borús égbolt
Hatvanöt év koronás főként – a királynő szavaival
Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más birtokok és területek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője - az idén lesz hatvanöt éve, hogy II. Erzsébet királynő koronás főként viseli ezeket a címeket, de most első ízben osztotta meg személyesen is az alattvalókkal, hogy milyen emlékeket őriz a hat és fél évtizeddel ezelőtti világraszóló koronázási ceremóniáról.
[caption id="attachment_63513" align="aligncenter" width="1499"]
II. Erzsébet és Szent Eduárd koronája. Egyszer használatos Fotó: businessinsider.com[/caption]
Példátlan az angol-brit monarchia történetében a BBC televízió által készített, The Coronation – A koronázás – címmel vasárnap este műsorra tűzött egyórás dokumentumműsor, a brit uralkodók ugyanis az íratlan, de törvényerejű protokoll szerint soha nem nyilatkoznak közvetlenül a médiának.
Az életének 92. évében járó II. Erzsébet királynő az 1953. június 2-án lezajlott koronázás óta most találkozott először ismét Szent Eduárd koronájával. Ezt az aranykoronát – amely 1661-ben, II. Károly koronázására készült, de az utolsó előtti angolszász király, a normann hódítás évében elhunyt Hitvalló Eduárd emlékét őrzi – ugyanis csak egyszer, a koronázás napján helyezik minden uralkodó fejére, utána gondosan elrejtik a londoni Tower ősi erődjének kincstárában.
A 440 drágakővel és féldrágakővel ékesített 2,3 kilogramm súlyú koronát az uralkodó a BBC-műsorban 65 év után veszi ismét a kezébe, mintegy megmérve, hogy – szavai szerint – „még mindig olyan nehéz-e”, és nevetve állapítja meg, hogy „bizony, még mindig... megvan egy tonna is”.
A műsor készítőitől a királynő is megtudott számára történelmi újdonságként szolgáló információkat arról, hogy a koronaékszereket a II. világháború sötét napjaiban hol rejtegették. Az archívumokból előásott korabeli titkos feljegyzésekből kiderül: a koronázási kincseket a London nyugati határában fekvő ősi királyi kastély, Windsor egyik 18 méter mély középkori pincéjében rejtették el, nehogy egy esetleges náci invázió esetén Hitler kezére jussanak. A rejtett lejárat hollétét csak néhány ember ismerte, és a királynő, aki a háborús éveket kamaszkorú hercegnőként szintén Windsorban töltötte, nem volt köztük. Az uralkodó a BBC-műsor készítőitől hallotta először a sztorit, és azt is, hogy édesapja, VI. György király a rejtekhely ismerői között volt.
VI. György 1952 februárjában hunyt el, 26 esztendős elsőszülött leányára hagyva a trónt és az omladozó birodalmat, de a királynővé előlépett II. Erzsébetet csak 16 hónapi rendkívül alapos előkészület után, 1953. június 2-án koronázta meg Geoffrey Fisher, Canterbury érseke a londoni Westminster-apátságban, 8250 fős meghívott, előkelő vendégsereg jelenlétében.
Ez volt az első koronázás, amelyet televízión nézhettek az alattvalók. A statisztikák szerint húszmilliónyian figyelték egyenes adásban a ceremóniát. Ennyi televíziós készülék messze nem volt a háborús jegyrendszertől még épphogy csak szabadulni igyekvő Nagy-Britanniában, ám az esemény összeterelte a lakosságot: milliók tértek be akár ismeretlenül is olyan családokhoz, amelyekről tudott volt, hogy van televíziójuk.
A templomi ceremónia után nyolc kilométeres körút következett Londonban, hogy az utcákon összegyűlt, a zuhogó esőben is kitartó hárommilliós tömeg üdvözölhesse újonnan koronázott uralkodóját.
A BBC-műsorban az uralkodó felfedi: ez a túra „borzalmasan kényelmetlen” volt, mivel az alkalomra használt csaknem négytonnás állami hintót, amelynek felfüggesztése négy bőrszíjból állt, „egyáltalán nem arra szánták, hogy az ember utazgasson benne”. A hintó olyan ormótlan volt, hogy a lovak is csak lépésben tudtak haladni vele – teszi hozzá.
Előkerült a műsorban a másik korona is, a gyémántokkal ékesített Imperial State Crown, amelyet az uralkodó a legjelesebb eseményeken, mindenekelőtt a parlament évenkénti megnyitóján visel. Ilyenkor olvassa fel a Lordok Házában lévő trónján ülve mindenkori kormányának törvényalkotási programját.
A BBC-műsorban a királynő felfedi: a művelet meglehetős óvatosságot igényel, a beszédet úgy kell felolvasnia, hogy a papírt emeli a szeméhez, ahelyett, hogy a fejét hajtaná le, mivel ellenkező esetben „kitörne az ember nyaka, és (a korona) leesne”.
