Jó ideje már, hogy tudni lehetett: kormányzásra kerülését követően a szociáldemokrata párt, pontosabban annak csúcsvezetői fontos és nagyszabású célként tűzték ki egy közigazgatási törvénykönyv kidolgozását és elfogadtatását a parlament által. A kormánykoalíció politikusai, honatyái a tervezet kidolgozásán jó ideig fáradoztak, de a parlament általi elfogadásra végül is nem került sor. Június 25-én viszont szinte váratlanul elfogadtak egy sürgősségi kormányrendeletet, a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó 2019/57-est. Az a Hivatalos Közlöny július 5-i számában jelent meg, s az azóta eltelt időszak során annak igen sok előírása hatályossá is vált… [caption id="attachment_92480" align="aligncenter" width="780"] Fotó: gov.ro[/caption] Egy vaskos kötetre rúg a szóban forgó jogszabály, amolyan „enciklopédiának” szánhatta a kormánykoalíció és szerény meglátásunk szerint a jogalkotói lázas és sokrétű fáradozás jobbára kompilációban, már meglévő és hatályos jogszabályozási előírások „összeszerelésében” avagy összeillesztésében merült ki. Egyes szakjogászok és közigazgatási szakelemzők szerint is nem nevezhető sikeresnek a közigazgatás szegmenseinek, válfajainak az „összeboronálása” egyetlen kötetbe, illetve amolyan enciklopédiába. Másként látta, látja ezt Dăncilă kormányfő, aki a június 25-i kormányülésen elhangzott expozéjában többek között a következőket hangoztatta: „Ezen jogszabály révén megalkotunk egy egységes keretet, és egy koherens, világosabb és egyszerűbb formába öntjük mindazon szabályzásokat, amelyek jelenleg megtalálhatók 17 jogszabályban… A módosítások arra hivatottak, hogy korszerűsítsék a közigazgatást, azt rugalmasabbá tegyék és biztosítják az állampolgári elvárásokra való gyors és hatékony válaszadást.” A törvénykönyvet átolvasva nemigen győződhettünk meg a gyorsabb és rugalmasabb ügyintézés „útjáról, módjáról”, sem pedig a transzparencia „világosabbá válásáról”. Amúgy nem kis feladat ennek a vaskos kötetnek az alaposabb átolvasása, s még keményebb diónak ígérkezhet annak mélyen szántó és részletes áttanulmányozása, „megemésztése”. Egyelőre az biztos, hogy a sürgősségi kormányrendelet sokat fogott, az még viszont nem, hogy mennyit is markolt. Gyors leltár Anélkül, hogy belevágnánk fejszénket a törvénykönyv előírásai­nak részletes ismertetésébe és azok boncolgatásába, csupán egy amolyan „gyorsleltárra” szorítkoznánk, amely révén megpróbáljuk valamicskével közelebb vinni az olvasót e törvénykönyvhöz. Talán azzal kellene kezdenünk, hogy annak összes előírásai nem egy és ugyanazon időpontban léptek, lépnek hatályba. Annak megjelenése napján előírásainak túlnyomó többsége ugyan hatályba is lépett, de vannak olyanok is, amelyek majd augusztus 4-én, meg olyanok, amelyek szeptember 3-án, meg olyan is, amely 2020. január 1-jén, illetve január 3-án, de olyan is, amely 2022 januárjától válik érvényessé. Az már csak hab a tortán, hogy van két olyan szakasz is, amelyek majd egy évvel azután lépnek hatályba, miután megjelenik egy adott kormányhatározat, amelynek viszont nem szabott határidőt a minap megjelent törvénykönyv. (Egyébként a 483-as szakasz által előírt a vezető tisztségviselők számára megszervezendő versenyvizsgákkal kapcsolatos majdani kormányhatározatról van szó.) A törvénykönyv hatályba lépésével egyidejűleg, azaz július 5-től hatályon kívül helyeződött 16 eddig érvényes törvény, sürgősségi kormányrendelet, kormányrendelet és kormányhatározat. Ezek között említhetjük a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999/188-as törvényt, a helyi közigazgatási, a 2001/215-ös törvényt, a prefektusra és prefektusi intézményre vonatkozó 2004/340-es törvényt, a decentralizálásra vonatkozó 2006/195-ös kerettörvényt, a