Nem véletlen a sakk iránti szenvedély: lakosságarányosan Örményországban él a világ legtöbb sakknagymestere. 2011 óta a sakk kötelező tantárgy az iskolákban, heti egy órában minden gyermek tanulja. Az országban tehát nemcsak hagyománya van ennek a játéknak, hanem tudatosan építik is a jövő sakknemzedékét. A jereváni Sakk Háza – egyfajta modern sakkakadémia – a város szívében található. Itt gyerekektől nyugdíjasokig minden korosztály megtalálható, akár versenyzőként, akár nézőként, akár baráti játszmák résztvevőjeként.

Az épület előtt áll Tigran Petrosian szobra, aki 1963–1969 között a sakk világbajnoka, kilencszeres olimpiai bajnok, nyolcszoros Európa-bajnok volt. Beceneve „Vas Tigran” volt, amit játékstílusáról kapott, amelyet a szinte áthatolhatatlanul erős védelmek építése, a biztonságra való törekvés jellemzett. Nem véletlen, hogy Örményországban máig tisztelettel emlegetik a nevét.
A város legismertebb kézműves- és bolhapiacán, a Ver­nissage-on elképesztő választékot találtam sakktáblákból. Kézzel faragott figurák, cifra örmény motívumokkal díszített táblák sorakoztak egymás mellett – igazi kincslelet mindazoknak, akik a sakkot nemcsak játéknak, hanem művészetnek is tekintik.
A sakk Örményországban nem csupán fatáblákon zajlik. Teljesen hétköznapi látvány, hogy a fiatalok telefonjukon sakkoznak, akár egymással, akár online ellenfelekkel. A legkedvesebb pillanat mégis egy sokkal hétköznapibb helyszínen ért: a zöldségpiacon. Az egyik árus teljesen elmélyülve sakkozott a szomszédos stand tulajdonosával. Örményországban tehát a piacon is lehet elmélkedni egy-egy bonyolult megnyitáson, vagy egy feszített végjátékon, miközben az ember biztos lehet benne, hogy egy „sötét futó” nem rohan el az árukészlet felével.
Örményország megmutatta, milyen ereje van a gondolkodás kultúrájának, hogyan válhat a sakk a mindennapi élet szimbólumává minden korosztály, minden társadalmi réteg számára. Ha valaha arra járnak, ne csak nézzék, üljenek is le egy partira.
Lehet, hogy épp egy nagymester lesz az ellenfél.