A nyolcvanéves Halász Péter néprajzkutatót köszöntik ma tisztelői és barátai a Honismereti Szövetség által Csíkszeredában szervezett Honismeret határok nélkül című rendezvényen. Nyolcvanesztendős a nyug­díjaséveiben a Gyi­me­sek­ben otthonra lelt Halász Péter néprajzkutató. A jeles évforduló alkalmával a magyar Honismerei Szövetség ünnepséget szervez ma Csíkszeredában, a Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központ dísztermében. Az eseményen Hála József szerkesztő mutatja be a Honismeret című folyóiratot, majd a szövetség elnöke, Debreczeni-Droppán Béla beszélget az ünnepelttel. Az előzetes regisztrációhoz kötött ünnepségen köszöntőbeszédek hangzanak el, énekszóval közreműködik Tímár Karina, a Pusztinai Szent István Egyesület, a Csángó Továbbtanulók Közösségének Izva Ifjúsági Hagyományőrző Csoportja. „Ha a moldvai magyarság gazdag szakirodalmát tanulmányozzuk, bátran kijelenthetjük, hogy napjainkra az egyik legkutatottabb magyar etnikai csoporttá vált. A moldvai csángó kultúrát, társadalmat megcélzó kutatások főleg az utóbbi 25 évben élénkültek fel. Sokan, sokféle témában, sokféle megközelítésben próbálták feltárni világukat. Kevés olyan kutató van viszont, aki nem elégszik meg csupán azzal, hogy közzéteszi tudományos kutatásainak eredményét, hanem – a Domokos Pál Péter-i utat követve – felelősséget is érez sorsuk iránt” – vezette be Halász Pétert méltató írását Mirk Szidónia Kata, a Moldvai Magyarság című folyóirat szerkesztője. A méltató szerint ennek az útnak a vezérgondolata a következő: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkodó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 ezer ma is élő magyar testvérek sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.” Mirk Szidónia-Kata hangsúlyozza: „Halász Péter ezen kutatók egyike, aki már az 1960-as évektől folyamatosan jár be Moldvába, s érdeklődésének középpontjában azóta is a moldvai magyarság néprajzi hagyományainak, tárgyi kultúrájának vizsgálata áll. Változatos tárgyú tanulmányai, hiánypótló tematikus monográfiái (lásd a A moldvai csángó magyarok hiedelmei, A moldvai magyarok hagyományos állattartása, Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban) ma már megkerülhetetlenek a szakirodalomban. A terepmunka és a tudományos kutatás mellett azonban ugyanolyan fontosnak tartja, hogy krónikásként tudósítson az identitásuk, nyelvük megőrzéséért folytatott harcukról. A csángók sorskérdéseivel, magyarságtudatával foglalkozó esszéit, útirajzait 2004-ben gyűjtötte egybe a Nem lehet nyugtunk című kötetében. Emellett számos olyan ismeretterjesztő filmnek volt a szakértője és riportere, melyek a moldvai magyarság életével foglalkoztak. Az ő nevéhez kapcsolódik az első csángó bibliográfia (A moldvai magyarok bibliográfiája) és az első csángó kutatástörténeti összefoglaló (Eredmények és feladatok a moldvai csángók néprajzi kutatásában) megírása is.” A méltató megállapítja: „Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni szerteágazó munkásságának eredményeit és érdemeit. Irányító és szervezői tevékenysége nélkül nem működhetett volna olyan sikeresen évtizedeken keresztül az önkéntes néprajzi vagy a honismereti mozgalom, nem jöhetett volna létre a Lakatos Demeter Kulturális Egyesület. Szerkesztői munkáját dicséri számtalan évfordulós kötet megszerkesztése, konferenciák anyagainak megjelentetése, valamint a Honismeret folyóirat gondozása.” Mirk Szidónia-Kata kitér arra is, hogy Halász Péter 2010-ben családjával Gyimesbe költözött, hogy minden idejét és energiáját legfőbb „életcéljának” szentelje. „Reméljük, hogy csak nyugdíjba vonult és nem nyugalomba (ahogy fogalmazott egyik interjújában), hiszen továbbra is nagy szükségünk van olyan emberek tevékenységére, akik Kájoni János szavait idézve: édes hazájukat akarják szolgálni” – zárja méltatását Mirk Szidónia-Kata.

HN-információ