Várady százados üres patrontáskája
A huszárok kora sokak számára már letűnt és jobbára ismeretlen, ködös világ, ám a valósághű és látványos bemutatásával közelebb hozható, tovább éltethető – vallja Tamás Gellért, a Parajdi Huszármúzeum ötletgazdája. A gyűjtő számos olyan egyedi, valós történelmi személyiséghez kapcsolódó hagyatékkal rendelkezik, amelyeket immár a nagyközönség is megnézhet és megismerhet.
A huszárság nem egy hagyomány, hanem egy életforma, amit nem őrizni, hanem továbbvinni kell – állítja Tamás Gellért parajdi huszár, gyűjtő, a nemrég megnyílt Parajdi Huszármúzeum ötletgazdája és egyik üzemeltetője. A Parajd központjában felkereshető Huszármúzeumról már írtunk: legfőképpen a „boldog békeidők”, vagyis az 1800-as évek végétől az első világháborúig tartó időszak huszárságának felszerelését, öltözékét, harcászati eszközeit vonultatja fel, az Osztrák–Magyar Monarchia huszárkatonáinak mindenféle használati tárgya megtekinthető benne. A gyűjtő tizenöt év alatt halmozta fel a több mint ezer kiállított tárgyat, amik között teljes huszáröltözet-hagyatékok mellett számos további kuriózum is fellelhető.

Zsinóros atilla, szarvasbőr kesztyű
Az egyik legkülönlegesebb hagyaték, ami megtekinthető a Parajdi Huszármúzeumban, Várady Albert huszár századosi felszerelése. Várady Albert az 1890-es években a varasdi Magyar Királyi 10-es Honvéd Huszárezred százados katonája volt, később ezredesi ranggal vonult nyugdíjba. A gyűjteményben megtalálható az egykori százados teljes huszáregyenruhája, kiegészülve számos fényképpel, dokumentummal és kéziratokkal.

Az egyenruha több ruhadarabból áll össze: lovassági huszárcsizma, piros színű tiszti nadrág, sötétkék honvéd huszáratilla, ami egy magyar zsinóros, rövid felöltő. Az atillához szolgálati jelként tartozik egy vállon átvetve viselt kartus, ami gyakorlatilag lőszertáska lett volna, ám ebben a korszakban kevésbé használtak lőfegyvert a tisztek, ezért csak szolgálati jelzésként funkcionált a patrontáska. Amikor szolgálatban voltak, viselniük kellett, s rajta uralkodói monogram, síp és különféle díszek is helyet kaptak – mutatta be a hagyatékot Tamás Gellért. Az egyenruhához tartozik még egy pár szarvasbőr kesztyű és természetesen a huszárcsákó.
Erről több érdekességet is elmondott a gyűjtő: ezen a csákón is, mint általában a honvéd huszárezredeknél, oldalt feltüntették az ezred sorszámát. Ám ezen a csákócímer alatt nem a „Királyért és hazáért” felirat szerepel, mint a kilenc másik huszárezrednél, hanem a 10. Varasdi Huszárezred vezényszavai olvashatók. Ez azért van így, mert Varasd ma Horvátország területén található, s az akkori ezred is többnyire horvát katonákból tevődött össze, így egyedülállóan ennél az ezrednél a csákón minden felirat horvát nyelven szerepelt, az említett „Királyért és hazáért” felirat is. Ez is különlegessé és ritkává teszi a hagyatékot.

Huszár, dragonyos, ulánus
Egy másik teljes hagyaték a Huszármúzeumban Csepregi Horváth Antal budapesti születésű, az első világháború és a két világháború közötti időszak kalandos életű magyar katonatisztjének, huszárkapitányának és vezérkari őrnagyának teljes felszerelése.
Az egyedi és teljes hagyatékok mellett Tamás Gellért gyűjteményét még számos huszáregyenruha képezi, többek között megtekinthető egy társasági öltözet, amely Dichtl Alois alezredesé volt, aki a Császári és Királyi 6. II. Vilmos württembergi királyi huszárezred utolsó parancsnokaként ismert. Az egyenruha része egy társasági nadrág, amit cúgos, magas szárú cipővel viseltek, egy kamgarn, azaz hosszú szálú, finom gyapjúfonalból készült anyagból varrt zubbony, az alezredes kitüntetései és egy társasági babmérő, ami a Királyi Honvédségnél használt tiszti társasági sapka neve.

Az egyenruhák között fellelhetők továbbá a huszárság mellett a dragonyos és ulánus alakulatok felszerelései is. A Csepregi Horváth Antal egyenruháját kivéve a legtöbb ruhához nem tartozik kard, ám ezek a huszárok ugyanolyan kardot viseltek, mint a könnyűlovasság abban az időben, ilyen kard pedig több is megtekinthető a múzeumban.

A huszárság virágkorát megelevenítő parajdi múzeum méltó emléket állít a korszaknak és a Magyar Királyi Honvédség huszárcsapatainak. Valós történelmi személyiségekhez köthető hagyatékai által pedig igazán korhű lenyomatát lehet megismerni az egykori „boldog békeidőknek”.


