A Selyemfényben. Japán haikuk a Holdról (Bookart Kiadó, Csík­szereda, 2023) című kö­tet különleges haikuválogatást tar­talmaz: Paál Zsuzsanna grafikus olyan könyvet tervezett, amelyben a Kosztolányi Dezső fordításában közölt haikuk közös témája a Hold. A grafi­kus szubjektív válogatása található a könyvben, melyben szöveg és kép egyaránt természeti rajz: „A természeti rajz mögött, melynek mindig pon­tosnak, valószerűnek kell lenni, »lirai« közlések nélkül, egy másik rajz is van, egy lelkirajz. De ez nem a költő lelkirajza, hanem általános emberi – mondjuk –, az olvasó lelkirajza, aki a kereteket majd megtölti, olyan tartalommal, amilyennel neki tetszik” – olvasható Kosztolányi Desző Új ja­pán versek. Harminc haiku című, 1933-ban megjelent jegyzetében. A ja­pán nyelven írt természeti rajzokban – a haikukat fordító költő szerint – romlatlan íté­lőképesség és friss lá­tásmód figyelhető meg, amellyel a japánok „az élet egész csodáját bámulják”. Az ehhez képest fásult európai olvasó számára a költő szerint ingerdúsabb irodalomra van szükség, „lélektani beállításokra, értelmi fa­csarásra, különféle fortélyokra és mesterkedésekre, az ellentétek, a szó­képek, a jelzők, a rímek fűszerére, hogy magunk elé idézzük azt a gyönyörűséget és ámulatot, mely­ben nekik ezek nélkül is van részük”. A könyv­ben közölt haikufordítások tehát nemcsak fordítások, hanem euró­paiasított természetrajzok, me­­lyek a formai követelményeket (három sor, melyek 5-7-5 szótagosak) nem tartják be, de bőségesebb nyelvi esz­köztárat használnak: ahogyan a költő fogalmazott, „ügyelve arra, hogy a japán rövidséget ne tegyem szószátyárrá s a japán vázlatosságot ne túlontúl kerekítsem ki és írjam körül”.

És selyemfényben úszik a könyv, hiszen a Hold nemcsak a szöveges, hanem a képi alkotások közös pontja: lágy színek, széles horizont, a fametszeteknek köszönhető termé­szetes textúra és égitestek közötti tá­volság érzékelhető az illusztrációkban, amelyek hangulatukban is kölcsön­hatásban vannak a szövegekkel. A könyv tervezőjének a Hold éppoly sejtelmes, mint a haiku, nem véletlen tehát, hogy az élettelennek tűnő, de óceánokat mozgató égitest került e természeti rajzok középpontjába. 
A könyv tervezője és illusztrátora, Paál Zsuzsanna a haikut a 18–19. századi hagyományos japán paraván­festészethez hasonlítja: szerinte mind­kettő természeti pillanatot, an­nak esszenciáját örökíti meg, és azt az érzést is, melyet e látvány kelt. A bel­­ső tereket elválasztó paravánokat madár- vagy famotívummal díszítve a tér egyszerre oszlik fel kis részekre és nyílik tágasra, ahogyan a haiku is egy pillanatot ragad meg, mégis mély érzelmi világot ábrázol. Az, hogy Kosztolányi a haikuban nemcsak a természeti, hanem a lelki rajzot is látta, a grafikus számára döntő jelentőséggel bírt, a magyar haikufordítások közül ezért választotta épp Kosztolányi Dezső (újra)alkotásait.
A Bookart Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet 2023-ban elnyerte a Szép Ma­gyar Könyv díjat szépirodalmi ka­tegóriában. Ahogyan a zsűri elnöke fo­galmazott, egy könyv elkészítése közös alkotás, hiszen a tervező, a grafikus, a tipográfus, a nyomda és a kiadó közös munkája van benne. Maradt tehát az olvasó, aki a könyvet kézbe veszi és a lapokat forgatja, és kész befogad­ni a szövegek és képek természetes líraiságát.