Udvarhelyszéken még nem észleltek fertőzést, de Csíkszéken már fél tucat településen találtak veszettséggel fertőzött állatokat a hét folyamán. Az első észleléstől számítva a megyei sürgősségi kórház fertőzőosztályához tartozó Veszettségmegelőző Központban 72 személynél végeztek veszettség szempontjából orvosi kockázatértékelést, míg 18 személy immunglobulin-terápiát is kapott, mivel igazoltan kontaktusba kerültek fertőzött állatok nyálával vagy azok testnedveivel – közölte lapunk érdeklődésére az egészségügyi intézmény,

Összehasonlításként: a Székelyudvarhelyi Városi Kórházban eddig 44 személy kapott vakcinát az idei évben, főként kutyaharapások következtében – tájékoztatott a kórház szóvivője, kiemelve, hogy a Csíkszéken terjedő betegség kialakulását követően nem volt igazoltan a veszettség terjedéséhez köthető esetük.

Dr. Dimény Ottilia, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház infektológus főorvosa a Hargita Népének részletesen beszámolt a betegség tüneteiről, szervezetre gyakorolt hatásáról, valamint arról, hogy melyek a legfontosabb lépések, melyeket azonnal meg kell tenni állatharapás esetén.

A veszély a nyálban van

– A Csíkszéken kialakult jelenlegi járványügyi helyzet sajátossága, hogy a veszettséget először szarvasmarháknál igazolták, és csak ezt követően figyeltek fel a rókák érintettségére. Ez különösen fontos figyelmeztetés arra, hogy a veszettség veszélyét nem kizárólag a vadon élő ragadozó állatok jelenthetik, hanem a fertőzött haszonállatokkal való érintkezés során is számolni kell a lehetséges expozícióval – emelte ki a szakember. A veszettséget – amit valójában bármely emlősállat terjeszthet az ember mellett – nemcsak közvetlenül harapás útján lehet elkapni, hanem úgy is, ha a veszett állat karmol, vagy a nyála épp sérült bőrfelületre kerül. A szakember kiemelte, épp emiatt fontos a megfelelő védőfelszerelés használata a fertőzött állatok gondozása, mozgatása vagy kezelése esetén, mivel már az azok nyálával való érintkezés is elég lehet a halálos kór terjesztéséhez.

Láz és fejfájás, majd hallucináció és víziszony

A főorvos az ellátott kontaktszemélyek számára vonatkozóan tisztázta, hogy az állatokkal való érintkezés önmagában nem azt jelenti, hogy az érintett személy meg is fertőződött, a megyei kórházban ellátott személyek ugyanis „nem veszettségben megbetegedett páciensek”.

– A fertőzésveszélynek kitett személyek esetében alkalmazott veszettség elleni védőoltás megelőző jellegű, célja a fertőzés, illetve a betegség kialakulásának megakadályozása. Hangsúlyozzuk, hogy ezekben az esetekben nem veszettséget kezelünk, hanem egy rendkívül súlyos, potenciálisan halálos betegség kialakulását előzzük meg – szögezte le, megjegyezve, hogy a betegség lappangási ideje általában egy–három hónap, ennél azonban lényegesen rövidebb vagy hosszabb is lehet, amit elsősorban a sérülés helye és súlyossága befolyásol.

– Különösen veszélyesek lehetnek a fej, a nyak és a kéz területén szenvedett harapások, mivel ezekben az esetekben a betegség gyorsabban is kialakulhat. A kezdeti tünetek többnyire nem jellegzetesek: láz, fejfájás, általános gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság jelentkezhet, és nyelési nehézség. Figyelmeztető jel lehet a korábbi harapás helyén fellépő fájdalom, bizsergés, égő érzés vagy viszketés, akár a seb teljes gyógyu­lását követően is. A betegség előrehaladtával súlyos idegrendszeri tünetek alakulnak ki. A beteg nyugtalanná, zavarttá válhat, izgatottság, hallucinációk, izomgörcsök jelentkezhetnek. A veszettség egyik legismertebb és legjellegzetesebb tünete a víziszony, orvosi nevén hidrofóbia, amikor már a folyadék lenyelésének kísérlete is fájdalmas garat- és gégeizomgörcsöket válthat ki – sorolta fel a főorvos a kezdeti, majd előrehaladott állapotban jellegzetes tüneteket. A tünetek kialakulása az idegrendszer károsodásával van összefüggésben, ugyanis a sebbe jutó fertőzés az idegvégződésekhez kapcsolódva, az idegpályák mentén fokozatosan halad a központi idegrendszer felé.

