Eseményekben gazdag volt az elmúlt hét, többek között bekövetkezve igen „hangzatos” nagy érdeklődést kiváltó történés is. A hét első munkanapján tevékenységértékelő expozét tartott a parlamentben Cioloş kormányfő, azt követően pedig New Yorkba utazott, ahol részt vett az ENSZ ülésszakán, illetve találkozott egyes országok kormányfőivel. Tovább gyűrűzött az, ami úgy került be a közbeszédbe, mint a „Gabriel Oprea-botrány”, s aminek ma be is következhet, legalábbis politikai-társadalmi szempontból a végkifejleménye. Felforrósodni látszott a hangulat a parlamenti választásokra való előkészületek tekintetében is, s ez érződött azon parlamenti viták során is, amelyekben „a főszereplők” egyes liberális és szociáldemokrata honatyák voltak (ám az RMDSZ berkeiben is esetenként megmutatkozott ilyen-olyan „ellenszegülés”). Többször is hallatta hangját az államelnök is. Ugyanakkor talán ihletődve a Cioloş-kormány a különböző szektorok megreformálására vonatkozó programjaiból, szükségét érezte, hogy államelnöki szinten is valami hasonlóra kerüljön sor: kedden jelentette be az államelnöki szóvivő, hogy megalakult az Országprojektre (Proiectul de ţară) vonatkozó elnöki bizottság. Ennek a komissziónak tagjaként 23 személyt nevesítettek, 10 független tagot, a kormány egy képviselőjét, két-két képviselőjét a parlamenti pártoknak és alakulatoknak. Az RMDSZ részéről Winkler Gyula EP-képviselő és Korodi Attila képviselő tagjai az elnöki bizottságnak. Igen terjedelmesnek bizonyult a parlamentben elhangzott kormányfői expozé. Amolyan mérlegkészítésként is értékelhetnénk most, amikor a végéhez közeledik a Cioloș-kormány mandátuma. A kormányfő megpróbált sok mindenre kitérni, sok mindent számba venni, s hangjából jobbára a megelégedettség érződött ki. A parlament közös ülésén részt vevő honatyák részéről azonban nem váltott ki egyöntetű elismerést, egyesek szerint az „sokat markolt, de keveset fogott”, mások szerint nyakatekert volt a nyelvezete. A liberális párt részéről fogalmazódott meg amolyan semleges tudomásulvétel.Alina Gheorghiu társelnök, ha árnyaltan is fogalmazva, de beszédébe becsempészett elismerő szavakat is, ugyanakkor ezt az alkalmat is kihasználta arra, hogy oda-oda mondhasson nagy riválisának, a szociáldemokrata pártnak. Tény ami tény: a Cioloș-kormány szándékait, erőfeszítéseit, számos cselekedetét túlzott lenne alábecsülni, mint ahogy attól sem lehet eltekinteni, hogy esetenként túllicitálta nem egészen egyéves mandátumának a szerepkörét. Úgyszintén sok volt a hezitálás, az ellentmondásos ténykedés, a visszakozás, valamint „visszatérés” előzetesen meghozott határozatokra. Íme, egyetlen példa ez utóbbi vonatkozásban: júniusban jelent meg a 2016–2017-es a főiskolai oktatásra vonatkozóan az egyetemi képzési szakterületek nómenklatúráját és az oktatási intézmények struktúráját jóváhagyó 2016/376-os kormányhatározat, valamint a mesterképzéssel kapcsolatos 2016/402-es kormányhatározat, azokat most viszont a felvételi vizsgák után, illetve a tanévkezdés előtt néhány nappal módosították. Az utóbbit a szeptember 21-én megjelent 2016/664-es, előbbit pedig a szeptember 23-án megjelent 2016/654-es kormányhatározattal. Nesze neked, kiszámíthatóság, stabilitás… Mulasztások következtek be bizonyos kormányhatározatok meghozatala, valamint esedékes határidők betartása tekintetében stb. Annak idején a beiktatásakor Dacian Cioloș azt ígérte, hogy nem kíván a sürgősségi kormányrendeletek meghozatali jogával élni. Nem így