Aki aktívan használja a különböző közösségimédia-felületeket és videómegosztókat, már bizonyára találkozott Juhász Szép Anna és Goldmann Dávid nevével, akik a Remény Farmon élnek, annak működtetői, és onnan tesznek közzé videókat, melyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A fiatal pár a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtöki napján hétköznapjaikról, gazdaságukról, és a népszerűséggel járó kihívásokról beszélt.

Kötetlen módon, a színpad szélén ülve tartotta meg előadását a Remény Farm két tulajdonosa, elmesélték, hogyan jutottak el addig, ahol most vannak. Elmondták: a magyarországi Bekölce mellett található, dombok ölelte völgyben, egy mindentől távol eső területen regeneratív mezőgazdasággal foglalkoznak. Anna kifejtette: ezzel céljuk az, hogy a Földet jobb állapotban hagyják unokáik számára, mint ahogy kapták. Dávid szerint annak van értelme, ha valahogyan kapcsolódsz az ételhez, amit megeszel, ők ezt tartják szem előtt a gazdálkodás során.

– Itt Erdélyben még van tere annak, hogy az emberek gazdálkodnak, állatokat tartanak, de Magyarországon ez már annyira kikopott, hogy az, amit mi művelünk, kuriózumnak számít.

Érdekes, hogy Magyarországon már különlegesség, és ökofalunak hívják azt, ami Erdélyben egy egyszerű falu, gazdákkal, állatokkal, mezőgazdasági területtel

– tette hozzá Anna.

Történetük úgy indult, hogy egy, a mostaninál sokkal kisebb, önfenntartó farmon kezdtek gazdálkodni Somogyban. Dávid el akart vonulni a világ elől, Budapestről költözött oda a nagyváradi születésű Annával, aki mint mondta, kezdetben el sem tudta képzelni, hogy gazdálkodjon, interneten ismerkedtek meg, és hamar egyértelművé vált, hogy a fiúhoz szeretne költözni. Dávid kiemelte: úgy gondolja, a vidéknek, a vidéki létnek nincs értelme gazdálkodás nélkül, így állatokat kezdtek tartani. Csirkékkel kezdték, melyekből mára már több ezer van, emellett szarvasmarhákat, kacsákat és libákat nevelnek. Ma már annyi haszonállatuk van, hogy ketten képtelenek lennének ellátni, így kettejükön kívül további családtagok és ismerősök, illetve egy traktor segíti munkájukat.

Most már saját termékeik értékesítéséből élnek, személyesen árusítják állataikat, tojást és egész, konyhakész csirkét kínálnak, melyeket egy héten egy-egy napon szállítanak Budapestre és Egerbe. Úgy vélik, hogy a vásárló és gazda közti kapcsolatnak óriási értéke van, ők is személyes találkozások során árusítják a saját maguk által nevelt csirkéket. Sokat számít a vásárlóknak az, hogy érdeklődni tudnak az áru történetéről, hogy mivel etették, milyen körülmények között nevelték. Dávid a kötetlen beszélgetés során kiemelte: a pazarlásmentességet tartják szem előtt, ezért nem árulnak csirkerészeket, mint comb vagy mell, csak egyben, konyhakész csirkét.

– Hogy miként telik egy napunk, függ attól, hogy milyen évszakról és a hét mely napjáról beszélünk. Nyáron korán reggel kelünk, és heti ciklusokban dolgozunk, tehát hetente szállítunk csirkét Budapestre és Egerbe, így ehhez igazodik minden farm körüli tevékenységünk. Hétvégén mindig csirkét vágunk, majd hétfőn és kedden szállítunk, a téli hónapok többnyire pihenéssel telnek – részletezték mindennapjaikat.
Azt is elmondták, honnan jött az ötlet, hogy különböző ház körüli, gazdálkodással kapcsolatos praktikákról osszanak meg videókat közösségi oldalaikon. Céljuk az volt, hogy a videókkal betekintést adjanak mindenkinek és bárkinek a farmon élés mindennapjaiba. Hozzátették: azt, hogy tippjeik, történeteik, humoros bejegyzéseik ilyen sok embert elérnek, és van erre kereslet, nem gondolták volna. Videóikat oktató jelleggel készítik, hogy megmutassák az embereknek, hogyan lehet például csirkét tartani, görények vagy róka ellen védekezni, céljuk, hogy olyan dolgokat tanítsanak az embereknek, amiket ők saját maguk tapasztaltak meg.

Anna hozzátette: nagyon sokan követik és szeretik tartalmaikat, de természetesen árnyoldala is van a közösségi médiában való aktív jelenlétüknek. Mivel az internetről sokan ismerik a gazdaságukat, tudják, hogy hol helyezkedik el,

gyakran hívatlan vendégekkel, betolakodókkal találkoznak saját területükön, ami rendkívüli módon frusztrálja őket.

Emellett az sem ritka, hogy fenyegetéseket kapnak olyanoktól, akik nem értenek egyet törekvéseikkel, vagy egyszerűen nem szimpatikus nekik a fiatal gazdapár. Kifejtették: olyan korban élünk, hogy az, hogy valaki haszonállatokat tart, és a saját maga által termelt húst fogyasztja, szélsőségnek számít.