– Hogyan vet számot az elmúlt több mint egy évtized alatt a FUEN-ben végzett munkájával, és mit gondol, milyen eredményeket sikerült elérni az Ön elnöksége idején?

– Az elmúlt 12 évben – hiszen az elnökségi tevékenységemet hároméves alelnöki időszak előzte meg – sikerült a FUEN-t jelentősen megerősíteni, és európai befolyását kiteljesíteni. Ennek az időszaknak zászlóshajója a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés volt, amelynek koordinátoraként kezdtem, és amely meghatározta a FUEN elmúlt éveit. Ez a projekt lehetőséget adott arra, hogy a kisebbségi ernyőszervezet magára találjon és közös platformot hozzon létre, amelyet a 36 ország 136 tagszervezete magáénak érezhet. Nemcsak az európai, hanem a kontinensen kívüli kisebbségek is azonosultak vele, hiszen Brüsszel és Strasbourg döntéshozatali súlya megkövetelte a közös program kialakítását. A kezdeményezés újfajta aktivizmust hozott: aláírásokat kellett gyűjteni, megszólítani az embereket, meggyőzni a többségieket, politikai lobbit folytatni kormányoknál, majd mindezt becsatornázni egy európai cselekvési tervbe. Bár áttörő eredmény – például őshonos kisebbségeket védő uniós törvény – nem született, sikerült napirendre tűzni a kérdést az Európai Unióban, és a Bizottság kénytelen volt foglalkozni vele. Ez már alapot ad a továbblépéshez. Az elmúlt évek konszolidációt is hoztak. Amikor átvettem a FUEN vezetését, 20 ezer eurós adóssággal és félállású munkatárssal működött. Ma 1,2 millió eurós költségvetésű, közel húsz munkatársat foglalkoztató, három európai irodával rendelkező szervezet. Ehhez a német és a magyar kormány, valamint több kisebbségi régió állandó támogatása járult hozzá. A tagszervezetek aktivitása is nőtt, rendszeres a tagdíjfizetés, ami azt mutatja, értékelik a munkát. 

– Az alapszabály értelmében mostani ciklusa az utolsó, ugyanakkor a folytonosság szempontjából sokan fontosnak tartanák, hogy folytassa a munkát. Van-e erre lehetőség?

– A tavalyi kongresszuson voltak javaslatok arra, hogy tekintsünk el az alapszabályzattól, és maradjak a szervezet élén, de én egészségesnek tartom, ha legalább kilencévente új elnöke van a szervezetnek. Ez nem jelenti részemről a szálak teljes elvágását: továbbra is dolgozom majd kisebbségi ügyekben, de új vezetőknek kell lehetőséget adni. A Minority SafePack lezárultával új fejezet kezdődik, ehhez új lendület kell. A magyar munkacsoport vezetőjeként – amivel megelőlegeztek a kollégáim a magyar szervezet legutóbbi horvátországi találkozóján –, valamint európai parlamenti képviselőként a jövőben is részt veszek a FUEN életében.

– Körvonalazódnak-e már az utódjelöltek, illetve az új elnök hogyan határozhatja meg a FUEN tevékenységét, prioritásait?
– Jelenleg három elnökjelölt van: Gösta Toft, a dániai németek képviselője, aki alelnökként dolgozott mellettem, Jens A. Christiansen, aki a németországi dán kisebbség képviselője, valamint Schubert Olívia, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökhelyettese. Utóbbit tartom a legjobb választásnak a magyar szervezetek és a FUEN szempontjából is, hiszen tapasztalt menedzser, aki megőrizheti a szervezet prioritásait, és kellő figyelmet szentelhet a kelet-közép-európai kisebbségi ügyeknek.

– Mi volt a legnehezebb pillanat a FUEN vezetése alatt?

– Egyértelműen az aláírásgyűjtés a Minority SafePack kezdeményezéshez. Hét tagállamból kellett megfelelő számú aláírást összegyűjteni, miközben Nyugat-Európában sok szervezet elvesztette a kapcsolatot a közösségével. Ami nálunk, Romániában természetes – aktivizmus, aláírásgyűjtés, rendezvényszervezés –, ott hiányzott. Az RMDSZ ehhez jelentős segítséget nyújtott. Komoly bizonytalanság övezte a jogi procedúrát is, hiszen csak hosszas pereskedés után engedélyezte a Bizottság a gyűjtést. Végül szoros határidővel, de sikerült. Na és kezdetben a FUEN működtetése is nehéz volt: anyagi gondok nehezítették a munkánkat, ahogy említettem, kevés volt a munkatárs, ráadásul a szervezet székhelye Németországban van. A német munkaerőpiac sajátos, nagyon szociális orientáltságú rendszer, amely nehezen illeszkedett a mi kelet-közép-európai, gyors döntéshozatalt és rugalmasságot igénylő munkastílusunkhoz. Végül sikerült ezeket a problémákat megoldani, és anyagi értelemben is megerősíteni a FUEN-t, ami biztosítékot jelent a projektek megvalósítására. A német kormánytól megszerzett félmillió eurós támogatás – amely gyakorlatilag 700 ezer euróra emelkedett – mellett a magyar kormány szintén félmillió eurónak megfelelő támogatással járul hozzá. Magyarország már 12 évvel ezelőtt felismerte, hogy az őshonos közösségek ügye nem csupán magyar ügy, hanem európai szintre kell helyezni, és erre jelentett és jelent a FUEN megfelelő keretet és megoldást. Úgyhogy az az elmúlt tizenkét év rendkívül eredményes folyamatnak bizonyult. Úgy vélem, a FUEN tevékenysége hosszú távon is stabil marad, hiszen semmi nem indokolja a felülvizsgálatát.

– Milyen kihívások várnak az utódjára?

– A FUEN-t sikerült nagyon jó helyzetbe hozni, figyelnek ránk, az Európa Tanács főtitkárától az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosáig rendszeresen találkozom vezetőkkel. Ez a kapcsolatrendszer az utódom számára is érték, és ezzel is igyekszem segíteni őt. Fontos, hogy a kisebbségek ügye ne kerüljön ki a döntéshozók látóteréből, és folyamatosan jelezzük: Európa méltánytalanul kezeli az őshonos közösségek helyzetét, nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek támogatnák közösségeinket, amelyek megakadályoznák, vagy bár lassítanák a kulturális asszimilációt, a nyelvvesztést. Ezt a méltánytalanságot csak úgy lehet felszámolni, hogyha megszületnek azok az intézkedések, amelyek jobbá teszik a helyzetünket. A feladat tehát a figyelem fenntartása és a helyzet javítását célzó intézkedések kikényszerítése. Nagyon-nagyon sok a feladat a FUEN-ben, és bárki folytatja, intenzív munkára kell számítania. Egyébként az elnöki és alelnöki tisztségek önkéntesek, javadalmazás nélkül, ám jelentős elvárásokkal: konferenciák, kétoldalú találkozók, aktív részvétel a nemzetközi színtéren. Ez komoly áldozatot kíván a családtól is. Bízom benne, hogy rátermett kollégák folytatják majd a munkát. Lesz magyar tagja is az elnökségnek, a felvidéki Magyar Szövetség pártja Tárnok Balázst jelölte alelnöknek, akit a magyar közösségek munkacsoportja is támogat. Az alapszabály reformja nyomán minden nyelvi csoport képviselője jelen lesz a vezetésben, így biztosított a kiegyensúlyozott döntéshozatal.