Úgy döntött, lehengerlő előadásával gyermeteg petárdázássá minősíti vissza a szicíliai kisvárosok polgármesterei által gründolt szilveszteri tűzijáték-bemutatókat a földközi-tengeri sziget talán legnagyobb természeti kincse és látványossága, Európa legaktívabb vulkánja, az Etna. 

Az óesztendőben beharangozott újévi show

A december 28-i bemutató pedig annyira jól sikerült, hogy a vulkánkitörés azóta is tart: a négy évtized után ismét megnyílt Északkeleti-kráterből, majd egy távolabbi, a hegység „regione deserta”-nak nevezett, élettelen, régi lávafolyások nyomaitól szabdalt felső harmadában, a Valle del Bove környékén január 1-én kilövellő, felhőkarcolók magasságával vetekedő tűz- és szikrazuhatagokról, a felszálló füst- és hamuoszlopokról, a meredek hegyoldalon, korábbi lávafolyások hátán tekergődző izzó lávapatakokról készült képek és felvételek azóta bejárták a világsajtót. Mivel június óta nem volt látványosabb nyoma vulkáni aktivitásnak, a mostani kitörés pedig váratlannak bizonyul, a híradók ismét tele vannak eredetileg sízni érkezett északolasz turisták ámuldozó, sziesztájukból felzavart nicolosói helybéliek tétova, a Rifugio Sapienza üzletet szimatoló fogadósainak reménykedő, illetve lámpalázas vulkanológusok releváns, de nem túl érdekes nyilatkozataival – még a sziget felett elhúzó kereskedelmi járatok kapitányai is felhívják utasaik figyelmét a lenti látványra.
Míg december 28-án még csak hátteret biztosított a hamu- és füstoszlop a sí­va­kációra érkezett turistáknak, a január 1-i kitörés mindenkit rávett arra, hogy leoldja a sílécet és felvegye a fényképezőgépet. A műholdas szenzorok szilveszterkor éjfél tájban kezdték küldeni szokatlan hőjelenségről szóló jelentéseiket a cataniai vulkanológiai megfigyelő központba, hogy hajnalra a szatelitképeken már megjelenjen egy új lávafo­lyam az 1811-1812-től tartó álmából felébredő Monte Simone 2100 méteren levő mellékkrátereiből. 

A lakott övezet nincs veszélyben

Az eddigi jelentések szerint legalább két kisebb mellékkráter, úgynevezett „szelep” nyílt meg, amelyekből a gáznyomás több tíz méteres magasságba lövelli az olvadt kőzetet. A lassan folyó láva már az első napon leért 1580 méterre, jelenleg 1420 méteres tengerszint feletti magasságra, a lávamező kiterjedése pedig az olasz vulkanológiai intézet legutóbbi jelentése szerint mintegy 2,8 kilométer.
Aki tehát a jelenséget a hegység keleti lejtőiről figyelte – mint a turisták és a tévéstábok többsége –, úgy látta, hogy az izzó massza fenyegetően közel kerül a lakott, kisvárosokkal, szőlőültetvényekkel tarkított övezethez. Ez azonban szerencsére nem így van, még a legközelebbi városkák, Fornazzo és Milo is legalább 5 km-es távolságban vannak a lávafolyástól. A hegy lejtőin számos városkában több tízezer ember él, kihasználva a bor- és gyümölcstermesztésre igen alkalmas vulkáni talaj és egy speciális mikroklíma jelentette előnyt, illetve „alvóvárosként” használva a Cataniához fogva csendet, nyugalmat, friss levegőt kínáló lakott övezetet. 
A hatóságok mindezek mellett is riasztást, előbb vörös, majd narancs szintű (tehát legmagasabb, illetve 3. fokozatú) Vulkanológiai Repülési Figyelmeztetést rendeltek el a légiközlekedés számára, de Catania nemzetközi repülőterét nem kellett lezárni, a járatok menetrend szerint közlekedhetnek, a levegőbe jutó vulkáni hamu miatt sem kellett megváltoztatni a gépek útvonalait. 

Szicília hercegnője

A helyiek által főként a mezőgazdaság terén kamatoztatható áldásaiért, illetve néha pusz­tító dührohamai miatt Szi­cí­lia hercegnőjének nevezett, arab-latin nevén szicíliaiul Muncibedduként, olaszul Mongi­bellónak mondott (lat. monte: hegy, arab jebel vagy gebel: kő, szikla, hegy), a föníciai athana (égni) és görög aitho (tüzes, égő) után Etnaként közismert vulkán (Héphaisztosz, illetve Vulcauns lakhelye, Polüphémosz küklopsz tanyája) Európa legaktívabb tűzhányója. Gyakori és látványos kitörései, a felületét folyton átalakító robbanások és lávafolyások okán az olasz iskolások tankönyvei mindig intervallumként közlik méreteit: a tűzhányó teljes területe több mint 1200 négyzetkilométer, kerülete a hegykúp talpánál 135 kilométer, jelenleg 3350–3357 méter magas, de ez úgyis változik… A föld összes tűzhányója közül az Etna kitöréseiről van a legrégebbi, legrészletesebb és legtöbb írásos adatunk, ugyanakkor működésének körülményei máig nem egyértelműek, ezért a vulkanológusok és geológusok számára remek kísérleti-elméleti terep.