Köztudott, hogy Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, s arra belátható időn belül ténylegesen sor is kerül. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy EU-forrásokra való hivatkozással a minap a brit sajtóban olyan értesülések láttak napvilágot, miszerint az EU-tagság megszűnésének várható időpontja 2019. március 29. A kilépésnek, illetve a tagság megszűnésének amolyan velejárója lesz az is, hogy a szigetországban székelő uniós intézmények, hatóságok és ügynökségek (de nem csak) átteszik székhelyüket az Unió különböző tagállamaiba. A majdani elköltözésre vonatkozó készülődés jelei kitapinthatók, többek között annak okán, hogy a majdani székhelyekre máris pályázatokat nyújtottak be egyes országok. [caption id="attachment_60479" align="aligncenter" width="1170"] Egyelőre még Londonban van a székhelye…[/caption] Több mint 40 hatóságról, ügynökségről van szó, ezek között említhető az Európai Banki Szakhatóság (EBA) vagy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA). Maradjunk ez utóbbinál, s nem véletlenül, mert annak elköltözésében, illetve átköltöztetésében érdekelt országunk is, pontosabban Bukarest. Az EU egyik legfontosabb ügynökségéről van szó, amelynek 900 alkalmazottja van és évente azt körülbelül 35 ezer szabályozási hatósági képviselő és tudós keresi fel. Amúgy az ajánlatokat – akárcsak az EMA esetében is – már be kellett nyújtani, s ez utóbbi esetében 19 város, köztük Bukarest, szeretné „megszerezni” az ügynökség székhelyét. Korábban bizakodón nyilatkoztak Mintegy hat hónappal ezelőtt arról értesülhettünk, hogy országunk fővárosa pályázni kíván és be fogja nyújtani az EMA „befogadására” vonatkozó ügycsomót. A 18 vetélytárs között olyan nagyvárosok voltak és vannak, mint Amszterdam, Brüsszel, Helsinki, Milánó, Stockholm, Bécs, Varsó, Pozsony, Zágráb, Koppenhága vagy Dublin. A román kormány július 21-én közölte, hogy a jelölti pályázatot benyújtották. (Egyébként annak határideje július 31-én járt le.) Jó tudni, hogy számos feltételnek és kritériumnak kellett eleget tenni, beleértve az ügynökség alkalmazottai lakásigényeinek kielégítését, gyerekeik számára a továbbtanulási lehetőségek biztosítását vagy a megfelelő és kényelmes városi közszállítást. A hazai illetékesek akkor igen bizakodón nyilatkoztak, arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi minisztérium költségvetéséből 30 ezer eurót utaltak ki annak érdekében, hogy az Országos Gyógyszerügynökség (ANMDM) kirukkolhasson a romániai jelöltséget alátámasztó stratégiával. Ezt a stratégiát be is mutatták, akárcsak egy bőven illusztrált amolyan népszerűsítő kiadványt is. A benyújtott projekteket első körben az Európai Bizottság illetékesei elemzik, majd véleményüket megküldik az Európai Tanács főtitkárságának, a végső döntést pedig a napokban fogja meghozni a főtitkárság. Porladozik az esély A The Financial Times a minap olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyek állítólag uniós hivatalosságoktól származnak, s amelyek szerint az Európai Bizottság kiértékelte a benyújtott ajánlatokat, de rangsort nem állított fel. Ugyanakkor azonban a brit lap újságírói azt is tudni vélik, hogy az Európai Gyógyszerügynökség székhelyének megszerzésére Pozsony és Milánó tűnik a legesélyesebbnek. Állítólag a szlovák jelöltség igen kiemelkedő közép- és kelet-európai viszonylatban, arról nem is beszélve, hogy ez a régió gyengén van képviseltetve az Unióban – annak ügynökségei tekintetében. Ugyanakkor annak is megvan a maga jelentősége, hogy Szlovákia az eurózóna tagja, és Brüsszelből nézve úgy tartják, hogy a szlovákok érzelmileg igen ragaszkodnak az Unióhoz, talán jobban, mint egyes szomszédjaik. Továbbá az uniós szakértők szerint konfliktust szülhet az, ha az áthelyezendő ügynökségek közül legalább egy nem Kelet-Közép-Európában talál székhelyre. Ami Milánót illeti, úgy tudni, hogy Olaszország az EMA fejében több koncesszióra is hajlandónak mutatkozott, beleértve újabb csapatok kihelyezését a NATO égisze alatt a balti államokba. E két esélyesnek tartott nagyvárost állítólag Amszterdam és Koppenhága követné az egyébként nem létező rangsorolásban. A brit lap értesüléseit egyelőre se nem cáfolták, se nem erősítették meg az Európai Bizottság illetékesei. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy Bukarest esélyei elhalványultak, s ilyen összefüggésben arra is utalnánk, hogy a hazai hatóságok az utóbbi időben gyanús hallgatásba burkolóztak és elzárkóztak mindennemű nyilatkozástól. Hecser Zoltán