történt: 2015. november 16. és december 31. között 13 sürgősségi kormányrendeletet fogadtak el, az idei esztendőben eddigelé 60-at. A gyakori „kádercsere” már csak hab a tortán: Cioloș kormányfőnek a tavaly 114 olyan döntése jelent meg, amely révén felmentett, leváltott, áthelyezett vagy kinevezett különböző funkciókba magas rangú tisztségviselőket (államtitkárokat, minisztériumi főtitkárokat stb.). Az idén pedig eddigelé 305, és idetartozik talán az is, hogy a 2015 novemberében színre lépett kormánytag közül ma már kilenc nincs a kormányzás „színpadán”… Kapkodás… Az elmúlt hónapok során többször is írtunk a kormányzati, azaz a végrehajtó hatalmi döntéshozatal egyes visszásságairól, fonákságairól. Sebtében meghozott sürgősségi kormányrendeletek, amelyek hetekkel később jelentek meg a Hivatalos Közlönyben. Meghozott kormányrendeletek és kormányhatározatok gyakori utólagos módosítása, kiegészítése és így tovább. Az elmúlt héten e tekintetben egy sokatmondó történés következett be újólag: hétfőn a kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy a szeptember 14-én a kötelező gépjármű-biztosítással elfogadott sürgősségi kormányrendelet megjelentetésére azért nem kerülhetett sor, mert azt véleményezés végett megküldték a Törvényhozási Tanácsnak (Consiliu Legislativ), s a hét végi munkaszüneti napokra való tekintettel annak a testületnek nem állt módjában a „rábólintás”. Hozzáfűzte azt is, hogy arra aznap sor került, és ugyancsak aznap azt közölni is fogják a Hivatalos Közlönyben (erre egyébként az éjjeli órákban sor is került a közlöny elektronikus kiadásában). Hozzáfűzte azt is, hogy érdemi változtatásokat nem igényelt a tanács, némi formai változtatásokra került sor. Ebben csak az a meglepő, hogy a Törvényhozási Tanácsnak nincs „korrektori” szerepköre, ő arra hivatott, hogy érdemben foglaljon állást egy jogszabálytervezettel kapcsolatosan, s nem annak elfogadása után, mert ha így lenne, akkor felülírná azt, amit már elfogadott, eldöntött a kormány. Következésképpen szerfelett fura az, ami történt ezzel a sürgősségi kormányrendelettel, s ami sajnos nem egyedi eset. Egyébként bebizonyosodott, hogy a Törvényhozási Tanácsnak nemigen van olvasószerkesztői, korrektori szerepköre: a kormányrendelet megjelenését követően kiderült, hogy abba egy hiba csúszott, pontosabban egy elírás, s a gyakorlatba ültetés feltétlenül megköveteli a rektifikálást. Erre sem először fog sor kerülni… Szappanopera Akár ez is lehetne mindaz, ami végbe ment az elmúlt hét során az egykori kormányfőhelyettes, belügyminiszter, Gabriel Oprea szenátor mentelmi jogának a megvonása ügyében, ha nem lenne szó halálosan komoly esetről, történésről. Közel egy évvel ezelőtt következett be Oprea miniszterségének idején az a sajnálatos közlekedési baleset, amelyben életét vesztette a tárcavezető menetoszlopát felvezető motoros rendőr. Nem térnénk vissza erre a tragikus kimenetelű eseményre, ugyanis arról és az azt követő fejleményekről már többször is írtunk. A tiltakozó megmozdulások okán (is) lemondott tisztségviselővel szemben utólag bűnüldözési eljárásokat kezdeményeztek: a DNA egy másik állítólagos bűncselekményben való részvétele okán szolgálati visszaéléssel gyanúsította meg, majd nemrégiben a tragikus kimenetelű balesettel kapcsolatosan gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolta meg, és hatósági eljárás útján kezdeményezte mentelmi jogának a megvonását. A szenátus plénumában hétfőn került sor a „kiadatás” megvitatására, s