A teqball nyolcadik világversenye új korszakot nyitott Székelyudvarhely sportéletében és nem csak: ilyen léptékű és presztízsű esemény még soha nem érkezett Székelyföldre. Bár korábban is szerveztek rangos versenyeket a Küküllő-parti városban, ez a világbajnokság egészen más kategóriát képviselt. A város nemcsak házigazdája, hanem arca és kirakata lett az eseménynek, és ritka magabiztossággal mutatta meg kulturális és sportos identitását a világnak.

A siker egyik alappillére a Nemzetközi Teqball Szövetség (FITEQ) társulása volt, amely a nyolc vb alatt felhalmozott rutinnal érkezett Székelyudvarhelyre. A szervezet professzionális know how-ja, a lebonyolítás precizitása és a modern sportshow-k világából ismert technikai háttér mind azt szolgálta, hogy a döntők napja valódi sportfesztivállá váljon. A csarnok adottságaihoz mérten komoly átalakítások zajlottak: egy több mint negyvenéves, elavult létesítményből kellett modern, látványos, világszínvonalú arénát varázsolni. A fénytechnikát, hangrendszert, vizuális effekteket és a közönséget folyamatosan bevonó műsorvezetést látva kijelenthető, hogy a szervezők kiváló munkát végeztek.
Az érdeklődés már órákkal a kezdés előtt érződött: a lelátók idő előtt megteltek, sokaknak csak állóhely jutott, a ceremóniamesterek pedig folyamatosan gondoskodtak a hangulatról. A nyitóünnepség – zenés-táncos műsorral, székely viseletbe öltözött fellépőkkel – valódi kulturális ízelítőt adott, majd a város polgármesterének, Szakács-Paál Istvánnak ünnepi beszéde tette egyértelművé, hogy Udvarhely történelmi jelentőségű naphoz érkezett. Borsányi Gábor FITEQ-elnök szintén kiemelte: „egy álom valósult meg” a helyszínválasztással, amely szerinte tökéletesen passzol a sportág szellemiségéhez. A csarnok ekkorra már szó szerint forrt a várakozástól.

Sporttörténelem

A romániai válogatott, amely teljes egészében székelyföldi sportolókból állt, olyan teljesítményt tett le az asztalra, amely tovább emelte az esemény rangját: két arany- és egy ezüstéremmel zárták a tornát, ezzel történelmet írtak. A zárónap legnagyobb hőse kétségkívül Györgydeák Apor volt. Jelenléte kulcsfontosságú tényező abban, hogy a világbajnokság Székelyudvarhelyre kerülhetett. A világelső székely teqballos 2022-ben lett először egyéni világbajnok, majd egy év kihagyás után tavaly visszahódította címét. Idén pedig sorsszerű lehetőség várta: saját szülővárosában, saját közönsége előtt védhette meg a trónt. Ez ritka kiváltság, amely kevés sportolónak adatik meg.
Györgydeák pedig minden pillanatát kihasználta ennek az estének. A szerb Nikola Mitro ellen két szettben, magabiztos, érett játékkal szerezte meg pályafutása harmadik férfi egyéni világbajnoki címét. A csarnok minden pontján érezni lehetett a feszültséget és a hazai közönség erejét, amely végig mozgásban tartotta a finálét. És Apor még nem végzett: a vegyes páros döntőben Barabási Kinga oldalán is diadalmaskodott, ezzel egyszerre két világbajnoki címet ünnepelhetett Udvarhelyen.
– Fantasztikus érzés, nehéz szavakat találni. Kell majd idő, mire tudatosul, mi sikerült. Az év elején két világbajnoki cím volt a célom, most pedig itt vagyunk: megcsináltuk – értékelt a négyszeres világbajnok, aki ezzel a férfiak összesített örökranglistáján is az élre ugrott, immár tíz vb-éremmel (4 arany, 2 ezüst, 4 bronz), megelőzve a korábbi első Blázsovics Ádámot.

Világbajnokot avattunk

A zárónap másik emblematikus alakja Barabási Kinga volt. A marosvásárhelyi játékos érzelmi hullámvasúton ment keresztül: előbb a női egyéni döntőben szenvedett fájó vereséget a thaiföldi Jutatip Kuntatongtól, majd alig egy órával később új erőre kapva világbajnok lett vegyes párosban. Barabási az elmúlt években egyre közelebb került a női egyéni szakág csúcsához, és nem titkolta: célja Udvarhelyen a fényesebb érem megszerzése volt. Ilyen szempontból a döntőben elszenvedett vereség különösen keserű érzés. Ám mindez csak még elszántabbá tette.
A vegyes párosok aranycsatájában már felszabadultan, magabiztosan játszott, és Györgydeákkal együtt megállíthatatlannak bizonyultak.
– Nagyon jó érzés világbajnoknak lenni, főleg hazai pályán. Fájt, hogy elvesztettem az egyéni döntőt, de abból lehet tanulni. Két célom maradt: megnyerni egy World Seriest – ez még hiányzik – és női egyéniben is felérni a csúcsra – mondta a friss világbajnok.

Éremgyűjtemények

A romániai válogatott két arany- és egy ezüstéremmel zárta a világbajnokságot, amellyel az éremtáblázat második helyén végzett. A székelyföldi sportolók teljesítménye különösen értékes, hiszen ezzel maximálisan kiszolgálták a nagyszámú érdeklődőt is.
A rangsort a thaiföldi küldöttség vezeti, amely két arany- és két ezüstérmet gyűjtött, míg a harmadik helyre a szerb válogatott került (1 arany, 1 ezüst). A magyar csapat mind az öt versenyszámban dobogóra állt, ám a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal sem sikerült aranyérmet szereznie: egy ezüsttel és négy bronzzal zárta a tornát. Ez a teqball-világbajnokságok történetében mindössze a harmadik olyan alkalom, amikor Magyarország arany nélkül tér haza. Az örökranglista élén azonban továbbra is magabiztosan áll: 9 arannyal, 11 ezüsttel és 8 bronzzal vezeti a tabellát. Második Thaiföld (8 arany, 4 ezüst, 3 bronz), a friss világbajnoki dobogós Románia pedig immár a harmadik helyre kapaszkodott fel a maga 6 arany-, 3 ezüst- és 10 bronzérmével.
A székelyudvarhelyi világbajnokság ezzel lezárult, és bátran kijelenthető: a város maradéktalanul bizonyította, hogy méltó házigazda. A szervezés precíz, a körítés látványos, a zárónap pedig olyan atmoszférát teremtett, amelyet a résztvevők aligha felejtenek el. A sportolók, a közönség és a város összjátéka valódi teqball-ünneppé emelte az eseményt – méltó módon írva tovább Székelyföld sporttörténetét.