Az elmúlt esztendő igen zaklatottnak és viszontagságosnak bizonyult a kötelező gépjármű-biztosítási (RCA) díjszabások alakulása szempontjából: azok ugrásszerű megemelkedése okán országszerte heves tiltakozásokra került sor, a fuvarozók érdekképviseletei erőteljesen követelve a kormány közbelépését. Hosszas vita és tárgyalás után a Cioloş-kormány rákényszerült időleges jellegű intézkedés foganatosítására, olyanra, amely révén megszabták a szóban forgó díjszabások felső határát. Egy ilyen jellegű intézkedés meghozatalánál nem lehet eltekinteni az európai uniós direktíváktól sem, s ez esetben arról van szó, hogy a korlátozás csak adott időtartamra vonatkozhat. A Cioloș-kormány ama 2016/54-es sürgősségi kormányrendelete, amely értelmében megszabták az RCA díjszabások felső határát, 2016. november 18-án vált hatályossá hat hónapra vonatkozóan. Ezek szerint annak határideje tegnap lejárt, ilyenképpen pedig ma már a biztosítókat nem kötelezné semmi arra, hogy tiszteletben tartsák a felső értékhatárokat. Amúgy elméletileg lett volna lehetőség a határidő kitolására, de igen körülményes eljárás révén, arról nem is beszélve, hogy időközben a hazai fuvarozók érdekképviseleteinek a beadványa nyomán az Európai Bizottság kilátásba helyezte az országunkkal szembeni kötelezettségszegési eljárás esetleges kezdeményezését. Ugyancsak időközben a parlamentben megkezdődött az RCA-ra vonatkozó törvénytervezet vitája, s annak megszavazására kedden sor is került, beterjesztették az államelnöki hivatalhoz, de egyelőre a kihirdetésre nem került sor, s ilyenképpen az hatályba sem léphetett. Ilyen körülmények között egy faramuci helyzet alakult ki, hatályát veszíti egy intézkedés, de egy újabb rendszert bevezető törvény ugyan létezik, de pillanatnyilag még nem érvényes. A már említett sürgősségi kormányrendeletben van egy olyan szakasz, amely értelmében a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóságnak (ASF) úgynevezett referencia-díjszabásokat kell kidolgozni a RCA-ra vonatkozóan. Nos, ennek az előírásnak az értelmében az utolsó pillanatban, pontosabban május 16-án megszületett az ASF elnökének a szóban forgó referencia-díjszabások kiszámítási módszertanára vonatkozó 2017/15-ös normája. Az a Hivatalos Közlöny szerdai, május 17-i számában jelent meg, s még aznap hatályossá is vált. Egy igen-igen technikai jellegű jogszabályról van szó, amely a kívülállók számára nem sokat mond, illetve nehezen érthető. Ami a lényeg: a rendelet taglalja a referencia-díjszabások megállapításainak a szakaszait, a különböző kockázati tényezőket, valamint a referencia-díjszabás megállapítását. A mellékletekben megtalálhatóak a számítási „képletek” is. Az ASF normái elfogadásának napján, azaz szerdán az ASF első alelnöke, Cornel Coca Constantinescu sajtótájékoztatót tartott, s abban felvázolta a majdani referencia-díjszabások megállapításának, illetve kiszámításának a módozatát. Tételesen utalt azokra az ismérvekre is, amelyektől nem lehet eltekintetni a díjszabás megállapításánál. Az érzékeltetés céljából bemutatott néhány virtuális példát is. Ezek szerint egy 31–40 életév közti személy által egy évre megkötött kötvény esetében amennyiben olyan személygépkocsiról van szó, amely hengerűrtartalma 1201 és 1400 köbcentiméter között találtatik, a referencia-díjszabás 506 lej lenne/lesz, azaz 17%-kal kevesebb az eddig hatályos maximális 610 lej értékű biztosítással szemben. Egy olyan jogi személy esetében, amely 1401–1600 köbcentiméter hengerűrtartalmú személygépkocsit birtokol, a referencia-díjszabás 957 lej lenne/lesz, a jelenlegi maximált 992 lejes díjszabással szemben. Az első alelnök hangsúlyozta azt is, hogy a referencia-díjszabásoknak orientatív jellegűk van, s azok egyben egy számítási mechanizmust is előrevetítenek. Amúgy a most hatályba lépett norma gyakorlatba ültetése érdekében a biztosítótársaságok kötelezettek közölni mindazon információkat és adatokat, amelyeket számukra előír az ASF. Továbbá utalnunk kell arra is, hogy ezek a referencia-díjszabások egy egy éves időtartamra vonatkoznak. Úgy tudni, amennyiben a biztosítótársaságok azok értékszintjét meghaladó díjszabásokat kívánnak alkalmazni, azt meg kell indokolniuk az ASF-hez benyújtott számításaik alapján. Felvetődik a kérdés, mi is fog bekövetkezni a már említett törvény hatályba lépése után. Joggal feltételezhető, hogy bekövetkezhetnek bizonyos módosulások a díjszabások megállapítása tekintetében is, de ez megválik majd akkor, amikor kezünkbe kerül és tanulmányozhatjuk az új törvényt… Hecser Zoltán