Csíkszentkirályon, a régen Dombtízesnek nevezett részen, ma már a Malom utca 100-as házszám alatt a falu, Fel- és Alcsík gazdái számára különösen fontos üzem működött. Az 1900-as évektől valamennyien az Olt folyó bal partján fekvő malomba hordták őröltetni a búzát és a rozsot.

Az idő kereke

A kezdetben vízi meghajtású malom tehát még az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült, a hozzá tartozó, egykor irodaként működő kis házat, csűrt és istállót az 1920-as és 30-as években építették. Az épületek fölött bizony eljárt az idő. Tulajdonosa, András György, hogy megmentse a több generáció ideje óta felmenői birtokában levő malmot az enyészettől, vételi opciót ajánlott a csíkszentkirályi önkormányzatnak, amely élve a lehetőséggel, hamarosan meg is vásárolja a történelmi jelentőségű, szebb napokat is megért ingatlanegyüttest. 
Az András család malma a történelem folyamán többször is került idegen kézbe: először bérbe adták két zsidó családnak, akik a megállapodás szerint húsz éven keresztül üzemeltették volna a malmot, amelyet a tulajdonosok a határidő lejárta után visszaválthattak a bérlőktől. A malom ugyanis a András György felmenőinek birtokán található, mely területek – az Olt folyó bal partján – András Péter, a mostani tulajdonos dédnagyapjának birtokához tartoztak. 

„1938-ban, nem tudni pontosan, mi okozta, de leégett a telep. A zsidó bérlők az épületeket újraépítették, és az akkori állapotok köszönnek vissza napjainkban is. András István huszonkilenc és fél vagon búzáért váltotta vissza a malmot, még az is meg volt határozva, hogy egy vagonon tíz tonna búza kellett legyen” – áll Kristó Tibornak a Hargita Népében 1992-ben közölt újságcikkében, amelyet a házigazda büszkén mutatott meg.

– 1948-ban elkezdték végrehajtani az államosításról szóló törvényt. Mi még 1951-ig élhettünk a birtokon, aztán el kellett hagyjuk. Apám, András István az államosítással elvesztette a malom fölötti tulajdon- és üzemeltetői jogát. A malomban óránkét kétszázötven kilogramm búzát, illetve rozsot őröltek. A Csíki-medencében hajdanán leginkább rozsot vetettek a gazdálkodók

– szemelget emlékei között András György, amikor körbevezet az eladás előtt álló malomban.
Azt, hogy így döntött, korával indokolja, ugyanis közelít nyolcvanadik életévéhez, most már idősnek érzi magát ahhoz, hogy el tudja látni a közel egyhektáros, az államosítást követően 2001-ben visszaigényelt birtokkal járó teendőket. Nem bánja a dolgot, családjával közösen jutott erre a döntésre, és úgy véli, az a fontos, hogy a malom visszakapjon valamit régi fényéből. 

Működőképes történelem

Kezdetben a malmot az Olt folyóra szerelt vízikerék hajtotta meg, majd később gőzgéppel váltották ki a víz természetes hajtóerejét. Majd, miután András István visszaváltotta a malmot, ő maga vásárolt modern dízel meghajtású gépeket – a helyszínen magam láttam, hogy a berendezések gyártási helyeként Budapest van megjelölve. 

– A malom egész évben működött, nemcsak a csík­szent­királyiak, de a környező falvakból, Alcsíkról és Felcsíkról is hoztak őrölni való gabonafélét. Emlékszem, hogy szekérsorok álltak a kapu bejáratánál. Olyan is volt, hogy a malmot péntek reggel beindították, és vasárnap reggelig megállás nélkül őrölte a gabonát

– emlékezik az idős férfi.

A malomban vámot szedtek, a megőrölt liszt tizenöt százalékát, vagy ugyanennek pénzbeli értékét kellett kifizessék az őröltetők.
A malom épülete négyszintes, a pincétől a padlásig a malom összetett berendezése foglalja el a helyet. András György szerint, bár a berendezés korszerűsítésre szorul, még mindig üzemképes, nem kell hozzá más, csak némi anyagi ráfordítás és hozzáértő kezek. Az udvar, akárcsak a rajta álló épületek, egyaránt alátámasztják, ez a huszonnegyedik óra, amikor még tenni lehet valamit érdekében – így talán még menthető Alcsík egyik lassan a köztudatból kikopott, hely- és ipartörténeti jelentőségű ingatlanja. 

Az önkormányzat tervei

Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere szeretné a közösség malmára hajtani a vizet a malom megvásárlásával – ha nem is eredeti rendeltetésének megfelelően gabonaőrlésre használnák, de mindenképp a jelenleginél előnyösebben akarják kihasználni. A polgármester az ingatlan áráról nem nyilatkozott, azt mondta, előbb megvárják a szakértő értékbecslését, de ha minden a tervek szerint alakul, akkor nyárra sikerül megkötni az üzletet. 

– A vásárlást követően tatarozásra lesz szükség, utána falumúzeumot és állatsimogatót szeretnénk itt létrehozni. A hivatalnak vannak már székely lovai, kuvaszai, és később is szeretnénk bővíteni az állatállományt, létrehozni egy olyan helyet, ahol a családjukkal érkező kisgyermekek ismereteket szerezhetnek a házi­állatokról

– vázolta a terveket Székely Ernő.