Az emberi társadalom megismerése annak ered­ménye, hogy hosszú beszélgetésekbe hosszan belehelyezkedünk. Ugyanis a társadalmat igen általános értelemben a hosszú beszélgetések építik fel – írja Gagyi József, a Sapientia – EMTE Marosvásárhelyi Karának, az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszékének egyetemi tanára és terepkutató antropológus a Kriza János Néprajzi Társaság könyvsorozatában nemrég megjelent, Sajátterep. Utak, módszertani tanulságok című kötetében, amelyet kedd este a Hargita Megyei Kulturális Központ székhelyén mutattak be. A szerzővel Sólyom Andrea szociológus, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Csíkszeredai Karának oktatója beszélgetett, a kötetbemutatóra többen is kíváncsiak voltak.
– Sajátterep a kötet címe. Az első kérdés az volt, hogy van-e ilyen szó magyarul, és hogy a helyes magyar nyelv szakértője mit szólna ahhoz, hogy ezt így írtam le. Az alcím jobban érthető, mivel a könyv sok utat foglal össze, és régóta szerettem volna valamit a módszertani kérdésekből közölni. A könyv tehát saját utat, saját életet, saját elképzeléseket, saját szignatúrát körvonalaz – magyarázott a kötet bemutatóján Gagyi József.

„Mi a terep? Hogyan történik a terepkutatás? Milyen módszertani szabályai, titkai vannak az eredményes terepmunkának? Szó lesz minderről ebben a könyvben, de ha rendezett, gyorsan áttekinthető és a terepkutatási módszertanok hosszú sorába tartozó eligazítást remél az olvasó, akkor ne ezt olvassa” – fogalmaz a bevezetőben a szerző. A hét fejezetre – Bevezetés, Gyűjtés, A beavató terep, Az ismerős terep, Hosszú beszélgetés: Máréfalva, Hosszú beszélgetés: Csíkfalva–Jobbágyfalva, Befejezés – tagolt kötet több mint ötven év (1975–2024) tereptapasztalatát osztja meg az olvasóval, és úgy nyújt módszertani útmutatást a terepmunkához, hogy az olvasóra bízza, mit fontol meg belőle, mondta Sólyom Andrea a beszélgetés elején.
– Expliciten nem egy terepkutatási módszertani tankönyv, de olvashatók benne azok a módszertani kiindulópontok, apró lépések, sikerrel alkalmazott kapcsolatépítési példák, sémák, a módszertani technikák alkalmazásának személyemhez kötődő, eredményekhez vezető mintái, amelyek impliciten egy módszertant körvonalazhatnak – olvasta fel könyvéből a részletet a szerző, válaszolva beszélgetőtársa megfigyelésére.
A középiskolai tanárként, újságíróként, társadalomkutatóként, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport, illetve a Regionális és Antropológiai Kutatási Központ munkatársaként, majd egyetemi tanárként tevékenykedő Gagyi József kutatási témái közé tartozik a népi vallásosság: e témakörben 1993 és 1999 között intenzíven végzett terepmunkát Máréfalván, mely munkáról részletesen beszámol könyvében. Kutatásának, terepmunkájának eredményeként jelent meg korábban A máréfalvi szentasszony című tanulmánya a Jelek égen és földön. Hiedelem és helyi társadalom a Székelyföldön című kötetben. További kutatási területe a 20. század második felének romániai társadalomtörténete: például a modernizáció folyamatát falusi környezetben 2004-től tanulmányozta, a nyárádmenti Csíkfalva községbe évekig járt terepmunkára, egyetemi hallgatókkal is. 

– Arra, hogy valaki ilyen hosszú ideig töltsön időt terepen, a szociológus kollégáim körében nem találtam példát. Gagyi József viszont hosszú távú maratonokat fut: Etéd, Szentegyháza, Csíkfalva és Máréfalva olyan helyszíneknek számítanak, ahová évekig, évtizedekig jár vissza ugyanahhoz a témához, ugyanahhoz az alanyhoz – mondta Sólyom Andrea.
Ugyanakkor a szerzőt foglalkoztatta az ingázás témája is; vizsgálta a földhasználat 1989 után kialakult új formáit Kisbaconban, Csíkdelnén, Máréfalván 2002 és 2003 között; valamint tanulmányozta a TBC-s betegekhez való viszonyulást a csíksomlyói tüdőkórház körzetében 2000 és 2001 között. Kutatásainak eredményei több kötetben, publikációban jelentek meg, és mint Sólyom Andrea fogalmazott: Gagyi József úgy végzi a terepmunkát, hogy minden információt felhasznál valahogyan. Gyalogolni, szétnézni, beszélgetni és megérteni jó, foglalta össze a szerző terepkutatói hitvallását Sólyom Andrea.
– Az antropológusnak van ideje. Lassan történik a kapcsolatépítés, és egyre mélyebben. Ismeretlen népek, kultúrák már nincsenek, nem fehér foltokat kell felfedezni, hanem a létező, felfedezett valóságot kellene jobban megérteni – válaszolta újságírói kérdésre a szerző. 
E kötet átfogja eddig megjelent munkáit, közölte érdeklődésünkre, viszont nem leltára korábbi kutatásai­nak, hiszen sok terepezést nem említ benne. Ugyanakkor nyelvezete nem szakmai, sokkal inkább irodalmi, hívta fel a figyelmet a beszélgetés végén Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője. A kötetben ugyanis a szerző többször is utal Székely János író, költő, filozófus írásaira, mert, mint Gagyi József mondta, az ő szövegei, álláspontja, világképe nagy hatással voltak rá, és úgy véli, hogy tevékenységét tekintve nemcsak a szakmai, hanem a szépirodalmi hatás is fontos.
„… ez nem egy logikusan felépített, gyakorlati útmutatásokat is tartalmazó terepkutatási kézikönyv. Hanem: áttekintés, a terepeken való kalandozásaimról, beszámoló arról, hogy elsősorban terepkutató voltam, vagyok, annak tartom magam, és ez inkább meghatározta önképemet, mint az, hogy a tájékozódás, az anyagfeldolgozás során a néprajz, antropológia, szociológia vagy társadalomtörténet tudományterületéhez tartozó leírásokat, elméleteket – mindig azt, amit hasznosnak láttam – olvastam, használtam” – összegez a kötetben a szerző.