Több hónapos szervezést követően pénteken Csíkszeredában összegyűltek azok a jégkorongozók, akik 1981 őszén kezdték el a sportolást: harmincegy gyermek, akiket egykoron Janovits Endre iskoláról iskolára járva toborzott. Közülük többen sikeres hokis pályafutást zártak le, válogatottságig eljutva, bajnoki címeket szerezve. A péntek délutáni esemény ünnep volt, hiszen 1994 után ez volt az első alkalom, hogy újra együtt tarthattak edzést egykori edzőjük irányítása alatt.

– Szeretett edzőnk, Janovits Endre tanár úr még közöttünk van, és úgy gondoltuk, itt az idő, hogy egy találkozóra ismét összehozzuk az egykori csapatot – nyilatkozta lapunknak a főszervező, Boda Tamás. Hozzátette, több egykori játékostárssal tartották már korábban is a kapcsolatot, de így is csapatmunka volt az esemény tető alá hozása. 
– Mindenki pozitív hozzáállást tanúsított, a külföldön élők közül is többen eljöttek – mondta Boda, hozzátéve, hogy voltak ugyan hiányzók, de így is örömteli, hogy nagyon sokan időt és energiát áldozva hazautaztak a pénteki edzésre.

Toborzás iskolalátogatással

– Örvendek, hogy ilyen szép számban gyűltetek össze. Sosem felejtettelek el titeket – így köszöntötte négy és fél évtized után az edzéshez felsorakozó csapatot Janovits Endre, aki 1981 őszén iskoláról iskolába járva verbuválta az akkor 5-6 éves gyermekekből álló csapatot. 
– Gyakorlatilag a gyermekkoruktól egészen a nagyifjúsági, 18–19 éves korosztályig egyedül edzettem a csapatot, és ez volt az egyetlen generáció, akiket a kezdéstől a felnőttkorig végigvittem – mondta Janovits. Hozzátette, a csapat minden szinten megállta a helyét, egy kivétellel minden korosztályban bajnoki címet szereztek. – Egyedül az U18-as bajnokságot nem sikerült megnyernünk. Remek csapat volt, ezt az is mutatja, hogy többen felnőtt szinten is komoly karriert zárhattak le, eljutottak a korosztályos, majd néhányan a felnőtt válogatottakig is. Ez egy olyan társaság volt, amely megállta a helyét – tette hozzá a ma 84 éves edző, nevetve téve hozzá: – Viszont mindig akkor voltunk a legboldogabbak, amikor sikerült az örök rivális gyergyószentmiklósiakat legyőznünk.
A 12 éve elhunyt Rajz Attiláról és a 11 éve elhunyt Kósa Endréről külön is megemlékezett: 
– Mindketten tehetségesek voltak, remek pályafutással és túl fiatalon távozva közülünk.
A csapattagok számukra is elkészítették az emlékmezt, amit Kósa Endre felesége, illetve Rajz Attila édesanyja vett át Boda Tamástól.

„A hoki olyan, mint egy család”

– Noha én később csatlakoztam ehhez a csapathoz, a jégkorongozói pályafutásom igazából ebben a gárdában indult el. Örömteli volt a mai nap, van olyan egykori csapattárs, akivel harminc év után találkoztam – nyilatkozta lapunknak a csapat egykori kapusa, Nagy Attila Ferenc, ma a Román Jégkorongszövetség elnöke. 
Sándor Szabolcs Németországból jött haza – aktívan inline hokizik, és évente néhány alkalommal jégen is játszik. 
– A hoki olyan, mint egy család: ha szétszóródunk a nagyvilágban, akkor is megtaláljuk a módját annak, hogy a kapcsolatokat felelevenítsük – mondta a Hargita Népének Sándor Szabolcs. – Bevallom, volt olyan csapattársam, akit nem ismertem meg, de ezen nincs mit szégyellni, hiszen 1989-ben családommal Magyarországra költöztünk, utoljára pedig hét éve, nagyszüleim halálakor voltam itthon, Csíkszeredában – tette hozzá a 15 éve Münchenben élő egykori hokis.
Biró Csongor Magyarországon él. Nem hagyta abba a jégkorongozást, amatőr szinten az elmúlt húsz évben is hetente két-három alkalommal jégre lép. 
– Az igazság az, nem gondoltam arra, hogy a srácok ilyen szinten hokiznak, mint amit ma mutattak a jégen. Számomra óriási élmény volt a találkozó, főleg hogy nagyon sok egykori csapattársammal évek óta nem találkoztam. Viszont Adorján és Hozó játékosi pályafutását követtem a médián keresztül. Picit tartottam attól, hogy az egykori csapattársakkal hogyan fogjuk megtalálni a közös hangot, de az első pillanattól minden rendben volt, Janovits tanár úrral a találkozás pedig nagyon különleges élmény volt – nyilatkozta érdeklődésünkre.

– Az az élmény, amit ez a találkozó szerzett nekem, bármelyik bajnoki címemmel felér. Külön öröm, hogy Janovits tanár úr is jelen lehetett – mondta Adorján József, aki bár több csapattársával is szoros kapcsolatot tart fenn, a külföldön élők közül néhánnyal több mint húsz éve nem találkozott.
Kassay János bevallása szerint először megdöbbent, amikor a találkozó szervezése elkezdődött, és ahogy közeledett az esemény, úgy nőtt benne az izgalom. 
– Ahogy egyre többen jelezték részvételüket, megéreztük, hogy ennyi év után újra összegyűlni többet jelent, mint egy találkozó: ez a szeretet kifejezése a jégkorong, a tisztelet kifejezése egymás és az edzőnk iránt. Nagyszerű és felemelő érzés volt, olyan, mintha visszamentünk volna az időben 1992 tavaszára, és újra együtt játszottunk a jégen. Többen kiváló karriert futottak be, ma pedig úriember módjára engedtek minket, akik profi módon nem hokiztunk, érvényesülni a jégen – fogalmazott Kassay János. Hozzátette, tervezik a folytatást, csak még a konkrét döntés hiányzik, hogy egy-, öt- vagy tízévenként gyűljenek össze.
A félórás, Janovits által tartott edzést követően a jelen lévő hokisok két csapatot alkotva harmincperces mérkőzést játszottak – ahogy elhangzott, nem az eredmény, hanem a játék volt a fontos, bár nem mellékes az sem, hogy tizenegy gólt láthattak a nézők.

Az 1975-ben születettek és az 1981/82-es idényben alakult ISK Csíkszereda hokicsapat névsora: 
Adorján József, Bíró Csongor, Boda Tamás, Bokor Előd, Bors Géza, Botár Imre, Csiki Gábor, Darvas Lóránt, Fülöp Róbert, Gábor Áron, Galusnyák Levente, Gergely Attila, Gergely Szilárd, Hozó Levente, István Sándor, Kassay János, Kiss János, Kósa Endre (elhunyt 2015. november 9.), Kovács János, Kovács László, Kozma Botond, Kozma Loránd, Mezey Zsolt, Miklós Csaba, Nagy Attila Ferenc, Orbán László, Rajz Attila (elhunyt 2014. november 16.), Sándor Szabolcs, Sándor Szilárd, Veress Arthur, Vezsenyi Attila.
A csapat vezetője, nevelője és edzője: Janovits Endre.