„A nyomda ott, hol zsenge versemet borgiszból nem szedték ki… ” (Philip Larkin)

Új volt a nyomda,
igaz, Nyugaton már elavult,
erkölcsileg megkopott lett volna,
de mi ezt nem tudtuk, nem észleltük,
mert a kibontakozó
építkezés, iparosítás lázában
minden elbűvölő volt,
és a köszönet és a hála hangja
szólalt meg minden lapszámban,
amely abból a nyomdából kijött...

Amikor
először léptem át a köszöbét,
meghatott engem is a szedőgép,
amelyben az ólom forrva forrt,
és a szedő ujja táncolt a klaviatúrán,
és zakatolva hulltak le az ólomsorok,
melyeket keretekbe raktak aztán
a tördelők a tördelőben,
és a spaltokat a korrektorok
összeolvasták a kéziratokkal,
ajaj, és iskolások jöttek
megcsodálni a nyomdaipart,
ahol a párt forró szava beleolvadt
a Gutenberg-galaxisba…

Kezdetben
korrektor voltam, majd tisztafej,
aztán lapfelelős is,
aki pecséttel pecsételt,
hogy mehet a lap a rotációba,
de ott lógott Damoklész kardja
a felelős fejek felett,
mert a párt szavát
hibátlanul kellett a nép elé tárni,
nagyon kellett hát vigyázni,
hogy a „szárnyaló ifjúság”-nál
nehogy egy vessző lehulljon…
Hanem aztán a nyomdáról
a rendszerváltás után kiderült,
hogy tényleg már elavult technológia,
és rövidesen felszámolták, leszerelték,
elvitték az egész kócerájt valahova,
és a gépterembe valami varroda költözött,
valami privát, s hogy működik-e még,
nem is tudom…

Azt viszont tudom,
hogy pár év teltén
sok nyomdász meghalt,
mert kísérte őket
a diktatúra ólommérgezése,
magukban hordozták, vitték azt,
és közben elkopott a szakzsargon is,
mint borgisz, cicero, mittel,
nonpareille…

Hanem még
élesen él bennem
az 1977. márciusi nagy földrengés:
nyomdaszolgálatos voltam éppen,
és kiszaladtunk az épületből épen,
s amikor visszatértünk,
már szólt a rádióban a gyászzene…

A nyomda emléke,
mint ólom a szervezetben,
bennem él még, és valahányszor
földrengésről hallok, mindig
abból az épületből rohanok ki,
holott az az épület már elfelejtette,
hogy valamikor mi volt benne,
s talán akik ott dolgoznak ma,
nem is tudják, hogy ott nyomda volt,
és ott sok mindent kiszedtek –

de az biztos,
hogy nem ezt a versemet!

2025. január 17.