Az egész országban jelentős bevételkiesést okozna a vadásztársaságoknak, ha a vadászható fajokra úgy módosítanák a kilövési kvótákat, hogy csak a trófeaérték alatti vadakat lehessen kivenni az állományból. A Visszaélések Megfékezéséért Szövetség Brassó (ACA) több bírósági eljárást is indított az idén annak érdekében, hogy a vadászható fajok kvótáit szűkítsék csak a „selejtes” egyedek kilövésére.

Ez viszont az általunk megkérdezett vadászegyesületek vezetői szerint ahhoz vezetne, hogy az egyesületek működése fenntarthatatlanná válna. Az ACA július 16-án alapfokon megnyerte azt a pert, melyben az őzek állományának gyérítéséről döntöttek, és bár a perben részt vevő vadászegyesületek fellebbeztek a döntés ellen, a jogerős ítéletig az őzekre vonatkozó vadászati kvótát felfüggesztették.

Szeptember 23-án már a gímszarvasok kvótájáról tárgyalt a Brassói Ítélőtábla, ám mint értesültünk, a tárgyalás során a felperes visszalépett a kezdeményezéstől. A perben részt vevő Zetelaka és Társai Vadászegyesület elnöke szerint a civil szervezet „alantas játékot űz”, ami „alapjaiban rengetheti meg a vadgazdálkodást”. 

Több tízezer eurós anyagi kiesést jelentene

Dr. Benke József, a Zetelaka és Társai Vadászegyesület elnöke személyesen is részt vett a keddi tárgyaláson Brassóban. Érdeklődésünkre elmondta, hogy számításai szerint, ha elveszítették volna a pert, nagyjából 100 ezer eurós (500 000 lejes) mínuszt könyvelhettek volna el az idei idényben. 

– Az egyesületünk négy vadászterületen egyenként 25 ezer eurós kiesést könyvelhetne el, hogyha a kilövéseket visszaszorítanák a trófeaérték alatti vadakra. 190-es pontszámmal 2650 euró egy trófeás szarvas, a pontszámmal pedig az értéke is arányosan nő. Tízkilós trófea esetén ez 4000 eurót jelent. Nekünk hegyvidéki területeink vannak, de a dombvidéki vadászterületeken minden trófeás őzre 1000 euró bevételkiesést lehet számolni

– fogalmazott Benke.

Az egyesület elnöke továbbá azt mondta, számára is kérdéses, hogy a felperes miért „fújt visszavonulót” a keddi tárgyaláson, de nem ez az egyetlen per, amiben az ACA a kvótákat támadja, és Benke biztosan állítja, hogy nem is az utolsó.

– Az őzek kilövésére megnyerték a pert, korábban a medvekvótát támadták, most a gímszarvasok mellett a nyulak, fácánok, foglyok és számos más faj kvótáját is módosítanák. Mindez hatalmas teher a vadgazdálkodók számára. Az a megegyezés a vadgazdaszervezetek és a környezetvédelmi minisztérium között, hogy előbbiek etetik a vadakat, kezelik és védik az állományt, aminek kompenzálásaként a tárca minden évben kiad egy kvótát, amelynek teljesítésével bevételekhez jutnak az egyesületek. Ha a kvótát módosítják vagy eltörlik, felborul a szerződés

– érvelt Benke.

Kezelhetetlenné válhat a veszettség és a sertéspestis

Benke József szerint, mivel évente változnak a vadászati kvóták, a bírósági döntések egyetlen vadászidényre érvényesek, így ezekben az esetekben is újra kell tárgyalni az kvóták teljesítésére vonatkozó döntéseket. A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kvóták visszaszorítása számtalan problémához vezethet, melyek közvetlen módon számos területre, közöttük a gazdaságra is negatív hatással lehetnek.

– A szervezet visszaszorította volna az olyan fajok vadászatát, melyek potenciálisan hordozói és terjesztői a sertéspestisnek, ilyenek többek között a csókák, a nyestek, a rókák, amelyek a gazdaságokba is bevihetik a fertőzést. Emellett korlátozták volna a rókák állományának ritkítását is, ami a veszettség terjedését tekintve előre nem látható következményekkel járna

– húzta alá a vadászegyesületi elnök, kiemelve a politikai döntéshozók felelősségét abban, hogy rendeletekkel megvédjék a vadgazdálkodást.

A vadgazdálkodás nem az, hogy „halomba lőjük a vadakat”

A Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület igazgatója, Mărmureanu-Bíró Leonárd számára „abszurd az ACA ügyeskedése”, mivel a vadászegyesületeknek nem csak az a feladatuk, hogy gyérítsék az állományt.

– A legnagyobb haszon az, hogyha az unokáinknak is meg tudjuk őrizni a vadállományt és annak szépségélményét. Ehhez az kell, hogy a vadaknak lehetővé tegyük a legjobb gének átörökítését. Nem az a lényeg, hogy halomba lőjük a vadakat, hanem hogy száz év múlva is fenntartható maradjon a vadgazdálkodás

– fogalmazott az igazgató. Szerinte nagy előrelépés lesz, hogyha a szenátus is el fogja fogadni azt a tervezetet, amelyben szabályozzák, hogy a bíróságok ne dönthessenek a vadászidény lezárásáról, így a kvóták meghatározása kizárólag a szaktárca kezében maradna.