Csík­szent­ki­rá­lyon, a homokbánya környékén – Ka­ri­mó­sar­kán – található az a 12. századi lelőhely, amelyben két gyermekcsontvázat és többféle fémtárgyat találtak a régészek tavaly ősszel. Lázár Levente restaurátor elmondása szerint azért rendkívüli ez a lelőhely, mert a sírban megmunkált vastárgyakat találtak. Mint mondta, a Csíki-medencében kevés tárgy került elő ebből a korszakból, ráadásul olyan sírhelyet, amelyben ilyen sok fémtárgy volt, még nem találtak. Ollók, kasza, sarlók, gerebenek, lókaparó, ösztöke – eketisztító – és kések voltak a sírban, amelyekről a restaurátor megállapította, hogy tűzben lehettek, hiszen a csontokon égésnyomokat találtak, és a tárgyakat megüvegesedett homokréteg fedte be. Mint mondta, valószínűsíthető, hogy a sírban eltemetett holtakat és tárgyakat megégették, mielőtt betemették volna, azonban hozzátette, hogy minderről egy hónap múlva, a Csíki várórák következő előadásán kollégája, Darvas Lóránt régész fog részletesebben beszélni.

– Abban a korban a vas nagyon értékes volt, és ha meg volt munkálva, használati tárgy volt, akkor még értékesebb volt. Az, hogy ennyi megmunkált fém került ebbe a sírhelybe, nagyon jelentősnek mondható

– mutatott rá a restaurátor.

Visszatérve a fémtárgyak konzerválására, Lázár Levente leszögezte, hogy a konzerválás nem keverendő a restaurálással. Az utóbbi ugyanis komplex művelet, amely magába foglalja a konzerválást is, amely azt jelenti, hogy esztétikai kiegészítést nem végeznek, de megszabadítják a tárgyat az évszázadok alatt rárakódott rétegektől, különböző kémiai anyagokkal kezelik, így a lehető legjobb állapotában őrzik meg az utókor számára.
Kérdésünkre elmondta, hogy a konzerválási folyamat tisztítással kezdődik: a földes szennyeződéseket desztillált vízzel távolítják el, majd mechanikus tisztítás következik. Ultrahangos depurátort, szikét, csiszolókorongot, drótkorongot és többféle kefét használnak, hogy a tárgy felismerhető legyen, majd különböző oldatokkal kezelik a fémeket, azután szárítják, majd a tárgy felületét kezelik, végül akrilgyantával vonják be a felületét. A továbbiakban ahhoz, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a korrózió esélyét, ezeket a tárgyakat megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú helyen kell tárolniuk.

A tárgyakat egyenként bemutatva a restaurátor azt is elmondta, hogy mielőtt nekifognak a munkának, röntgenfelvételt készítenek – a Megyei Sürgősségi Kórházban – a tárgyakról, hiszen a lerakódott, megkeményedett rétegek elrejtik a több száz éves leleteket. Mint mondta, a legnagyobb fejtörést a két gereben – gyapjú és len fésülésére használatos eszköz – konzerválása okozta. 

– Kérdéses volt, hogy milyen szintig kell tisztítanom, ahhoz, hogy felismerhető legyen, mégse veszélyeztessem a tárgy épségét

– tette hozzá a restaurátor.
A csíkszentkirályi ásatással kapcsolatban a restaurátor a fémtárgyak konzerválásáról beszélt, de mint említette, nemsokára a régészeti részleteket is be fogják mutatni a Csíki Székely Múzeumban.