Az elmúlt hét szűkölködött „hangzatos” eseményekben, s ebbe a kategóriába csupán a külföldi hírszerzőszolgálat (SIE) főnökének megválasztása, illetve megszavazása körüli, jobbára csinált hercehurca képezett kivételt. „Bővelkedett” viszont a Hivatalos Közlöny a nyilvánosságra hozott dokumentumok mennyisége tekintetében. [dropcap]A[/dropcap] dolgok ilyenszerű alakulásában közrejátszott az is, hogy megugrott az államelnök által kihirdetett törvények száma. Ugyanakkor az is, hogy Gabriel Oprea „vezényletével” két kormányülést is tartottak, amelyek során többek között 17 sürgősségi kormányrendeletet és 25 kormányhatározatot fogadtak el. Egyébként a megbízott kormányfő veszélybe sodorta Victor Ponta kormányfő ama határozott szándékának megvalósulását, miszerint idén visszaszorítja a sürgősségi kormányrendeletek számát. Amúgy a hét folyamán a Hivatalos Közlönynek 29 száma jelent meg, s azokban 20 alkotmánybírósági döntést, 5 legfelső semmitőszéki ítéletet és 132 különböző rangú jogszabályt közöltek. A teljesség igénye nélkül tallóznánk az elmúlt napokban megjelent és hatályba lépett jogszabályokból. Még zavarosabb sportfinanszírozás A már sok „pátyolgatást” megért sporttörvényt, a 2000/69-es törvényt újólag módosító és kiegészítő 2015/2-es sürgősségi kormányrendelet ismét módosított egy utólagosan beépített szakaszt. Bizonyos sporttevékenységek finanszírozásáról van szó. Az egyébként indokoltnak és célirányosnak ígérkező előírás a megszövegezés tekintetében viszont tekervényesnek, zavarosnak és szinte értelmezhetetlennek bizonyult, s annak következtében az alkalmazás tekintetében is félreértelmezhetőnek. Ki így értette, ki úgy, s ilyenképpen még bonyolultabbá, kényesebbé és „kockázatosabbá” vállhatott a szóban forgó finanszírozás. Az érintettek abban reménykedtek, hogy majd születik egy alkalmazási norma. Arra várhattak. Július 1-jén viszont a Hivatalos Közlönyben megjelent a 2015/2-es sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó 2015/171-es törvény. Nos, ez a törvény többek között átfogalmazta a kormányrendeletnek ezt a zavaros szövegrészét is. Hogy a honatyák hová akartak kilyukadni, nem nagyon tudni, de azt igen, hogy a módosított szöveg megfogalmazása még zavarosabb. Egyetlen mondatba több mint 40 szót préseltek bele, a mondatszerkesztés, a nyelvhelyesség pedig ugyancsak „sántikál”. Ha pedig hiányzik a szabatos, tárgyszerű és közérthető fogalmazás, akkor megtörténhet, hogy a sportfinanszírozás „sportszerűtlen” lesz. Amint már arra utaltunk, a most bevezetett szövegrészből nemigen lehet kihámozni a mondanivalót, de lényegében arról van szó, hogy a helyi sportstruktúrák tevékenységének finanszírozása, azoké, amelyek a törvény feltételei közepette nonprofit struktúrákként jöttek létre, és amelyek nemzetközi, országos, regionális és helyi sportversenyeken vesznek részt, olyanokon, amelyek a sportágak föderációi, szabályozói és alapszabályzata alapján szerveződnek meg, finanszírozhatók a helyi költségvetésekből. A feltételrendszerbe bele van szőve még a szerződés megléte is, illetve olyan sportprogramok, amelyek előirányozzák a részvételt, a felkészülést stb. Továbbá újdonságként jelenik meg az az előírás, miszerint a szerződésekhez és a sportprogramhoz tartozó minden típusú költség finanszírozható, beleértve a bér jellegűeket is. Azok, akik gyakorlatba szeretnék ültetni a most hatályba lépett jogszabályozási előírást, lesz amin törjék a fejüket, de lesz amin „rágódniuk” a számvevőszéki ellenőröknek is. Két csapásra egy legyet A hazai jogalkotás (és részben a jogalkalmazás) annak sajátosságai okán nemzetközi viszonylatban