A New York-i Ötödik sugárút ortodox zsinagógájában búcsúztatták el vasárnap, helyi idő szerint délelőtt Elie Wieselt, délután pedig a New Yorktól mintegy másfél órányira eső Westchesterben helyezték örök nyugalomra. [caption id="attachment_31805" align="aligncenter" width="760"] Fotó: hirado.hu[/caption] A világ az egyik legfontosabb tanúságtevőjét és a tolerancia és béke egyik legékesebb hangú szószólóját veszítette el. Ifjúkorának rémálmát Elie Wiesel a globális egyenjogúságért és békességért folytatott, egész életén át tartó harccá formálta – így búcsúztatta közleményében vasárnap az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun Elie Wieselt, a szombaton 87 esztendős korában elhunyt Nobel-békedíjas írót és egyetemi tanárt. Elie Wieselt New Yorkban, az Ötödik sugárúton lévő ortodox zsinagógában búcsúztatták, és a szertartáson a családja mellett barátai, tisztelői, valamint nemzetközi és amerikai zsidó szervezetek vezetői, illetve a zsidó közélet személyiségei vettek részt. Jelen volt például Abraham Foxman, a Rágalmazásellenes Liga volt igazgatója, Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, Perry Berkowitz rabbi, az Amerikai Zsidó Örökség Szervezet elnöke is. – Üzenetet vitt a világba, a zsidó fájdalom és a zsidó tragédia üzenetét hordozta, de ennél jóval többet tett: felemelte szavát Ruanda népe mellett, felemelte szavát a jugoszlávokért, felemelte szavát a kambodzsaiakért – fogalmazott, még a szertartás előtt, Foxman, akit több évtizedes barátság fűzött Wieselhez. Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke arra emlékezett, hogy az 1980-as években Wiesellel együtt tett látogatást Auschwitzban, és meglepte őt, hogy az íróban nem gyűlöletet tapasztalt, hanem „mélységes szomorúságot”. „S akkor a szerintem legfontosabb kijelentések egyikét tette. Azt mondta: a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, a közömbösség teremtette meg az antiszemitizmust Németországban és a közömbösség miatt következhetett be a holokauszt” – mondta Lauder. Perry Berkowitz rabbi, az Amerikai Zsidó Örökség Szervezet elnöke és Wiesel egyik korábbi munkatársa arról beszélt, hogy Wiesel halála emlékeztető: a holokauszt túlélői közül egyre kevesebben élnek már. Az idén elhunyt a magyar holokauszt-túlélő és irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre, aki Wieselhez hasonlóan szintén 87 esztendős volt – emlékeztetett Berkowitz rabbi, aki szerint ez a két haláleset kettős tragédia, mert amikor már nem lesznek túlélők, a világ akkor tanulja meg az erősödő antiszemitizmus és a holokauszt erősödő revizionizmusa leckéjét. A délelőtti búcsúztatás után a temetés már csak a család és a legközelebbi barátok jelenlétében lesz Westchesterben. Elie Wiesel (Eliezer Wiesel) Máramarosszigeten született 1928. szeptember 30-án. Szülővárosából deportálták 15 évesen, raboskodott az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborban. A második világháború után Párizsba emigrált, 1961-ben pedig az Egyesült Államokban telepedett le. Íróként, politikai aktivistaként és egyetemi tanárként egyaránt elismerik munkásságát. Összesen 57 könyvet írt, leghíresebb műve Az éjszaka, amely a náci koncentrációs táborokban szerzett élményein alapul. 1986-ban Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj-bizottság az „emberiség hírvivőjének” nevezte, megjegyezve, hogy a „Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének” feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a „béke érdekében végzett gyakorlati munkája” mind „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében. HN-összefoglaló