A betegség vége: görcsök, kóma, elhalálozás

A megnevezettek mellett előfordulhat az úgynevezett aerofóbia is, amikor a légáramlás vált ki görcsös reakciókat, ugyanakkor a betegségnek egy bénulásos formája is van, amelyben fokozatosan kialakuló izomgyengeség és bénulás dominál.

– A végső szakaszban eszméletvesztés, kóma, majd légzési és keringési elégtelenség következhet be. Sajnos a klinikai tünetek megjelenését követően a veszettség minden esetben halálos kimenetelű, ezért a megelőzésnek és az időben megkezdett orvosi ellátásnak döntő jelentősége van – húzta alá Dimény, nyomatékosítva, hogy a betegség kialakulását követően a fertőzöttekre nézve végzetes.

– Rendkívül fontos, hogy a lakosság megértse: a veszettség nem olyan betegség, amely tüneteinek megjelenése után hatékony, gyógyulást biztosító kezeléssel rendelkezünk. Ha a betegség kialakul, halálos. A veszettség elleni védekezés egyetlen megbízható lehetősége az időben megkezdett, megfelelő megelőző kezelés. Éppen ezért a veszettség szempontjából kockázatos állati érintkezést soha nem szabad félvállról venni: a késlekedésnek visszafordíthatatlan, akár végzetes következményei lehetnek – hangsúlyozta.

Mit kell tenni gyanús állatharapás esetén?

Ha valakit veszettség szempontjából gyanús állat harap vagy karmol meg, az első és legfontosabb teendő a sérült terület azonnali, alapos kimosása bő folyó vízzel és szappannal, legalább 15 percen keresztül. Ezt követően megfelelő, lehetőség szerint vírusellenes hatású sebfertőtlenítő szer alkalmazása javasolt, erre a célra megfelelő a Betadine – jelezte a főorvos, kiemelve, hogy ez az egyszerű, de rendkívül fontos beavatkozás jelentősen csökkentheti a sebben jelen lévő vírus mennyiségét, ezáltal a fertőzés kialakulásának kockázatát. Leszögezte: a seb ellátása után haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, akkor is, ha kisebb, jelentéktelennek tűnő sebesülésről van szó.

– Első lépésként javasolt a családorvoshoz fordulni, aki a körülmények és a sérülés jellegének ismeretében elvégzi a kockázatfelmérést, és szükség esetén szakellátásra irányítja a beteget. Az orvosi vizsgálat során felmérjük az esetleges vírusexpozíció kockázatát, figyelembe véve a sérülés jellegét, az állat fajtáját, viselkedését, oltottságát, valamint azt, hogy az állat megfigyelhető-e, vagy rendelkezésre áll-e laboratóriumi vizsgálati eredmény. Ez alapján döntünk a veszettség elleni megelőző védőoltás szükségességéről, súlyosabb expozíció esetén pedig veszettség elleni immunglobulin alkalmazásáról – részletezte, kitérve arra is, hogy a potenciálisan fertőzött egyéneknél ellenőrzik a tetanusz elleni védettséget, és szükség esetén antibiotikumos kezelést is adnak.

A megelőzés kollektív felelősség

A szakember felhívta a figyelmet, hogy az állattartóknak kiemelten nagy szerepük van abban, hogy határt tudjanak szabni a fertőzés gyors terjedésének.
– A kutyák és macskák rendszeres, az érvényes állategészségügyi előírásoknak megfelelő oltása nem csupán az állatok védelmét szolgálja, hanem az emberi megbetegedések megelőzésének is egyik alapvető eszköze. Az állatok oltásáról való gondoskodás az állattartók felelőssége, amelynek elmulasztása nemcsak saját családjukat, hanem a környezetükben élőket is veszélyeztetheti. Épp ezért a veszettség elleni védőoltás nem pusztán állategészségügyi kérdés, hanem közegészségügyi jelentőségű megelőző intézkedés is – húzta alá az infektológus.