Egy hónapja, hogy a megáradt Korond-patak vízzel töltötte fel a parajdi sóbányát – a szakértői csapat azon tagjai, akik lapunknak nyilatkoztak, azt mondták: azóta nagy volumenű, kis hatékonyságú gyakorlati lépések történtek a bánya megmentését célzó folyamatban. A geológusok szerint ma már „le kellene ülni és számot vetni” azzal, hogy a bánya egyes részlegeinek megmentése sikertelen lesz. A szakemberek folyamatos ellentétekről, javaslataik figyelmen kívül hagyásáról és a Salrom országos sóvállalat megkérdőjelezhető intézkedéseiről számoltak be. 

„El kell engedni a sóbánya kezét”

Az általunk megkérdezett szakértők, akik mind a területet megfigyelő és a munkálatokat koordináló csapat tagjai, egyöntetűen úgy látják: bár a mentési munkálatok minden szempontból fontosak, baklövés mindent egy lapra feltenni – arra, hogy a bánya megmenthető és korábbi formájában ismét használatba vehető lesz. Állításukat szolid ténnyel támasztják alá: azzal, hogy az eddig vízzel teljesen elárasztott sóbányák közül még egyet sem sikerült helyreállítani. Ennek mentén többen megkérdőjelezték annak az épülő csővezetéknek a hatékonyságát, amely a Korond-patak vizét terelné el a kritikus területen, ahol a tárnák boltozata beomlott és a lyukak víznyelőkké váltak. Az egyik szakember, aki az Aknaszlatinán – ahol korábban Parajdhoz hasonlóan ipari sókitermelés és gyógyászati-turszitikai tevékenység is zajlott – történt katasztrófa idején is végzett felméréseket, úgy fogalmazott: „Hogy egy hét vagy egy hónap, azt nem lehet tudni. De az ismert formájában a sóbányának vége, csak ezt még senki nem mondhatja ki”.

A Salrom irányít, holott félre kellene álljon

A nemzetközi szakértőgárda egyik geológusa szerint példátlan és „csak Romániára jellemző, hogy maga a károkozó végzi a kárelhárítást, megfelelő ellenőrzés nélkül”. Mint mondta, a gyakorlatban az ilyen esetekben azt a felet, amelynél felmerülhet a felelősség kérdése, teljesen kivonják a folyamatból, a mentési munkálatokat egy külső szakcégre és egy több szakemberből álló külsős csapatra bízzák. Parajdon viszont a Salrom által megbízott kivitelező és szakembergárda dolgozik a terepen, ami kérdéseket vethet fel. Rámutatott továbbá, hogy a nemzetközi szabályozások szerint bányakatasztrófa esetére a működtetőnek kész szcenáriói kell legyenek a katasztrófahelyzetekre, de a Salromnak ilyen prognózisai és jelentései nincsenek.

– Problémás, hogy még mindig nem sikerült egy olyan ellenőrző szervet kijelölni, ami független a Salromtól. Az erdélyi szakemberek csapata eddig saját költségen és térítésmentesen végezte a munkát, anélkül, hogy bármilyen hivatalos kinevezést vagy megbízást adott volna nekik az ideiglenes kormány. Most, hogy más kormány van, lehetne reménykedni a változásokban – vélekedett, ugyanakkor megjegyezte, hogy a minisztériumi ellenőrző bizottság munkájáról sem tudni sokat, még azt sem, hogy egyáltalán átnézték-e a vállalat dokumentumait.

Csoda, hogy eddig senki nem sérült meg

A szakemberek azt mondják, amíg nem volt kiépítve a moni­toring­rendszer, nem tudták hatékonyan mérni a talajmozgásokat, mert a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet műholdas megfigyelései csak a nagyobb mozgásokat jelezték – holott a periméteren belül „megindult a föld”. Egyikük szerint a periméteren belül életveszélyes tartózkodni, és kérdéses, hogy a „sokat hangoztatott” munkavédelmi felügyelet miként végzi el a feladatát. 

– Építették a technikai utat, szállították hozzá a robbantott követ. Ott voltunk a periméter mellett, és ahogy a többtonnás markoló elhaladt, mögötte egy három méter átmérőjű talajbeszakadás keletkezett, ami pillanatok alatt feltelt vízzel. Csak a szerencsén múlott, hogy nem csúszott be – osztotta meg tapasztalatát, megjegyezve, „az csoda, hogy a bányamentés eddig nem követelt emberéletet”. Ugyanakkor kifogásolta, hogy a bányavállalat nem ódzkodik a „sajátos megoldásoktól”: az idei évben több mint száz vízbetörést észleltek, de a patakszabályozás ügyében nem léptek időben, az először keletkezett talajbeomlásokat szénabálákkal és vízálló fóliával próbálták eltömíteni, a pusztító vízbetörést megelőző napokban leterített vízálló geomembránt lécekkel rögzítették a meder széléhez.

