Az elmúlt héten két olyan esemény is bekövetkezett, amely részben a közvéleményt is foglalkoztatta, illetve sokak kedélyét felborzolta. [caption id="attachment_55679" align="aligncenter" width="1000"] Mihai Tudose. Nehéz idők után még nehezebbek jöhetnek Fotó: portal-ro.com[/caption] Az egyik az igazságügyi miniszter, Tudorel Toadernek az a sajtóértekezlete, amelyre némileg meglepő módon a kormányülés időpontja előtt néhány órával került sor a múlt szerdán, s amely során felvázolta az igazságügyi reformra vonatkozó jogszabálytervezetet. A másik pedig az az értesülés, miszerint a kormány szándékai szerint „hozzámatatnának” a II-es nyugdíjpillérhez olyan értelemben, hogy a hozzájárulásokból arra átirányítandó részarányt „összezsugorítanák”. Ez utóbbi tekintetében újabb fejlemények következtek be a kormánypárt csúcs­vezetésének múlt hét végén lezajlott tanácskozása során. Továbbá bekövetkezett egy olyan történés is, amelyre talán érdemes utalni: a hét elején az egykori kormányfő, Sorin Grindeanu nyilatkozta azt, hogy személyes találkozóra került sor közte és Liviu Dragnea között, úgymond a köztük elmérgesedett viszony tisztázása végett. Pénteken viszont az is kiderült, hogy Grindeanu megbeszélést folytatott Tudose kormányfővel is, s ez utóbbi a találkozó kapcsán azt nyilatkozta, hogy szándékai szerint Grindeanu hasznos lehet a kormány számára, s ezért számol azzal a lehetőséggel, hogy a későbbiek során bizonyos tisztséget rábízzon. A jelek szerint még a kormányfőt is meglepte az igazságügyminiszter sajtóértekezlete, legalábbis erre lehetne következtetni a kormányülés kezdetén elhangzottak tükrében, amikor is Tudose – mint aki nem tud semmiről semmit – rákérdezett miniszterére, hogy mi is hangzott el azon a sajtótájékoztatón. A kormányfő se jót, se rosszat nem mondott, legalábbis akkor nem, s bólogatva nyugtázta a tárcavetető által felvázoltakat. Nem így az ellenzék, az államelnök és az igazságszolgáltatási szegmens egyes intézményei és képviselői: heves bírálatok, kemény kifogások és tiltakozá­sok fogalmazódtak meg az állítóla­gos jogszabálytervezettel szemben. Klaus Johannis államelnök például a jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupcióellenes harccal szembeni támadásként minősítette azt, hogy az államelnöknek a továbbiakban nem lenne beleszólása többek között a főügyészek kinevezésébe. De bírálta a reformtervet a legfelsőbb ügyészség, a DNA csúcsvezetése stb. A Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) pedig rossz néven vette, hogy a sajtótájékoztatót megelőzően annak szövegét nem küldték meg a testületnek tanulmányozás és véleményezés végett. Úgyszintén egyes szakjogászok és politológusok is több kifogásolnivalót is találtak az állítólagos jogszabálytervezetben. Az már csak hab a tortán, hogy csütörtöki látogatása során tartott közös sajtóértekezletükön kitért a reformtervezet ügyére Francois Macron francia államelnök is, aki ugyancsak rosszalló hangvételű fenntartásokkal illette azt. Érdekes volt Liviu Dragneának, a kormánypárt elnökének a viszonyulása is. Szerdán még eléggé fellengősen azt hangoztatta, hogy ugyan vannak neki is valamelyest fenntartásai, de ettől függetlenül a szándék elismerésre méltó. Pénteken a véleménye némileg megváltozott, visszautasítva többek között az államelnöki és a főügyészi kifogásokat: nem az egyik vagy a másik magas rangú tisztségviselő állásfoglalása mérvadó, hanem az, hogy miként viszonyul majd a jogszabálytervezethez a parlament, és miként fog festeni az a törvény, amelyet megvitatnak és elfogadnak a honatyák. Nagyvonalakban hasonlóképpen nyilatkozott a pénteki, Mamaián tartott közös sajtóértekezletükön Tudose kormányfő is, de ő némileg „puhított” a dolgokon: azt hangoztatta, hogy a tárcavezető néhány személyes elképzelést fogalmazott meg, az nem került még a kormány asztalára első olvasatban sem, és tudomása szerint Toader igazságügyminiszter a napokban Brüsszelbe utazik az Európai Bizottság illetékeseinek a „véleménykikérése” végett. Aláásnák a II-es pillért? A kormánykoalíció múlt hétvégi, mamaiai