– Mennyire megfogható vagy megfoghatatlan munkáidban a fény?

– A fény valójában megfoghatatlan, valahonnan jön. Van, hol erőteljesebben, máshol kevésbé, de mindent átjár. A Fénysugárban a fény bezárt kis ajtónyíláson jön be és a kucorgó női figura mellé támasznak megérkezik.

– Miért Fénykereső...

– Fénykeresés lett volna, de a monográfiám végül ezt a címet kapta, s ez lett ennek is.

– Kromatológia, tematika szerint választottad ki az itt lévő munkákat?

– Valószínű, az első teremben a Fákban, a Hálóban a fenti világ a lentivel a beteljesülést jelenti... A második terem a hideg zöldeké, a harmadik terem a mozgásé, forgásé. Itt a földszínek, -elemek dominálnak, de a víz is megjelenik a Bárka útjában például, a teremtett világ hullámzása, sodródása földön-vízen, vagy a forgás-mozgás a gyűrűformában, az óramutató járásával szemben, balról jobbra, a Táncban. Az ég és föld között a kapcsolat el van vágva, a Gyűrűn kell átjutni, legyőzve a gravitációt, hogy az ég és föld közti áttetsző képtérben, a mindenfelől áradó fényben forgó, mozgó, lebegő figurális alakok transzcendens világába érkezz… A valahonnan valahova, a földi világból a transzcendens világ felé minden körkörös forgás-mozgás és mégis halad előre. Kedvenc témafeldolgozásom most a Jelenések könyve apokalipszis lovasainak folytatása, követése lenne, új megközelítésben az emberábrázolás, de nem illusztratív módon. Figuratív művészetemben Mihály arkangyal is a mai ember ábrázolása. A ma emberének ábrázolását másképp kell megfogalmazni a fényben, mint a hívő keresztény. A tér-idő, emberi-isteni stb. alapfogalmakat is... A fénysugár, közelebbről vagy távolabbról, mindenhol megjelenik az alkotásaimban, az emberi lényre fókuszál, aki mindig a középpontban áll. A teremtett világ koronája az ember, mert értelme és szabad akarata van.

A február 12-én nyílt kiállítás március 3-ig látogatható.