is nemkívánatos hírnévre tett szert. Mintha a jogalkotók félőn ügyelnének arra, hogy ez a hírnév ne merüljön feledésbe. Az elmúlt héten is a jogalkotás több ilyen „gyöngyszemével” szembesülhettünk. A Hivatalos Közlöny június 30-i számában jelent meg az aznap elfogadott 2015/26-os, illetve a 2015/27-es sürgősségi kormányrendelet. Nincs abban semmi különös, hogy ugyanaznap elfogadnak két sürgősségi kormányrendeletet, s azokat meg is jelentetik a Hivatalos Közlönyben – mondhatná bárki. Ez így igaz. Van viszont egy „szépséghiba”: mindkét kormányrendelet a közpénzekből fizetett személyzet 2015-ös esztendei bérezésére vonatkozó, 2014/83-as sürgősségi kormányrendeletet egészíti ki. Az előbbi (a 2015/26-os) révén beékelt új bekezdés értelmében július 1-jétől aktualizálták a fegyveres testületek állományát megillető bizonyos pénzbeli kompenzációk kvantumát. A másik (a 2015/27-es) értelmében pedig bizonyos közszférai bérezési új rendelkezések léptek hatályba. Az egyik új előírás értelmében a helyi közigazgatási hatóságok, a közintézmények alkalmazottjainak bére kivételes módon (azaz a törvényes előírásoktól eltérő módon) megemelhető 12%-ig terjedően. Ennek azonban van két feltétele, amelyeket kumulatív módon kell teljesíteni: bele kell illeszkedni a jóváhagyott költségvetésben előirányzott személyzeti költségekbe és tiszteletben kell tartani a törvény értelmében megállapított személyzeti költséghatárt. Nos, ezt a két feltételt országos viszonylatban sem igen tudja teljesíteni egyetlen helyi közigazgatási hatóság sem, azaz adott a lehetőség, de azzal gyakorlatilag nemigen lehet élni… Ennek a kormányrendeletnek egy másik előírása értelmében augusztus 1-jétől kezdődően a nem didaktikai tanszemélyzet bruttó alapbérének kvantuma júliushoz viszonyítva 12 százalékkal fog megemelkedni. Ugyancsak kivételes módon ez a 12 százalékos emelési arány alkalmazandó az érintett személyeket megillető pótlékokra, illetményekre is, már amennyiben azokra jogosultak voltak eddig is. Amúgy a kormány megindokolása szerint azért volt szükséges ez a soron kívüli béremelés, mert a tanügyben az idén esedékes már előirányzott béremelések nem terjedtek ki a nem didaktikai személyzetre, s ilyenképpen azokat diszkriminálták. A június 30-i kormányülésen fogadták el a 2015/29-es sürgősségi kormányrendeletet, amely révén módosították és kiegészítették a központi közigazgatás szintjén eszközölt egyes átszervezési intézkedésekre vonatkozó, 2014/86-os sürgősségi kormányrendelet egyik előírását. Ez utóbbi sürgősségi kormányrendelet 2014. december 17-én jelent meg, s még abban a hónapban hatályba is lépett. Annak 8-as szakasza értelmében létrehozták vagy legalábbis létre kellett hozni a gazdaságügyi, kereskedelmi és turisztikai minisztérium alárendeltségében a Román Külkereskedelmi Intézetet (IRCE). Nem térnénk ki a létrehozandó intézet szerepkörére vonatkozó előírásokra, csupán arra utalnánk, hogy a kormányrendelet értelmében annak hatályba lépésétől számított legfeljebb 60 napon belül kormányhatározattal kellett volna megállapítani annak szervezési és működési szabályzatát. Több mint fél év telt el azóta, s most kiderült, hogy nagy baj van az intézet hatásköre tekintetében, lévén, hogy az kiterjedt olyan területekre is, amelyek az Országos Turisztikai Szakhatóság (ANT) felségvizét képezték, képezik. És ezen a felségvízen evezett egy uniós finanszírozás, pontosabban egy vissza nem térítendő külföldi alapokból finanszírozott turisztikai fejlesztési program. Nos, az átgondolatlan átszervezés nyomán ez a finanszírozás veszélybe került. A 2015/29-es sürgősségi kormányrendelettel