annak során Oprea arra kérte kollégáit, hogy ne adjanak helyet az ügyészségi megkeresésnek. A szenátus vonatkozó 2016/118-as határozata a Hivatalos Közlöny keddi számában jelent meg. A szenátusi döntést elítélő nyilatkozatok azon nyomban napvilágot láttak: Johannis államelnök szóvivője révén adott hangot „mélységes” kiábrándultságának, mármint a szenátusi viszonyulás tekintetében; Laura Kövesi, a DNA főügyésze szerdán azt nyilatkozta, hogy „egy olyan politikai szavazásról van szó, amely elzárja az igazságszolgáltatás útját; az Egyesült Államok romániai nagykövete, Hans Klemm ugyancsak csalódottságának adott hangot, azt hangsúlyozva, hogy senki sem állhat a törvények felett, a bűnösséget, illetve az ártatlanságot a bíráknak kell megállapítaniuk és nem a honatyáknak; nagyvonalakban hasonlóképpen nyilatkozott még kedden Nagy-Britannia nagykövete is, Paul Brummell, aki ugyan nem kívánta kommentálni a konkrét esetet, de azt hangoztatta, hogy a törvény egyformán kell érvényesüljön minden egyes személy esetében. Időközben a közösségi oldalakon felhívások hangzottak el, utcai tüntetések megszervezésére, mindenekelőtt Bukarestben a szenátus épületének a környékén, de kolozsvári, temesvári, craiovai és iași-i helyszínekkel is. Azokra csütörtökön az esti órákban került sor, a fővárosban közel 300 tüntető részvételével. Ugyancsak csütörtökön a liberális párt részéről megfogalmazódott az a követelés, illetve indítvány, miszerint ismételjék meg a szenátusban a mentelmi jog megvonására vonatkozó szavazatot, s ezzel a kezdeményezéssel meglepő módon egyetértett a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea is. Szakjogászok szerint erre nem ad lehetőséget a szenátus működési szabályzata, sem pedig másabb jogszabályozások sem, annál is inkább nem, mert a szenátusi határozatnak a Hivatalos Közlönyben való közlése nyomán az hatályossá vált és annak visszavonására az adott körülmények között már nincs mód. Lett ebből az értelmezésből egy nagy vita. Bekapcsolódott az „eszmecserébe” az érintett Gabriel Oprea, aki ugyancsak szorgalmazta az újraszavazást. Erre vonatkozóan állítólag egy kérést is továbbított a szenátus elnökéhez, Călin Popescu Tăriceanuhoz. Erre pénteken a délelőtti órákban került sor, akkor, amikor még javában folyt a szavazás megismétlése jogi lehetőségeinek a „böngészése”, latolgatása. Ugyanakkor azt is bejelentették egyes civilszerveződések részéről, hogy az esti órákban újabb tüntetéseket szerveznek Gabriel Oprea, valamint a szenátus ellen. A délutáni órákban egy újabb bejelentés érkezett Oprea részéről: meggondolta magát, s be fogja nyújtani a szenátori mandátumáról való lemondására vonatkozó kérést. Nem azon nyomban, hanem a következő hét első munkanapján, azaz a mai nap folyamán. (Ez esetben majd az államelnöknek kell eldöntenie az eljárás jóváhagyásával vagy annak megtagadásával.) Nemcsak erkölcsi, hanem a parlamenti, pontosabban a szenátusi ténykedés szempontjából is igen visszás és meggondolkoztató az, ami ebben az ügyben történt az elmúlt hónapok, hetek során. És mindebben van egy másik „furcsaság” is: a DNA tulajdonképpen csak korrupciós és korrupció jellegű bűnügyek nyomozásában illetékes, az, aminek okán kérték Oprea mentelmi jogának a megvonását – mint bűntény – nem tartozik ebbe „a tárgykörbe”… Visszakapott mandátum Ha Gabriel Oprea esetében a rá vonatkozó szavazás „megismétlése” jelentett volna premiert, az másabb értelemben és összefüggésben ténylegesen be is következett