A Budapest-Újpest-Megyeri Nagyboldogasszony-plébániatemplomban advent első vasárnapján mutatta be Kocsis Tibor egyházi könnyűzenész unokájának, Mersének írt miséjét. A műről, illetve pályájáról a szerzővel beszélgettem az ünnepi szertartás után. Jelképes időben és jelképes szent helyen mutatta be unokája keresztelőjére írt miséjét a szerző, Kocsis Tibor és a Don Bosco zenekar. Jelképes időben, hiszen advent első vasárnapjára, a karácsonyi ünnepkör kezdetére időzítették. Jelképes volt a helyszín is, hiszen az 1933-ban felépült neogótikus istenháza a Károlyi-grófok istállója helyén épült, s így az oltár a betlehemi jászolt is felidézheti bennünk. – Öt éve írtam a misét kilencedik, Merse nevű unokánk keresztelőjére, s nagyon örültem, hogy fiam is gitározott a szertartáson – emlékezik a mű keletkezésére Tibor. – Az átdolgozott zenekari változatot viszont advent első vasárnapján, most hallhatták először a hívek. Kétszeresen is fontos számomra ez a kompozíció, családi ünnepen szólalt meg először, s egyúttal a Jóistent is tudtam szolgálni zenémmel. Kocsis Tibor pályáját majd’ négy évtizede követem. Annak a generációnak a tagja, akit tinédzserként érintett meg az egyházzenei nyitás az ifjúság felé, az úgynevezett „beatmise” korszak. Erre a megújulásra a kiváló magyar könnyűzene, s a nagy együttesek megjelenése hatott jelentősen. Részt venni benne – a hit gyakorlása mellett – egyfajta ellenállást is jelentett egy feledhető korszakban. – Tanulmányaim után már nehezebben játszottam mások dalait, így saját darabokkal is megpróbálkoztam. Először profán számokkal kezdtem, majd kamaszkorom vége felé 1973-ban egy egyházi kórusba jártam, s a katolikus könnyűzenével is ott találkoztam. A Béke téri templomban kerültem kapcsolatba az egyházi könnyűzenész Sillye Jenővel, akinek dalai az egész Kárpát-medencében elterjedtek. Feleségemmel, Andreával is ott ismerkedtem meg, így ez a zenei szál egész életünket végigkísérte. Ekkor kezdtem – zsoltárihletésű – dalokat írni, a gyerekeimmel játszottunk együtt, ez a közös zenélés egyben a nevelésnek is fontos része volt. Később nagy hatást gyakoroltak rám Hajdú Levente, szóládi református lelkész verses imádságai, ezekből mintegy negyvenet meg is zenésítettem.A hosszú évek alatt mindmáig mintegy kétszáz dal és két mise született. Számos adventi, karácsonyi dal is van a tarsolyomban, ezeket gyakran előadjuk az ünnepi időszakban. Tibor dalait gyakran énekeltük a katolikus közösségünkben. A nyolcvanas években, amikor a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál dolgoztam, terveket is dédelgettünk kiadásukra, de ezek nem valósultak meg. A Merse-misét a már említett öttagú Don Bosco zenekar kiváló tolmácsolásában hallhattuk. A huszonnégy perces szerzemény dallamos, lélekre ható ima, zenevilága egy kicsit az olasz egyházi könnyűzenét idézi. Hangszerelése gyakorlott muzsikusra vall, különösen a lendületes Sanctus-tétel ragadott meg. A hívők – közöttük nagyon sok fiatal – jókedvvel, mosolyogva léptek ki a szalézi templom kapuján, nekem is sokáig fülemben csengtek a záróének szavai: „Elvisszük a jó hírt, hogy ajtód nyitva áll.”

Csermák Zoltán