elég fondorlatos módon próbálták kipofozni az intézet és a szakhatóság hatásköreit. Lényegében az történt, hogy újra létrehozták a tulajdonképpen még mindig nem létező Román Külkereskedelmi Intézetet, s annak hatáskörébe beépítették az Országos Turisztikai Szakhatósággal való együttműködést is. Most már azt is tudni lehet, hogy a majdani intézetnek 60 alkalmazottja lesz, a megszervezésére és a működésére vonatkozó kormányhatározatnak pedig legkésőbb augusztus 2-ig meg kell jelennie. Ugyancsak június 30-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben az ugyanaznap keltezett 2015/171-es törvény, amely ugyancsak a 2014/86-os sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatos. Pontosabban azt hagyta jóvá, de módosításokkal és kiegészítésekkel. Nyúljunk vissza a sürgősségi kormányrendelethez: annak egyik szakasza nagy meglepetést keltett, mert „minden előzetes értesítés nélkül” létrehozta a Munkafelügyeleti és Szociális-biztonsági Országos Ügynökséget (ANIMSS). Annak megalakulásával egyidejűleg megszűnt volna a munkaügyi felügyelőség, valamint a Kifizetési és Szociális-felügyeleti Országos Ügynökség (ANPRS). Feltételes módot kell használnunk, mert a megalakulás és megszűnés helyett csak a nagy tanácstalanság, a tájékozatlanság következett be. A várakozásra már csak azért is volt ok, mert a kormányrendelet értelmében az új ügynökség megszervezését és működését, valamint hatáskörét egy kormányhatározat révén kellett volna jóváhagyni, és annak még január végéig meg kellett volna születnie. Azt várhatják továbbra is és ugyancsak nem ok nélkül, mert a hét elején megjelent törvény értelmében létre fog jönni a már említett országos ügynökség. De most a majdani ügynökség megszervezését, működését és hatáskörét törvénnyel fogják jóváhagyni. Hogy mikor? Arra vonatkozóan a 2015/174-es törvény nem ír elő határidőt, de hát amúgy is szeptemberig parlamenti vakáció van. Az viszont továbbra is rejtély, hogy miért is volt szükség a tavaly decemberben sürgősségi kormányrendelettel dönteni egy mélyenszántó átszervezésről, amelyre hónapok múltán se került sor, most pedig egy törvény révén beláthatatlan időig kitolni annak a munkaügyi ügynökségnek a színrelépését. Holt lovon a patkó A hazai jogalkotás és jogalkalmazás utóbbi 25 esztendejének amolyan szégyenfoltját képezte/képezi a jogtalanul elkobzott, illetve államosított földek, erdők, különböző ingatlanok stb. visszaszolgáltatására, valamint a jóvátételre vonatkozó ellentmondásos és gyakran módosított jogszabályok tömkelege. Akár tragikomikusnak is nevezhető az, hogy a jogosultak jelentős hányada számára valóságos tragédiát jelentett a visszaszolgáltatás, a jóvátétel folyamata. Viszont „komédiának” bizonyult azok számára, akik hatalmukkal visszaélve, illetve befolyásra téve szert törvénytelenül hatalmas vagyonokat halmoztak fel, az államot is megkárosítva. Az utóbbi időben mindezek okán bőven akadt teendője a DNA-nak is, hatóság, amely eljárást kezdeményezett jó néhány „haszonélvezővel”, valamint hivatali visszaéléssel és más bűncselekményekkel meggyanúsított/megvádolt egykori vagy jelenlegi tisztségviselőkkel szemben. Van aki előzetes letartóztatásban, van aki hatósági felügyelet alatt várja az igazságszolgáltatási eljárás lefolytatását, de vannak olyanok is, akik nem itthon „várakoznak”, hanem valahol az anyaországban, de olyan is, aki Kubában „tűnt el”. Hogy az okozott károk megtérülnek-e, illetve azokat sikerül-e visszaszerezni, arra nehéz lenne választ adni, mint ahogy arra is, hogy azok az egykori tulajdonosok vagy azok örökösei, akik ténylegesen jogosultak volna egykori