– Csíkszeredában nőtt fel, de már csaknem tíz éve Brüsszelben dolgozik. Milyen út vezetett az EU fővárosáig? 

– Messziről kezdem: negyedik osztály végén jelentkeztem a Márton Áron Gimnáziumba, de nem értem el a kellő pontszámot a bejutáshoz. Hetedikben, egy megyei bajnokságon felfigyelt rám Silló Géza, aki meghívott az iskolai csapatba edzeni. Ez nagy motiváció volt számomra. Nyolcadik végén újra próbálkoztam, ezúttal fel is vettek. Érdekeltek a társadalmi problémák, a társadalomtudományi osztályt választottam – kezdetben nem volt könnyű a beilleszkedés a csapatba és az osztályba, a korábbi Márton Áron-os és a „kívülről” érkező diákok között nem igazán volt egyenlőség. Ez azonban pluszmotivációt adott: a tanulásban és a kosárlabdában is igyekeztem „extra köröket szaladni”. A versenyszellem formálta a hozzáállásomat, amit később az egyetemre és a munkába is magammal vittem. Sokat köszönhetek a szüleimnek, akik támogattak és jól neveltek, a MÁG-nak és Silló Gézának, aki nemcsak kosarazni tanított, hanem túllépni a saját határainkat. Emellett kiemelkedően teljesítő lányokkal voltam körülvéve a csapatban, akikre felnézhettem, és akiktől sokat tanultam. A sport és a gimnáziumi évek alapvetően meghatározták, ki vagyok ma. Megerősítették ambíciómat, az elkötelezettségemet a csapatszellem iránt, megtanítva, hogy az előrehaladás értékesebb, mint a tökéletesség, hogy a sikerhez kitartás és küzdelem kell – és hogy győzni csak akkor lehet, ha egy csapatként dolgozunk.

– Hogyan alakult az egyetemi pályafutása és a pályakezdése?  

– Erdélyi magyarként hamar megtanultam, hogy a világ nem egyenlő terep a kisebbségek számára. Megértettem, hogy a jó vezetésnek támogatnia kell az esélyegyenlőséget. Ezeket az értékeket azóta is hordozom: közösségek megerősítésén, alulreprezentált hangok felerősítésén és valódi szakpolitikai változások előmozdításán dolgozom. Érettségi után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem német tagozatán tanultam nemzetközi kapcsolatokat. Kiemelkedő eredményeket elérve, egy évre a magdeburgi Otto von Guericke Egyetemre kerültem, az egyetem mellett gyakornokként dolgoztam a Zöld Pártnál – itt kezdett el érdekelni a pártpolitika. Államvizsga-dolgozatomban a német Zöld Párt mintájára próbáltam a romániai pártot fejleszteni. Vonzott Brüsszel, az európai döntéshozás, ezért mesterképzésen európai kormányzást tanultam, emellett különböző román civil szervezeteknél töltöttem be kisebb vezetői pozíciókat. Egyetem után bekerültem az Európai Bizottság Blue Book gyakornoki programjába, dolgoztam Sógor Csaba EP-képviselő irodájában, a Bizottság Főtitkárságán, az Igazságügyi Főigazgatóságon, és részt vettem a 2019-es európai választások előkészítésében a demokrácia egységen belül.

– Mivel foglalkozik most?

– Hat évet töltöttem az Európai Bizottságnál, ám úgy éreztem, hogy a közszférában nem tudok kibontakozni. Ekkor keresett meg egy fejvadász egy globális pénzügy-technológiai cégtől európai ügyekért felelős igazgatói pozícióval. Öt interjút követően felvettek. Az első évben az európai közkapcsolatokért feleltem, majd globális közkapcsolati és szabályozási igazgatóvá léptettek elő, januárban pedig kineveztek az igazgatótanács elnökének kabinetfőnökévé. Stratégiailag irányítom a digitális átalakításokat, koordinálom a globális kormányközi kapcsolatokat, és aktívan részt veszek az EU-szabályozások alakításában. Küldetésem, hogy képviseljem az európai gazdasági érdekeket, elősegítsem egy olyan jogi környezet kialakítását, amely támogatja a digitalizációt, az innovációt és az európai cégek gazdasági növekedését. Emellett civil szervezetekben is aktív vagyok: elnöke vagyok a 70 fős Brussels Bindernek, amely a nők érdekeit képviseli és hozzájárul a szakpolitikai diskurzusban való méltányos női részvételhez. Több vezetői tanácsadó testület tagja vagyok, vendégelőadóként kurzusokat tartok üzleti iskolákban, mint a HEC Paris, tanácsadóként pedig az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és más szakmai fórumok munkájában is részt veszek. Hogyan jellemezném röviden magam? Egy társadalmi és gazdasági fejlődésért tevékenykedő vezető vagyok – többnyire szakpolitikai eszközökkel teremtek pozitív változást –, jelenleg Európa digitális gazdaságát és pénzügyi jövőjét formálom.

– Mit jelent, hogy első magyarként került be a 40 Under 40 programba?

– A 40u40 egy vezetőképző program, amely 40 év alatti vezetőket céloz meg, akik jelentős pozitív társadalmi hatást gyakorolnak, és akikben megvan a potenciál, hogy jobbá formálják Belgium jövőjét. 2020-ban indult, és 2030-ig fut, állami és privát szféra támogatásával. Célja, hogy segítse a kiválasztottakat abban, hogy jobb vezetőkké váljanak, és ezt visszafordítsák a belga társadalom javára. Évente 350–500 jelentkező közül választanak negyvenet, egy éven át képezik őket, építő jellegű párbeszédet folytatnak Belgium vezető közszereplőivel – kiemelkedő politikai és üzleti szereplőkkel –, és közösen dolgoznak társadalmi projekteken. Hogy bekerültem, nagy elismerés: egy nyitás Belgiumtól a külföldiek felé. Ez egy belga program, bár van egy-két nem belga résztvevő, Kelet-Közép-Európából korábban még senki nem jutott be. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor kosárbajnokságot nyertünk, vagy amikor döntős fiatalok közé kerültem, ahol eldőlt, ki képviseli Romániát az ENSZ hivatalos fórumain.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé a program keretében?

– Úgy érzem, egy értékalapú közegbe kerültem, ahol hasonlóan gondolkodó, tettrekész, változást előmozdító emberek vesznek körül – egy inspiráló közösség. Emellett szerettem volna visszaadni valamit annak a belga társadalomnak, amely otthont ad nekem, noha továbbra is zárt közeg marad a nem belgák számára. A program erre lehetőséget ad. A jelentkezés során saját projektötletet mutattunk be: én az európai vezetés fejlesztését tűztem ki célul. Az elmúlt tíz Brüsszelben töltött év alatt komoly hiányosságokat láttam mind a köz-, mind a privát szférában, ezek pedig kihatnak Európa jövőjére. Olyan vezetőkre van szükség, akik közös európai érdekekben gondolkodnak, akik képesek jól irányítani, és Európát egy következő szintre emelni.

– Hogyan látja jövőjét a prog­ramban, és mit vár ettől a közösségtől?

– Bizakodva tekintek előre: biztos vagyok benne, hogy új perspektívák tárulnak fel előttem, új társadalmi kihívások kerülnek fókuszba. Ott vagyok, ahol lennem kell – ott járulok hozzá a társadalomhoz, ahol valóban számít. Tudásomat az EU és az ország fejlődésének szolgálatába állítom, és ki tudja, talán egy nap lehetőségem lesz arra is, hogy mindezt Románia és a magyarság javára fordítsam.