helyi tanácsok megszervezésének és működésének keretszabályozását jóváhagyó 2002/35-ös kormányrendeletet, valamint a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt. De a hatályon kívül helyezettek névjegyzékén szerepel egy több mint 60 évvel ezelőtt meghozott jogszabály is, az államnak juttatott adományokra vonatkozó 1954/478-as dekrétumról van szó. Továbbá van egy olyan jogszabály, amely a jövő esztendő január 3-án helyeződik hatályon kívül, a területi-közigazgatási egységek hivatalos közlönyeinek kiadásáért felelős közszolgálatok megszervezésére és működésére vonatkozó 2003/75-ös kormányrendeletről van szó. Joggal és okkal lehetne kérdezni: mi következik be annak a 16 jogszabálynak a hatályon kívül helyezése után? Nem sok, mert az élet megy tovább, s az egykori jogszabályok előírásai átfogalmazva, felfrissítve, átértékelve, illetve ilyen vagy olyan módon beépültek az új törvénykönyvbe. Az egyébként szerkezetileg 10 nagy részből áll össze. Azok közül, ha szabad úgy fogalmaznunk, négy bír különösebb fontossággal: a központi közigazgatásra, a helyi közigazgatásra, a prefektusra, a prefektusi intézményre és dekoncentrált közszolgálatokra, valamint a köztisztviselők jogállására, a közigazgatásban foglalkoztatott szerződéses személyzet esetében alkalmazandó előírásokra és a közpénzekből fizetett személyzet nyilvántartására vonatkozó négy fejezet érdemel nagyobb figyelmet. Mindegyik rész a maga során több címet, valamint fejezetet ölel fel. Ebből a summás felsorolásból is kikövetkeztethető, hogy a különböző közigazgatási szakterületeken egykor érvényes külön-külön jogszabályok más formát öltöttek, illetve módosult és aktualizálódott megfogalmazásuk, s ilyenképpen pedig egy kalap alá kerültek. A nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról Szűkebb pátriánkban (de nem csak) bizonyára közérdeklődésre tarthat számot az, hogy miként közelíti meg avagy kezeli a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát, pontosabban annak jogát az új törvénykönyv. Egy külön szakaszban van erre tételesen utalás, nevezetesen a 94-es számú szakaszban. Nos, annak értelmében azon területi-közigazgatási egységekben/alegységekben, amelyekben egy nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok részaránya meghaladja a lakosságszám 20%-át, amelyet a legutóbbi népszámlálás állapított meg, a helyi közigazgatási hatóságok, az azok alárendeltségébe tartozó közintézmények, valamint a dekoncentrált közszolgálatok biztosítsák az azokkal való kapcsolatokban (mármint a nemzeti kisebbségekkel) a nemzeti kisebbségek nyelveinek a használatát, összhangban az Alkotmány, a jelen törvénykönyv és azon nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek részese Románia. Továbbá: a helyi közigazgatási hatóságok határozat révén dönthetnek a nemzeti kisebbségi nyelvek használatának a biztosításáról azon területi-közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok száma nem éri el a 20%-os százalékarányt. A nyelvhasználattal kapcsolatosan tartalmaznak bizonyos előírásokat a törvénykönyv másabb szakaszai is. Így például a 135-ös szakasz értelmében azon községekben, városokban vagy municípiumokban, ahol a nemzeti kisebbségek részaránya meghaladja a 20%-ot a helyi tanács ülésének napirendjét a nemzeti kisebbség(ek) nyelvén is köztudomásra kell hozni. A 138-as szakasz értelmében azon helyi tanácsok esetében, amelyek tanácsosainak legálabb 20%-a egy nemzeti kisebbséghez tartozik, az ülés során használható az adott nemzeti kisebbség nyelve is. Ezekben az esetekben a polgármester kell gondoskodjon a román nyelvre történő fordításról. Ugyanakkor azonban a helyi tanács üléseinek a dokumentumait minden esetben román nyelven kell összeállítani és nyilvánosságra