javaik visszaszolgáltatására, hogy mikor is részesülnek jóvátételben. A nemzetközi jogvédelmi szervezetek is felfigyeltek a romániai tarthatatlan helyzetre, mi több, az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) szankciókat is foganatosított országunkkal szemben. Ilyen körülmények között a törvényhozás, a kormány is rákényszerült az újabb jogszabály-módosításra, nevezetesen a visszaszolgáltatási folyamat finalizálásával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó 2013/165-ös törvény elfogadására. Az 2013 május 13-án jelent meg, s gyakorlatba ültetéséről nem lehetne azt állítani, hogy gyökeres, „forradalmi” változásokat eredményezett volna. Június 29-én jelent meg a szóban forgó törvényt újólag kiegészítő 2015/21-es sürgősségi kormányrendelet. Erre állítólag azért volt szükség, mármint a kiegészítésre, mert egyes visszaigényelt területek esetében a megfelelő adatok hiányában problematikusnak bizonyult, azok használati kategóriájának megállapítása. Több mint furcsállandó, hogy a 2001/10-es törvény hatályba lépése óta 15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy ilyen jellegű problémát törvény révén kelljen „tisztázni”. Másnap, június 30-án ugyancsak a már említett 2013/165-ös törvényt kiegészítő törvény is megjelent, a 2015/168-as törvény. Ez az egybeesés is eléggé fura, bár a „témakör” más: a most hatályba lépett törvény értelmében azok a mezőgazdasági területek, amelyek elengedhetetlenek a kutatási, fejlesztési, innoválási és a biológiai anyag szaporítása szempontjából, s ilyenképp közhasznúak, nem szolgáltathatók vissza természetben. Amúgy azokról a területekről van szó, amelyek a Mezőgazdasági és Erdészettudományi Akadémia megszervezésére és működésére vonatkozó, 2009/45-ös törvény mellékleteiben vannak feltüntetve. Visszatérve a múlt héten hatályba lépett sürgősségi kormányrendeletre: abban megtalálhatók az egyházi felekezetek ingatlan javainak visszaszolgáltatására vonatkozó, 2000/94-es sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatos rendelkezések is. A kiegészítő előírások értelmében a különleges visszaszolgáltatási bizottságban ezenntúl helyet kap a vallásügyi államtitkárság, a belügyminisztérium, valamint a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium egy-egy képviselője is. Továbbá a kormányrendeletben az is szerepel, hogy a visszaszolgáltatási különleges bizottság tagjait havonta mekkora illetmény illeti meg. Két „fontos” előírásról van szó, ugyanis a szakbizottság összetételének és annak tagjai javadalmazásának problémája hátráltatta a visszaszolgáltatási folyamatot. Mi legalábbis ezt a kormányzati meglátást, álláspontot olvastuk ki a törvénymódosítás szövegéből. A múlt hétfőn arról írtunk, hogy ilyen-olyan bakik miatt bezárult a házi őrizet „intézményének” kapuja. Most viszont újra megnyílt: a Hivatalos Közlöny június 30-i számában jelent meg az aznap elfogadott 2015/24-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén módosították a Bűntető-eljárási Törvénykönyvre vonatkozó, 2010/135-ös törvény egyes előírásait. A módosítások révén megoldódtak, illetve rendeződtek azok az alkotmányossági aggályok, amelyeknek helyt adott az Alkotmánybíróság a 2015/361-es döntésével. A bűnvádi eljárás során a házi őrizet legfeljebb 30 napra rendelhető el, de szükség esetén az meghosszabbítható újabb és újabb 30 nappal, ugyanakkor azonban a bűnvádi eljárás folyamán annak összidőtartama nem haladhatja meg a 180 napot. Következményei tekintetében ez a sürgősségi kormányrendelet össze sem hasonlítható azzal, amelyik az ingatlan-visszaszolgáltatásra vonatkozik… Hecser Zoltán