A négyszeres Grammy-díjas, világjáró, új műfajt teremtő Snarky Puppy zenekar egyik alapító tagja, Bill Laurance dzsesszzenész és a csíkszeredai Ineffable zenekar közös koncertet tartott Csíkszeredában, a Művészetek Házában, szombaton. A koncert előtt, csütörtök este a fellépők közönségtalálkozót és sajtótájékoztatót tartottak a csíkszeredai ANT BAR-ban. Egyedi és emlékezetes koncert volt az Ineffable és Bill Laurance közös műsora, hiszen az előadók széles körű repertoárral készültek: felcsendültek Bill Laurance saját szerzeményei, az Ineffable dalai és a Snarky Puppy Family Dinner második lemezéről is játszottak dalokat. A koncert után az érdeklődők vásárolhattak Bill Laurance, a Snarky Puppy és az Ineffable lemezeiből, a fellépők pedig autogramot is adtak. Nem volt telt ház a koncerten, de sokan kíváncsiak voltak az előadásra. Továbbadni a tudást A csütörtökön, az ANT BAR-ban szervezett közönségtalálkozón Bill Laurance a Hargita Népe kérdésére elmondta, azért fogadta el a meghívást, mert zenei karrierjében sok csodálatos tanára volt, és úgy gondolja, hogy ez a közös koncert lehetőség számára, hogy tanáraihoz hasonlóan, ő is továbbadja tudását, tapasztalatát. Hangsúlyozta: a zeneiparban fontos kitartónak lenni és jellegzetes hangzásvilágot kialakítani. ‒ A Snarky Puppy veszteséges volt kilenc éven át. Mielőtt kiadtam volna az első lemezem, azelőtt már hármat felvettem. Hosszú folyamat, amíg befut egy zenekar, és a Snarky Puppy esetében egyáltalán nem volt ez könnyű, de kitartók voltunk, és most itt vagyunk – mondta a négyszeres Grammy-díjas zenész. Nagyvárosi produkció Csíkszeredában A csütörtöki közönségtalálkozón Bodó István, az együttes menedzsere beszámolt a koncert előzményeiről, hiszen a zenekar tagjaival már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy híres előadókat fognak meghívni közös koncertekre. Többek között Bill Laurance angol zongorista, billentyűs, zeneszerző, producer is felkerült a listára. Bodó István elmondása szerint hosszas levelezés után sikerült szerződésbe foglalniuk a feltételeket, és annak ellenére, hogy tavaly el kellett halasztaniuk a koncertet, idén lehetőségük volt újraszervezni. A menedzser azt is elmondta, hogy Budapestről és Bukarestből is sok kérdés jött, hogy miért nem ott szervezték a koncertet, hiszen ez nagyvárosi produkció. Kifejtette: ennek több oka is van, hiszen szeretnék tartani a kapcsolatot a szülővárossal ‒ a zenekar Csíkszeredában alakult ‒, és szeretnének a helyi közönségnek minőségi koncerteket szervezni. Nem utolsósorban itthon támogatják a helyi kulturális intézmények, így csökkenteni tudják az anyagi kockázat mértékét. Rámutatott, hogy ennek ellenére elkeserítő a tény, hogy kevesen voltak jelen a közönségtalálkozón, hiszen nem mindennapi esemény, hogy egy világsztár jön Csíkszeredába. A zene összeköt Bill Laurance a közönségtalálkozón elmondta, hogy az utazás kulturális csere is számára, mert szerinte a zenének az a feladata, hogy kapcsolatot teremtsen az emberek között. Pályakezdőként neki is voltak példaképei, akikre felnézett, és mint mondta, meghatározó élmény volt számára, amikor találkozhatott Stevie Wonderrel. ‒ Lehetőségem volt, hogy kérdezzek tőle valamit. Hosszú sor állt előtte, és én azon gondolkodtam, hogy mit kérdezhetnék. Amikor a sor elejére értem, még mindig nem tudtam, mit mondjak, úgyhogy csak megkértem, hogy adjon egy tanácsot, mert akkor még kezdő zenész voltam. Megfogta a kezem, és azt mondta, hogy mi vagyunk a társadalom ragasztója és gyógyítója. A mi feladatunk, hogy szeretetet és egységet hozzunk a világba. Akkor rájöttem, hogy a zene nemcsak arról szól, hogy megtanulunk nagyon jól játszani egy hangszeren, hanem ennél sokkal többről. Nyitottnak kell lenni, és úgy érzem, hogy nekem most sokkal fontosabb ez a feladat, mint bármi más. Ezért is vagyok itt – mondta. Kultúra- és tapasztalatcsere A világhírű dzsesszzongorista szerint már az első találkozáskor különleges kapcsolat alakult ki közte és az együttes tagjai között, hiszen a zene összeköti őket. Ugyanakkor nemcsak zenélésből állt a hétvégéjük, a zenekar tagjai kirándulást is szerveztek Bill Laurance számára: a Szent Anna-tóhoz mentek el. Az angol zenész megjegyezte, hogy különösen szereti a hegyvidéket, és nagyon örült, hogy itt lehetett.

Péter Ágnes