Kis Endre Székelyudvarhelyen először bemutatkozó alkotóművész munkáiból nyílt kiállítás tegnap délután a Kossuth utcai Képtárban Live stream dead stream címmel. Nagyálmos Ildikó beszámolója. A házigazda Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntője után Lőrincz Ildikó művészettörténész megnyitóbeszédében kiemelte: a kiállítás címe kapcsán elsőre a kettősség jut eszünkbe: Live stream dead stream – élő patak – halott patak, amit ő élő áramlásként és holtágként értelmez. Ezzel már közelebb is jutunk a Képtárban kevésbé megszokott, de a kortárs művészetben annál gyakoribb műfajhoz, ahhoz az installációhoz, amit Kis Endre szabadkai származású képzőművész a kiállítótér tudatos és figyelemfelkeltő kitöltéseként összerakott. – Az élő patak áramlását felidéző installáció megteremti a kölcsönhatást a kiállított képek, a tér és az alkotói koncept között. Beemeli ebbe a szokatlan környezetbe a természetben egyre inkább jelen levő kaotikusan kavargó műanyag tárgyakat, autógumikat. A szemét betolakodása a természetbe és az életterünkbe egyre hangsúlyosabb, a folyamat visszafordítása folyton nehezülő feladat. A lezúduló patak medrében fennakadó szemét utunkban van, szürkére festve pedig kapcsolódik a kiállított képek színvilágához – fogalmazott a kiállítás kapcsán a művészettörténész. Amint méltatásában Lőrincz Ildikó elmondta: Kis Endre képfelületei pozitív és negatív hangulati töltésekkel bírnak. Lehetnek tárgyilagosan sterilek, olykor szinte érzelemmentesek és egyszerre megejtően vonzóak. Az alkotó hol részvétlenül, hol részvéttel bánik a környezetével. Képsorozata előrevetíti az élővilág cseppet sem biztató jövőjét, az ember biológiai vagy szellemi szennyezésnek ellenállni nemigen tudó, képtelen állapotát. Életszerű és művi, higgadt módon kimunkált opuszai egyszerre vonzanak és viszolygásra késztetnek. E képek megtekintése egyazon időben eredményezhet esztétikai gyönyörérzetet és kiábrándulást. A legképtelenebb képi részletek egyesítései kétértelmű, ellentmondásos logikájú gondolatokat ébreszthetnek. Kis Endre kiérlelt képi nyelve erős és igaz, következésképpen esztétikai élményként képes elfogadtatni velünk azt, amitől félnünk kellene. Jórészt klasszikus módon vászonra megfestett olajképeket látunk. Ám a homogén felületet olykor a különböző technikák egymás mellett való szerepeltetésével töri meg, beledolgozva a festmény fotójának számítógépes remixelését, átalakítva, pixelesítve azt, így egy képen belül az olajfestmény, illetve a kollázshatás, továbbá a számítógépes pixelhatás egyszerre jellemző. A fekete-fehérség és a szürkeség az ipari forradalom korát ütközteti a mostani digitális korszakkal. A hatalmasra nagyított, már-már reálisnak tűnő gegeket azonban távolságtartóan felülírja a pixelek tökéletlen illeszkedése s az ebből fakadó töredékesség érzete. Jelen van itt a mai művészet hármas univerzuma: találkozik a képeken a klasszikus, az avantgárd és a populáris kultúra. A művészről kiderült, elvonulva a világ zajától az Udvarhelyhez közeli Patakfalván a hagyományos értékrend szerint próbál élni, és próbálja újraalkotni az egyensúlyából súlyosan kibillentett világunkat. Székelyudvarhelyen új színt jelent a társadalom aktuális helyzetét, a természet és az ember kapcsolatának témáját, a globális fenntarthatóság, a klímakatasztrófa és a szemétfelhalmozás problémája és a művészi kiállás kérdését, a természet és az élővilág védelmét megjelenítő kortárs alkotó. A művészek mindig is kellő kritikával kezelték, sőt olykor még inkább felszínre hozzák a legkényesebb kérdéseket saját felelősségünkkel kapcsolatban. Van, aki a tárgyak esztétikáját keresi, van, aki az elrettentés eszközével él inkább – de ami közös és a közönség számára is egyértelmű üzenet, hogy a minket körülvevő környezet pusztulásának elkerülésében mindannyiunknak felelőssége van, mondta a méltató.