A 108. alkalommal kiosztott rangos elismerésben idén a 32. Testőrezred Koronaőrség és a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete, Máriapócs Nemzeti Kegyhelye, dr. Bodó Imre állatorvos, Mártha Mihály Tibor szolgálata a doni hősök emlékezetének ápolására, Pécsi L. Dániel jelképművész, illetve a Codex Régizene Együttes részesült.
Érdekesen indult az együttes élete: 1996-ban reneszánsz táncházhoz kerestek muzsikusokat. Így négy jeles zenész, Chereji Szilárd, Filip Ignác Csaba, Hanke Katalin és Soós Árpád összefogott és megalapította a Codexet. Az ad hoc verbuvált együttes összetétele az első évtizedben többször változott, régiek helyébe újak léptek, vagy épp újabb tagokkal gyarapodott, míg aztán bő másfél évtizede állandósult a csapat összetétele.

De a név sem jött könnyen. A kalapból kihúzott névötletek közül ezt visszadobták, s miután kivették a többi cetlit, hogy majd az utolsó lesz… ez maradt a kalapban.
Az együttes célja végig az elsősorban erdélyi és európai, 15–19. századi kéziratok, ősnyomtatványok feltárása és közkinccsé tétele korhű hangszertípusokon, korhű előadási stílusban. Többek között olyan gyűjteményekből játszanak, mint Sartorius vagy Honterus kötetei, a Kájoni- vagy a Vietoris-kódex, az Apponyi-kézirat, a Sepsiszentgyörgyi kottás kézirat, Mártonffy István kézirata vagy Pálóczi Horváth Ádám dalai.
Az eredeti lejegyzéseket átvéve és kiegészítve a sajátos „codexes ízzel”, mindig szakmailag megfelelő, de hangulatos előadásokat tartanak. Kiemelt feladatuknak tekintik a csíki településeken ismertté tenni a régi magyar muzsikát, de koncertjeiket elviszik Erdély, Románia, Magyarország, és még sok nyugat-európai ország előadótermeibe is.
A március 23-án tartott Magyar Örökség díjátadó ünnepségen az együttest dr. Csörsz Rumen István irodalomtörténész, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál állandó meghívottja, a Musica Historica együttesének vezetője méltatta. A laudációban elhangzott, hogy az együttes tagjai „a historikus régizenei nyelvet remekül »beszélik« vonóikkal, furulyáikkal és énekükkel, de ezt láthatólag nem érzik elegendőnek”. A méltató hangsúlyozta, hogy a codexesek „a jelenkori közönséget szeretnék megszólítani, s ehhez közös játék kell, a régi művek közösségi szórakoztató értékeinek megragadása, esetleg újragondolása”. Végezetül kiemelte: „A Codex együttes segít megérteni a régi és mai góbékat, s egy rosszkedvű világban mélyen emberi vigasztalást kínálnak mindnyájunknak. Becsüljük meg, mert ez is lehet magyar örökség.”