a képviselőházban: szeptember 20-án, kedden annak plénuma úgy döntött, hogy az egykori képviselő, Petre Roman visszakaphatja mandátumát. Ilyenképpen másfél év múltán Petre Roman visszaülhet a képviselőházi padsorba. Kissé vissza kell mennünk az időben, hogy számot adhassunk arról, mi is történt: az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) 2012. december 20-i jelentése szerint Petre Roman esetében összeférhetetlenség áll fenn, nevezetesen képviselői funkciója és engedélyezett magánszemélyi minősége tekintetében. Hosszas parlamenti eljárás következett, aminek a végkifejleménye az lett, hogy 2015 februárjában megszűnt Petre Roman képviselői mandátuma. A parlamenti döntést egyébként heves viták előzték meg, mindenekelőtt Valeriu Zgonea, a testület akkori elnöke és egyes liberális és RMDSZ-es képviselők között. Amúgy a mandátum megszüntetése mellett szavazott 12 honatya, 11-en ellene és 21-en tartózkodtak. A fejlemények kapcsán megemlítendő az is, hogy 2015 januárjában a Bukaresti Törvényszék elutasította Petre Romannak az ANI jelentését megfellebbező beadványát, megállapítva, hogy az érintett igenis összeférhetetlenségben találtatott. A képviselő a törvényszéki határozat megfellebbezése esetében „eltévedt” az igazságszolgáltatás útvesztőjében, ugyanis a fellebbezési beadványt nem az illetékes igazságszolgáltatási hatósághoz nyújtotta be. Ám a későbbiek során mégis sikerült érvényt szerezni e fellebbezésnek, s a Bukaresti Ítélőtábla ez év áprilisában úgy döntött, hogy semmisnek nyilvánítja az ANI már említett jelentését. Ezt a bírósági döntést viszont az ANI támadta meg a Legfelső Ítélőtáblánál, s a tárgyalás határidejét október 12-re tűzték ki. Ezt nem várták meg a képviselőházban, illetve elejébe mentek a majdani végleges döntésnek. Egy szó mint száz: Petre Roman ismét képviselő lett, s a mandátumának ily módon történő menet közbeni visszaszerzése a hazai parlamenti gyakorlatba premiernek számít. Mi több, az érintett egyes szakjogászok szerint igényt tarthat 18 havi képviselői illetményére is, ami durván számítva is 90 ezer lej körül lehet. A történtek kapcsán az ANI egy közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben többek között azt hangoztatja, hogy a képviselőház plénumának döntése törvénytelen és visszaélésszerű, s egy igen veszélyes precedenst teremthet. Lehet, hogy van némi igaza az ügynökségnek, mint ahogy az is igaz, hogy az ANI és a honatyák közötti „párbajból” ez esetben utóbbiak bizonyultak győztesnek. Érdemes tanulmányozni… Igen tanulságos és a maga nemében érdekes „olvasmány” jelent meg a Hivatalos Közlöny szeptember 21-i számában: nyilvánosságra hozták az Alkotmánybíróságnak ama július 6-i, 536-os számú döntését, amely értelmében teljes egészében alkotmányellenesnek nyilvánította a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvény újólag módosító és kiegészítő törvényt. (Az alkotmányossági aggályokat az államelnök fogalmazta meg a június 22-én keltezett és az Alkotmánybírósághoz eljuttatott beadványában. Lényegében arról van szó, hogy azon polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácselnökök, alelnökök, helyi és megyei tanácsosok mandátuma akkor is megszűnik, ha őket különböző bűncselekmények okán ugyan börtönbüntetésre ítélik, de annak végrehajtását felfüggesztik. A most alkotmányellenesnek nyilvánított törvénymódosítás egyik előírása szerint a büntetés-végrehajtás felfüggesztése esetén a mandátum nem szűnt volna meg.) Hecser Zoltán