Az uralkodó nevetve hozzáteszi, hogy a korona „igencsak esetlen” darab, és „egyáltalán nem kényelmes”.
II. Erzsébet királynő a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte az angol trónt, de egyik elődjének sem adatott meg, hogy több mint hat évtizedig viselhesse a koronát.
MTI
II. Erzsébet és Szent Eduárd koronája. Egyszer használatos Fotó: businessinsider.com[/caption]
Példátlan az angol-brit monarchia történetében a BBC televízió által készített, The Coronation – A koronázás – címmel vasárnap este műsorra tűzött egyórás dokumentumműsor, a brit uralkodók ugyanis az íratlan, de törvényerejű protokoll szerint soha nem nyilatkoznak közvetlenül a médiának.
Az életének 92. évében járó II. Erzsébet királynő az 1953. június 2-án lezajlott koronázás óta most találkozott először ismét Szent Eduárd koronájával. Ezt az aranykoronát – amely 1661-ben, II. Károly koronázására készült, de az utolsó előtti angolszász király, a normann hódítás évében elhunyt Hitvalló Eduárd emlékét őrzi – ugyanis csak egyszer, a koronázás napján helyezik minden uralkodó fejére, utána gondosan elrejtik a londoni Tower ősi erődjének kincstárában.
A 440 drágakővel és féldrágakővel ékesített 2,3 kilogramm súlyú koronát az uralkodó a BBC-műsorban 65 év után veszi ismét a kezébe, mintegy megmérve, hogy – szavai szerint – „még mindig olyan nehéz-e”, és nevetve állapítja meg, hogy „bizony, még mindig... megvan egy tonna is”.
A műsor készítőitől a királynő is megtudott számára történelmi újdonságként szolgáló információkat arról, hogy a koronaékszereket a II. világháború sötét napjaiban hol rejtegették. Az archívumokból előásott korabeli titkos feljegyzésekből kiderül: a koronázási kincseket a London nyugati határában fekvő ősi királyi kastély, Windsor egyik 18 méter mély középkori pincéjében rejtették el, nehogy egy esetleges náci invázió esetén Hitler kezére jussanak. A rejtett lejárat hollétét csak néhány ember ismerte, és a királynő, aki a háborús éveket kamaszkorú hercegnőként szintén Windsorban töltötte, nem volt köztük. Az uralkodó a BBC-műsor készítőitől hallotta először a sztorit, és azt is, hogy édesapja, VI. György király a rejtekhely ismerői között volt.
VI. György 1952 februárjában hunyt el, 26 esztendős elsőszülött leányára hagyva a trónt és az omladozó birodalmat, de a királynővé előlépett II. Erzsébetet csak 16 hónapi rendkívül alapos előkészület után, 1953. június 2-án koronázta meg Geoffrey Fisher, Canterbury érseke a londoni Westminster-apátságban, 8250 fős meghívott, előkelő vendégsereg jelenlétében.
Ez volt az első koronázás, amelyet televízión nézhettek az alattvalók. A statisztikák szerint húszmilliónyian figyelték egyenes adásban a ceremóniát. Ennyi televíziós készülék messze nem volt a háborús jegyrendszertől még épphogy csak szabadulni igyekvő Nagy-Britanniában, ám az esemény összeterelte a lakosságot: milliók tértek be akár ismeretlenül is olyan családokhoz, amelyekről tudott volt, hogy van televíziójuk.
A templomi ceremónia után nyolc kilométeres körút következett Londonban, hogy az utcákon összegyűlt, a zuhogó esőben is kitartó hárommilliós tömeg üdvözölhesse újonnan koronázott uralkodóját.
A BBC-műsorban az uralkodó felfedi: ez a túra „borzalmasan kényelmetlen” volt, mivel az alkalomra használt csaknem négytonnás állami hintót, amelynek felfüggesztése négy bőrszíjból állt, „egyáltalán nem arra szánták, hogy az ember utazgasson benne”. A hintó olyan ormótlan volt, hogy a lovak is csak lépésben tudtak haladni vele – teszi hozzá.
Előkerült a műsorban a másik korona is, a gyémántokkal ékesített Imperial State Crown, amelyet az uralkodó a legjelesebb eseményeken, mindenekelőtt a parlament évenkénti megnyitóján visel. Ilyenkor olvassa fel a Lordok Házában lévő trónján ülve mindenkori kormányának törvényalkotási programját.
A BBC-műsorban a királynő felfedi: a művelet meglehetős óvatosságot igényel, a beszédet úgy kell felolvasnia, hogy a papírt emeli a szeméhez, ahelyett, hogy a fejét hajtaná le, mivel ellenkező esetben „kitörne az ember nyaka, és (a korona) leesne”.
Az uralkodó nevetve hozzáteszi, hogy a korona „igencsak esetlen” darab, és „egyáltalán nem kényelmes”.
II. Erzsébet királynő a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte az angol trónt, de egyik elődjének sem adatott meg, hogy több mint hat évtizedig viselhesse a koronát.
MTI
.jpg)