csúcstalálkozóján több sajtóértekezletre is sor került, s azok keretében utalás történt a II-es nyugdíjpillér körül kialakult, zavarosnak tűnő helyzetre. Emlékeztetnénk arra, hogy annak esetleges megszüntetését vagy megfaragását célzó kormányzati szándékról napvilágot látott értesülések kapcsán az ASF egy pontosító jellegű tájékoztatót hozott nyilvánosságra, abban többek közt az volt olvasható, hogy a II-es nyugdíjpillér rendszere stabil és kedvező hozamokat ígér. Ugyanakkor burkoltan arra is utaltak, hogy az ASF nem illetékes ennek a rendszernek az esetleges megreformálása vagy a vonatkozó jogszabályok módosítása tekintetében. Pénteken délelőtt Mamaián sajtóértekezletet tartott Marian Ciolacu tárca nélküli kormányfőhelyettes, s a II-es nyugdíjpillérrel kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva igen fura mód nyilatkozott: „Nem Románia kormánya kezdte meg ezt a vitát. Nincsenek pénz jellegű problémák és mi pozitív költségvetési kiigazítással fogunk jelentkezni. Az ASF illetékesei követik a számadatokat, azokból pedig levonhatók bizonyos következtetések. Semminemű döntés nem született. A politikai döntés az lesz, amely jobbnak bizonyulhat Románia állampolgárai számára. Vannak viszont adott számada- tok, amelyek aggodalommal töltenek el a tekintetben, hogy mire számíthatnak a II-es nyugdíjpillér vonatkozásában a majdani nyugdíjasok.” Elég zavarosan fogalmazott a kormányfőhelyettes, s amit elmondott, abból nehéz érdemlegeset és egyértelműt kihámozni. Az viszont újólag bebizonyosodott, amire utaltunk a múlt csütörtöki lapszámunkban: nincs füst tűz nélkül. De még inkább bebizonyosodott Liviu Dragnea pártelnök és Mihai Tudose kormányfő ugyanaznapi sajtóértekezletén elhangzottak során. Tudose például azt hangoztatta, hogy a II-es nyugdíjpillér hozama igen alacsony, az a majdani nyugdíjasok számára nem jelenthet elfogadható kvantumú nyugdíjat. Ez pedig elgondolkodtató, aggodalomra és esetleges intézkedések foganatosítására adhat okot. Arra is utalt, hogy az I-es nyugdíjpillér, a jelenlegi állami kötelező köznyugdíjrendszer „hatásfoka” nagyobb, kedvezőbb. Ugyancsak eldobta a sulykot, amikor ezt az utóbbit állította, és ismét tanújelét adta annak, hogy vannak olyan mechanizmusok, amelyekkel nincs tisztában. Kezdenénk azzal, hogy az I-es nyugdíjpillér esetében nem lehet hatásfokról, illetve hozadékról beszélni. (Többek között azért nem, mert hozadéka, illetve kamatja egy befektetési alapnak van, s ilyen a II-es nyugdíjpillér, de nem az I-es, a hagyományos köznyugdíj, amely esetében a majdani nyugdíjjogosultság kvantumát jogszabály révén állapítják meg, számítják ki, azaz a számítási mód egy adott „politikai akarat” nyomán bármikor módosulhat. Amúgy jelenleg a kiszámítási módban meg van a maga szerepe az országos átlagos bruttó bér alakulásának.) Idetartozik az is, hogy jelenleg a társadalombiztosítási hozzájárulásokból befolyt bevételek távolról sem fedezik az állami társadalombiztosítási költségvetés kiadásait, ennek okán pedig azt az állami költségvetésből kell szubvencionálni. Egyébként a költségvetési tanács elnöke, Ionuț Dumitru is kifogásolta a kormányfő „érvelését”, többek között azt hangoztatva, hogy nem lehet az I-es nyugdíjpillér esetében már csak azért sem hozadékról beszélni, mert annak csak kétharmada finanszírozott, és egyharmada amolyan kölcsönpénz az állami költségvetésből. Megemlítendő az is, hogy a kormányfő igen burkoltan meglebegtette azt a lehetőséget, miszerint a II-es nyugdíjpillérnek a társadalombiztosítási hozzájárulásokból átutalandó részarányt lecsökkentenék. (Az jelenleg 5,1%, de tulajdonképpen 6% kellene hogy legyen, s egyes nem hivatalos értesülések szerint felmerült az a szándék is, miszerint azt 2,5%-ra csökkentenék.) Van egy dolog viszont, ami igaz: a részarányok „átrendezése nyomán” esetleg valamivel nagyobb kvantumú nyugdíjra számíthatnak azok, akik a kilátásba helyezett módosítás után négy-öt vagy annál több év után kerülnének nyugdíjba. (Már amennyiben érvényben maradna a jelenlegi köznyugdíjtörvény, amire viszont nem lehet