Literenként egy gramm só a halak, két gramm már a teljes élővilág pusztulását eredményezné, és nem csak a Kis-Küküllő Pa­rajdtól nyugatra eső szakaszán – fogalmazta meg a fenyegető természeti csapás lényegét a parajdi sóbányánál tett terepszemlét követően Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter. Így az országos híradásokban és a szakmai körökben is témává vált, hogy a tárnákból kiszivárgó sós víz miatt ökológiai katasztrófa fenyegeti a térséget. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint van remény ennek megelőzésére: amennyiben időben megépül a patak vizét a kritikus zónában elvezető csővezeték, és nem egy tömbben szakad be a bánya mennyezete, kicsi a valószínűsége az élővilág nagyarányú pusztulásának.
 
Az árhullámtól kell tartani

Jánosi Csaba geológus a Hargita Népe megkeresésére elmondta, az 1700-as években már történt egy jelentős, a Kis-Küküllő élővilágát károsító esemény, amit a felszíni sóbányászat után maradt medencék és a közelben levő sós tó vizének a Kis-Küküllőbe szivárgása okozott. A feljegyzések szerint ez hatalmas pusztítást végzett az élővilágban.

– Jelen helyzetben ez a katasztrófa csak akkor ismétlődhet meg, ha a József- és Dózsa-bányák teteje egy nagy tömbben szakadna le – véli a geológus. – Ha továbbra is szakaszosan, apróbb darabokban omlik be a tárnák mennyezete, nem áll fenn akkora árhullám keletkezésének a veszélye, hogy az elárassza az alább eső területeket. Ha idejében megépítik az elterelő vezetéket, a sós víz áramlásának problémája is elhárul – hangsúlyozta Jánosi Csaba.

Bár a sós víz utat törhet magának a talajrétegek közt, a geológus kétli, hogy az veszélyes lenne a környezetre nézve.
– A József-tárnába annak idején Horváth István geológus szakemberrel jártunk le, ő mutatta meg az alján azt a tavat, amelyből a strand medencéibe szivattyúzták a vizet. Nyilván onnan is és a Sóhegy területeiről is szivárog a sós víz, hiszen a felszíni sót az eső is kioldja. Ez eddig nem okozott problémát – húzta alá.

A sós víz zöme a patak szintje alá esik

Hasonló véleményen van Szakács Sándor geológus is: egyetért azzal, hogy egy esetleges árhullám jelentős pusztítást okozna; a sós víznek a patak vizébe való szivárgásáról úgy véli, csak alapos megfigyeléseket és méréseket követően lehet ennek hatásáról beszélni.
– A sós víz a tárnákból nyilván utat törhet magának a talajrétegek között, de fontos megjegyezni, hogy ezek a vizek több tíz méterrel a földfelszín alatt vannak. Nyilván a talajvíz és a folyóvizek közlekednek egymással, és ha szivárgás van, az sóssá teheti a források, kutak vizét is. De valószínűbbnek látom, hogy amennyibben szivárgás van, az egy helyen feltör, de csak akkor, ha nyomásnak van kitéve – fejtette ki a szakember, hozzátéve, hogy mivel a felgyülemlett sós víz a környező folyóvizek szintje alá esik – amennyiben sikeres lesz a Korond-patak elterelése –, nem lesz, ami a Kis-Küküllőbe szállítsa a bányavizet.

A sószennyezés kapcsán kikértük Serfőző Antal hidrogeológus véleményét is. A szakember, aki tagja a kinevezett vizsgálóbizottságnak, hangsúlyozta, még számtalan mérésre van szükség, s csak ezek eredményének ismeretében lehet felelősen nyilatkozni.

Kiszáradó növények

Ha a folyóvíz által szállított magas sómennyiség a talajvízbe jutva hozzáférhetővé válik a vízpart közelében élő vagy a környéken termesztett növények számára, megzavarja a vízgazdálkodásukat (hajlamosít a kiszáradásra), gátolja növekedésüket és károsítja hasznos tápanyagokat termelő képességüket. A sós vizű talajon termett növények elfogyasztása megviselheti a veseműködést, a magas vérnyomásra hajlamos személyeknél pedig veszélyes mértékű vérnyomás-emelkedéshez vezethet – figyelmeztetnek a Sapientia – EMTE, a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakemberei egy átfogó tanulmányban, amelyet eljuttattak szerkesztőségünkbe. Hangsúlyozzák, az emberrel és az állatokkal ellentétben a termesztett növények nem igénylik semmilyen mennyiségben a konyhasót, a legtöbb növény fejlődése már akkor zavart szenved, amikor a talajban lévő vízben a só mennyisége meghaladja literenként a 2 grammot.