Az Élőhelyvédelmi Irányelv az Európai Unió egyik legfontosabb természetvédelmi jogszabálya, amelynek célja a vadon élő fajok és természetes élőhelyek hosszú távú megőrzése. Az irányelv IV-es mellékletében található fajok szigorúan védettek, míg az V-ös mellékletben szereplő fajok esetében a tagállamok nagyobb rugalmasságot kapnak a fajok kezelésében, ugyanakkor továbbra is biztosítaniuk kell a kedvező természetvédelmi helyzet fennmaradását. Az új védettségi státusz lehetővé teszi ellenőrzött vadászati kvóták vagy más populációszabályozó intézkedések bevezetését is, ha ez nem veszélyezteti a faj fennmaradását, valamint ha egy adott régióban a farkasok konfliktusokat okoznak, könnyebb lesz olyan intézkedéseket hozni, mint az egyedek áthelyezése vagy végső esetben az eltávolítás.