számítani, ugyanis a minap értesültünk arról, hogy elkészült az új törvény tervezete.) A fentieket összevetve meglátásunk szerint több mint bizonyos, hogy a közeljövőben sor kerül egy olyan jogszabály-módosításra, amely nyomán „összemegy” a II-es nyugdíjpillért megillető, már többször is emlegetett részarány. Illetékvisszaigénylés Nemrégiben, augusztus 9-i lapszámunkban számoltunk be a 2017/52-es sürgősségi kormányrendeletről, amely a Hivatalos Közlöny augusztus 7-i számában jelen meg, s amely megteremtette a jogi keretet arra, hogy a 2007-től errefele többféleképpen nevezett környezetszennyezési illetéket (a közismert regadót) visszaigényelhessék közigazgatási eljárás keretében mindazok, akiknek ez nem sikerült peres eljárások révén. Amúgy a szóban forgó illetékre vonatkozóan az elmúlt esztendők során több jogszabály is létezett, ezek mindegyikét utólag hatályon kívül helyezték, s az év elején megjelent 2007/1-es törvény értelmében megszűnt a szóban forgó jellegű illetékfizetési kötelezettség. Az illetékvisszafizetésre a mostani sürgősségi kormányrendelet értelmében kérés alapján kerül majd sor, a tényleges visszafizetésre pedig 2018. január 1. és 2018. december 31. között, illetve 2018. szeptember 1. és 2019. március 31. között, annak függvényében, hogy milyen „elnevezésű” illetékről van is szó. Továbbá a kormányrendelet 9-es szakasza értelmében a kormányfőhelyettes, környezetvédelmi miniszter és a közpénzügyi miniszter közös rendeletével kellett jóváhagyni ama visszatérítési kérés formanyomtatványát, amelyet az érintett/érdekelt személyeknek az illetékes adóhatósághoz kell benyújtani. E közös rendelet megjelentetésének a határideje augusztus 22-én lejárt, de azt nem sikerült tiszteletben tartani. Igaz, a késedelem csak kétnapos volt: a Hivatalos Közlöny augusztus 24-i 688-as számában jelent meg a környezetvédelmi és a közpénzügyi miniszter 2017/1144/1672-es ama rendelete, amely révén jóváhagyták a fentebb említett formanyomtatványt. Tehát most már megvan a visszaigénylés egyik fontos „eszköze”. Ettől arrafelé akár benyújtható lesz a visszaigénylési ügycsomó. Nagyvadak, nagy kérdőjelek Van viszont egy másik beígért rendelet (igaz, olyan, amely kibocsátására vonatkozóan nincs törvényes kötelezettség), amely lehetővé tenné bizonyos medveszám kilövését. Erről egyeztetett, illetve erre vonatkozóan tett ígéretet közel két hónapja Grațiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter. Annak idején azt ígérte, hogy legkésőbb augusztus 8-án ellátja kézjegyével ezt a rendeletet. Utólag újabb ígéreteket tett, de a rendelet csak nem akaródzott megjelenni a Hivatalos Közlönyben. Pénteken ismét nyilatkozott, azt hangoztatva, hogy nem mond le a rendelet aláírásáról, amely az év végéig 145 nagyragadozó kilövését tenné lehetővé. Újólag azt nyomatékolta, hogy nem vadászati, hanem intervenciós kvótáról van szó, s azt nem egy-egy megyére, hanem országos szinten adják. Ez mind szép és jó, de a határozott nyilatkozatában nem volt utalás arra, hogy melyik az a naptári időpont, amikor kezünkbe foghatjuk azt a rendeletet, s el is olvashatjuk. Kilövést lehetővé tevő rendelet még ténylegesen nem született meg, de egy másik igen: a Hivatalos Közlöny augusztus 24-i számában jelent meg az erdészeti és vízügyi miniszternek ama 2017/1100-as rendelete, amely révén jóváhagyta a Vadászati Országos Tanács létrehozását. A szóban forgó rendeletet a vadászati és vadvédelmi 2006/407-es törvény előírásai alapján hozta meg. Annak 1-es számú mellékletében fel van tüntetve a tanács névleges összetétele, illetve az, hogy a nevesített személyek közül ki melyik hatóságot, intézményt vagy szervezetet képviseli. A tanácsnak egyébként 15 tagja van, s azok között van az erdészeti és vízügyi minisztérium képviseletében annak főtitkárhelyettese, Bárci Győző István. A rendelet 2-es számú melléklete tartalmazza a tanács megszervezésének és működésének szabályzatát. Amúgy a tanácsnak véleményezési hatásköre van, nevezetesen a vadgazdálkodás területén foganatosítandó jogszabálytervezetek tekintetében. Hecser Zoltán