A Diaszpóra Tanács ér­tekez­leteit évtizedek óta fi­gye­lemmel kísérem. Ezeken a meg­beszéléseken nagyon sok is­merős­sel, ba­ráttal találkozhattam, s min­dig érdeklődéssel hallgattam a de­legáltak beszámolóit, osz­toztam örömeikben, gond­jaikban. A szünetek s az esti programok számos értékes beszélgetésére emlékszem sz­í­vesen. Idén is számos baráttal szoríthattam kezet, s értékes információkat sze­reztem a messze távolban élő is­merőseimről is.
Októberben is nagy ér­deklődés övezte a Diasz­pó­­ra Tanács XIV. ülését. A ta­­­lál­kozónak külön je­len­tő­séget ad­tak az elmúlt napok vi­lágpolitikai esemé­nyei, vala­mint – kimondatlanul – a jövő évi választás. A ta­lálkozóra 31 országból 70 küldött érkezett, s az idők változásának kö­szönhetően először Japánból is hívtak vendéget.

Az ülés a himnusz hang­jaival kezdődött, majd Semjén Zsolt mi­niszterelnök-helyettes előadása kö­vetkezett. A poli­tikus hangsúlyozta, hogy a történelem viharai nyo­mán vi­lág­nemzet lettünk, ezt ugyan nem így kívántuk, hanem kö­vetkezményként kell el­fo­gadni, ezzel együtt ez értéket je­lent az egyetemes ma­gyarságnak. A diaszpórát híd­főállásnak tekinthetjük mind gazdasági, mind pedig politikai értelemben. Ak­kor maradhatunk meg, ha min­den nemzetrész – így a diasz­póra is – megmarad. A ma­gyar kormány – Izraelhez ha­­­son­lóan – felelősséget érez min­­den magyarért, bár­hol éljen a világban. Ez egy­ben biztonságot is ad, hogy meg­­­legyen az a tudat, hogy van egy ország, ahol mindig otthonra találhatnak. Ez a ve­nezuelai helyzet kö­vet­­­kezményeként konkrét for­mát is öltött. A diaszpóra, a Kárpát-medence mellett, in­tegráns része a világ ma­gyarságának. Ez nem mindig volt így, a kommunizmus évei alatt bizalmatlanul tekintettek a messze élő honfitársainkra. A rendszerváltás hozta kö­zelebb hoz­zánk a távolban élő magyarságot. Segítése kö­­­telességünk, erre szolgál többek között a Kőrösi Csoma Sándor Program, valamint a vasárnapi iskolák segítése. Az utóbbiaknál sikerült meg­valósítani az akkreditált kép­zést.  Cél az is, hogy a diasz­pórában élők gyermekei Ma­­­­gyarországon tanuljanak, en­­nek keretében 2025-ben 236 hallgató kapott ösztöndíjat ma­gyar egyetemekre.
A magyar kormány ebben az évben 500 millió Ft összértékű pályázattal támogatta a diasz­pórában élőket. 197 ér­vényes pályázat érkezett, amelyeket 500 ezer és 5 millió Ft közötti összeggel bíráltak el. A Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően 24 ország 133 szervezetébe 89 ösztöndíjast küldtek.
Ezután Nacsa Lőrinc nem­zet­­politikáért felelős állam­titkár hozzá­szólása követ­kezett, a politikus számos ér­­dekes gondolatot fogal­mazott meg. Véleménye sze­rint az évszázad az iden­titásról szól: meg tudjuk-e tartani magyar, keresztény iden­­titásunkat. Ez összefügg a ko­hézióval: minél szorosabbra vonjuk az együttműködést, annál nagyobb esélyünk van az egyéges nemzet meg­tartására. Ő is kitért a vasárnapi iskolák szerepére, s megköszönte a szülők és tanárok áldozatos munkáját, akik pihenőnapjai­kat szánják az ifjabb nem­zedék okítására. Említette a magyar nyelv on­line okta­tását célzó programot, ami korszerű eszközökkel segít az anyanyelv elsajátításában. A diasz­póraprogram sikerét jelzi, hogy legutóbb egy po­zsonyi hivatalos talál­kozón a szlovák politikusok élén­ken érdeklődtek a magyar diaszpórapolitika részleteiről.