hozni. Érdemes utalni a törvénykönyv 195-ös szakaszának előírásaira. Abban többek között az áll, hogy az állampolgárok és a helyi közigazgatási hatóságok közti kapcsolatban a román nyelv használandó. Azon területi-közigazgatási egységekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok részaránya meghaladja az utolsó népszámláláson megállapított lakosságszám 20%-át azok (a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek) a helyi közigazgatási hatóságokkal, az azoknak alárendelt szakapparátussal és szervekkel írásban vagy szóban használhatják az adott nemzeti kisebbség nyelvét és választ kapnak mind román nyelven, min az adott nemzeti kisebbség nyelvén. Ennek a jognak a gyakorlása céljából a helyi közigazgatási hatóságok, valamint a már említett 94-es szakaszban felsorolt entitások kötelesek a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok rendelkezésére bocsátani kétnyelvű (román nyelvű és az adott nemzeti kisebbség nyelve) formátumban folyamatos használatú közigazgatási szövegeket és formanyomtatványokat. Ezen formanyomtatványok és közigazgatási szövegtípusokat kormányhatározat révén fogják megállapítani az interetnikai kapcsolatokért felelős főosztály javaslatára, amely e tekintetben együtt fog működni a nemzeti kisebbségek problémái tanulmányozó intézettel (ISPMN), a kormányhatározat-tervezetet pedig előzetesen véleményeznie kell a közigazgatási, a közpénzügyi és a belügy-­minisztériumnak is. A szóban forgó kormányhatározatot a törvénykönyv 604-es szakaszának (2)-es bekezdése értelmében november 3-ig kell meghoznia és megjelentetnie a kormánynak. Ugyancsak a 195-ös szakaszban előírás van arra vonatkozóan is, hogy azon állások esetében, amelynek hatáskörébe tartoznak a közkapcsolati teendők (is) olyan személyeket is alkalmazni kell, akik ismerik az adott nemzeti kisebbség nyelvét. Továbbá: a helyi közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a helységek megnevezésének, valamint a fennhatóságuk alá tartozó közintézmények megnevezésének mind román, mind pedig az adott nemzeti kisebbség nyelvén való feliratozását, mármint azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek részaránya meghaladja a 20%-ot. Ez az előírás vonatkozik a közérdeklődésre is számot tartó felhívások, hirdetések megszövegezésére is. Ugyanakkor a törvénykönyv arról is rendelkezik, hogy a hivatalos okiratokat kötelező módon román nyelven kell kiállítani, mert ellenkező esetben azok semmisnek tekintendők. Kattintsunk rá a 198-as szakaszra, annak (3)-as bekezdése értelmében azon területi-közigazgatási egységekben ahol a legutóbbi népszámlálás megállapította lakosságszámnak a 20%-át meghaladja a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok részaránya a normatív jellegű tanácsi határozatokat mind román, mind pedig az adott nemzeti kisebbség nyelvén kell köztudomásra hozni. A maga nemében akár figyelmeztető, illetve figyelmet felkeltő a törvénykönyv 604-es szakaszának az az előírása, hogy a törvénykönyv hatályba lépését követően különböző okokból kifolyólag a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok részaránya a 94-es szakaszban előírt százalékarány (20%) alá csökken, a nyelvhasználati jogosultságok érvényesek maradnak a következő népszámlálás eredményeinek a validálásáig. Tehát: ha egy majdani népszámlálás eredményei validálása azt jelentené, hogy az eddigi több mint 20%-ról kevesebb mint 20%-ra csökken egy adott nemzeti kisebbség részaránya, az adott területi-közigazgatási egység helyi tanácsának a jóindulatán múlik majd a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének megteremtése, illetve biztosítása. Apropó: hivatalos bejelentés szerint a soron következő népszámlálás 2021-ben lesz esedékes. Hecser Zoltán