állt módunkban áttanulmányozni, de átlapoztuk, s azon nyomban meglepetésben is részünk volt. Hogy miért? Időközben alaposabban lapoztuk át az egyes fiskális-költségvetési intézkedések szabályozására és az egyes jogszabályok kiegészítésére vonatkozó 2015/17-es kormányrendeletet, amely július 20-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben és a múlt hétvégén lépett érvénybe. A viszonylag terjedelmes kormányrendelet révén két új szakaszt és 11 új bekezdést építettek bele, a jelenleg hatályos (az utólag módosított és kiegészített, a 2003/92-es kormányrendelettel jóváhagyott) Fiskális Eljárási Törvénykönyvbe. Továbbá annak jó néhány előírását is módosította a szóban forgó 2015/17-es kormányrendelet. Bizonyára a kormány időszerűnek, illetve halaszthatatlanak tartotta a Fiskális Eljárási Törvénykönyv módosítását most 5 hónappal az új törvénykönyv hatályba lépése előtt. A meglepetés viszont azt jelenti, hogy a jelek szerint nem „időtálló” előírásokról van szó, ugyanis azokat már nem tartalmazza az új Adóeljárási Törvénykönyv. Pedig joggal lehetett volna feltételezni, hogy az abban szereplő egyes előírások gyakorlatba ültetését azok indokoltsága okán egy kormányrendelettel előrehozza a kormány. Nem az első eset, hogy az új Adóeljárási Törvénykönyv, valamint az Adótörvénykönyv tervezetének benyújtását követően a kormány nem várt ki, hanem sürgősségi kormányrendeletek, illetve kormányrendeletek révén májustól errefelé többször is módosította vagy kiegészítette a jelenleg hatályos két törvénykönyv előírásait. Látókörbe kerültek A Korrupcióellenes Országos Igazgatóság (DNA) által kiadott elmúlt heti közleményekből arra következtetünk, hogy annak háza táján sem következett be „uborkaszezon”, s ott továbbra is nagy a jövés-menés. Erről bárki meggyőződhet, ha napi rendszerességgel rákattint az igazgatóság honlapjára. Egy-két „hangzatosabbnak” tűnő ügyet megemlítenénk. Berca Gabriel egykori Bákó megyei prefektus, kormányfőtitkár, belügyminiszter, államelnöki tanácsos, szenátor, aki hosszú évek során több parlamenti, illetve politikai pártban is megfordult, jelenleg a kormánykoalíciót alkotó UNPR táborát szaporítva bekerült a DNA látókörébe, és a múlt héten egy napot megvádolását követően a fogdában töltött. Pénteken jött ki, de csak néhány órára, majd visszament 30 napra. Azzal vádolta meg a DNA, hogy szenátoroskodása idején (a demokrata-liberális pártnak volt a szenátora) 2010 áprilisa és 2012 januárja között egy másik megvádolt személy, Banu Mihai révén egy üzletembertől pénzt követelt és kapott saját számára, elkövetve a befolyással való bűntényt. Az ő ügyének a pikantériája, hogy tulajdonképpen nem a DNA leplezte le, hanem egy másik bűnügy kapcsán került be az igazgatóság látókörébe, feltételezhetően az abban szereplők „jóvoltából”. A már említett Banu Mihai egykori képviselőről és annak fiáról van szó, akikkel szemben július 9-én indított bűnügyi eljárást a DNA. Amúgy az állítólagos bűnügyek földrajzilag Bákó megyéhez köthetők, s a DNA ottani területi szolgálata folytatja le a vizsgálatot. Pénteken bekerült a DNA látókörébe Arad Megye Tanácsának liberális elnöke is, Nicolae Ioțcu, akit egy előzetes feljelentés nyomán az ügyészek tetten is értek július 24-én, pénteken, amikor is 10 ezer eurónyi kenőpénzt vett át. Azt megelőzően július 22-én állítólag még kapott „ugyanezen címen” 35 000 ezer lejt. Vele szemben is befolyással való visszaélés a vád, s ő is bement egy napra a fogdába. És ő is kijött néhány órára, majd visszament 30 napra. Az ország leggazdagabb üzletemberével szemben is újabb eljárást indított a DNA. Ioan Niculae az Astra Giurgiut, az élvonalbeli futballcsapatot is birtokoló nagyvállalkozóról van szó, aki egyébként jelenleg tölti kényszerpihenőjét egy másik bűnügyben ellene meghozott ítélet nyomán. Csütörtökön a DNA ügyészei egyes cégei székhelyén, illetve a személyi tulajdonát képező villákban eszközöltek házkutatást az adóhatóságok által megfogalmazott beadványok alapján. Állítólag az adócsalás és a pénzmosás elkövetésének a gyanúja merült fel, a kár értéke meghaladja a 2 millió eurót. Ennek az ügynek is megvan a maga pikantériája: egyes értesülések szerint a mostani eljáráshoz állítólag köze van Elena Udrea volt férjének, Dorin Cocoșnak is, aki ellen ugyancsak korrupciós bűncselekmények elkövetése okán bűnügyi eljárás van folyamatban, ami a finalizálás szakaszához érkezett. Nos, ennek az eljárásnak a során állítólag terhelő vallomást, illetve feljelentést tett Ioan Niculaera. Másabb jövés-menések Csütörtökön este ugyancsak minden előzmény nélkül váratlanul bejelentette Victor Ponta, hogy a közeljövőben újabb törökországi műtétre szorul a gyógyulófélben levő térde. (Bár hétfőn Törökországban felülvizsgálaton volt, hazatérte után egészségi állapotáról nem nyilatkozott.) Hozzáfűzte azt is, hogy csak néhány napról lesz/lenne szó, s az alatt a kormányfői teendőket Gabriel Oprea fogja ellátni. Kedden este bejelentette, hogy elköszön a politikai pályafutástól a kormánypárti képviselő, Mădalin Voicu, aki parlamenti karrierjét közel 20 évvel ezelőtt kezdte meg a roma kisebbség képviselőjeként, majd átült a szociáldemokrata párt padsorába. A bejelentése ugyan váratlan volt, de várható „pályamódosításáról” már előzetesen egyeztetett. Ez utólag derült ki a másnapi kormányülésen, amikor az azon elfogadott kormányhatározat értelmében vezető konzulnak nevezték ki Romániának a németországi főkonzulátus élére. Ponta tehát rövid időre elutazik Törökországba, de hosszabb időre távozik Németországba egykori képviselőtársa, Mădălin Voicu (aki egyébként az elmúlt hét végéig nem mondott le képviselői mandátumáról). Itt helyben „utazik” viszont az egyébként világot járt egykori neves sportoló, Ilie Năstase: csütörtök délután bejelentette, hogy beiratkozott a kormánykoalíciót alkotó UNPR-be. A közismert egykori teniszezőt a konzervatív párt listáján választották meg szenátornak, a 2014-es esztendei időközi választások során. Ő egyébként nemrégiben azt nyilatkozta, hogy csalódott a politikában, nem érdemes a szenátusban ülni azért a pénzért, amit ő kap, és szívesen lemondana a mandátumáról. Hát nem mondott le… Hecser Zoltán