Nagy az aktivitás, idő kérdése az omlás

Mint megtudtuk, a román szakemberek által kiépített három pontos szeizmikus monito­ring­rendszer csak a nagyobb mozgásokat tudta regisztrálni, így a német szakemberek által telepített, hét pontból álló monitoringrendszert és egy negyven prizmából álló másik rendszert használnak a felszín alatti aktivitások felmérésére. A távolról érkező, nem releváns zajokat és a teherautók zaját ki tudják szűrni, míg a víznyomás miatt a mélyebben lévő rétegekből eredő hang is jelentős lehet. A szakértők szerint a rendszer kevesebb mint két hete gyűjti az adatokat, és csak akkor riaszt, ha egy esemény körül egyre több hipocentrum – rengésfészek – jelenik meg. – Egyértelműen látni, hogy a terület aktív: sok az esemény, kőzetfelpattogzás, hipocentrum. A só mindig felfelé törekszik, innen ered a gomba vagy villanykörte alak. Most a felszín felé törekedő sótömzs 8-9 millió köbméter telített sós vizet kapott, ami hatalmas ellentétes irányú nyomást gyakorol rá. Óriási letörések még nem látszanak, de a repedések keletkezése hallható, és igazából idő kérdése, hogy ezek a repedések mikor futnak össze – fogalmazott a szakértő, kiemelve, hogy a Dózsa- és József-bánya közötti pillér mutatja a legnagyobb instabilitást. – Valamikor egy nagy vetőrendszer mentén agyagos rétegekkel teltek ki a függőleges osztású sórétegek, amiket fokozatosan kiold a sós víz. Ezek könnyen bemozdulnak, elcsúsznak egymáson, és jön az omlás. A Dózsa-, a Párhuzamos- és a József-bánya maradék födémje hamarosan megadja magát – fogalmazott.

A kocka el van vetve?

Az egyik geológus szerint nem érdemes optimista vagy pesszimista forgatókönyvekbe bocsátkozni, tudomásul kell venni a tényt, hogy a világ elárasztott sóbányáinak esettanulmányai mind azt mutatják, hogy ezek a bányák tönkremennek. – Ha amerikai példákat veszünk, ha az aknaszlatinait, ha a marosújvárit, mind igazolják, hogy a természet az úr, és a bányák a felelőtlenség, a hanyagság és a víz hatására könnyen tönkremennek. És Parajddal nem áll le a történet, nyitva kell tartanunk a szemünk, mert tavaly a Slănic Prahova sóbányába is betört a víz – az a bánya négyszer nagyobb a parajdinál, és rajta fekszik a fél város – vetítette elő a szakértő. Azt mondta, a jelenlegi helyzetben szerinte a sószennyezést kellene elsősorban megszüntetni, ennek lenne kézzelfogható eredménye. – Persze, meg kell próbálni a víz szivattyúzását a bányából, de nagyon lassan és kis mennyiségben szabad elkezdeni, hogy a bánya tudjon kilélegezni, tudjon idomulni a könnyítéshez. Ám őszintén ennyi vizet nincs és nem is lehet hová szivattyúzni, nem beszélve arról, hogy a folyamat akár két évig is eltarthat, és rengeteg pénzbe kerülne – húzta alá, kiemelve, fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes lenne-e „milliárdokat beleölni” egy olyan bányába, ami a víz kiszivattyúzását követően akár össze is omolhat.

Ha lenne is szivattyúzás, hová?

A megszólítottak közül egyedüliként dr. Deák György, az Országos Környezetvédelmi Kutató és Fejlesztő Intézet vezetője vállalta a nevét. Ő leszögezte, hogy a Korond-patak csővezetékbe való terelése nem megfelelő megoldás, és több rizikót is magában rejt. Deák szerint az lett volna a hatékony és hosszú távú megoldás, ha a patakot úgy vezették volna el, hogy az a sótömzsöt teljesen kikerülje, ugyanakkor emellett a sóhátra eső csapadékvizet is szakszerűen el kellene vezetni. – Ahogy korábban is mondtam, gyors és azonnali beavatkozás kell, hogy mihamarabb elkezdődhessen a szivattyúzás. Szerintem nincs még minden veszve, meg kell próbálni, folytatni kell a mentést – fogalmazott. Kérdésünkre, hogy szivattyúzás esetén hova kerülne a víz, azt mondta: be van határolva egy terület a sós tó létrehozására, de az Natura 2000-es területre esik, így, hacsak nem rendelnek el rendkívüli állapotot, kicsi az esélye, hogy gyorsan lehetne lépni a tó kialakítása ügyében. 

A patak vizét elszállító csővezeték alkalmatlanságával a többi megszólított szakértő is egyetért, mint mondták: nincs mutató arra, hogy mekkora lehet a vezeték mozgása erős sodrás esetén, így a flexibilis csővezeték kitépheti a sófalból a merev tartószerkezetet; a sószoros jobb oldalán található sótömbök kimozdultak a helyükről, így nem biztonságos azokhoz bármit is rögzíteni, ugyanakkor mivel a felszíni víz oldja a sót, idővel a tartószerkezet rögzítése kigyengülhet.

Robbantással „segíteni”

A szakemberek egyöntetű meglátása, hogy nagyon meg kellene gondolni, mire költekeznek a bányamentés alatt, mivel az ország jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetét elnézve nem látnak garanciát arra, hogy majd rendelkezésre állna egy hatalmas összeg sótalanító berendezések beszerzésére, helyreállítási és vízkezelési munkálatokra. – Bár most ez van, nem szabadna mindent egy lapra tenni. Kellene készíteni egy folyamatábrát, és le kellene ülni egy kockás lapon számolni: megéri vagy nem éri meg helyreállítani a bányát? Az is egy lehetőség, hogy célzott robbantással elősegítjük a tóképződést, és lesz egy Szovátához hasonló fürdőtelepülés Parajdból. Mérlegelni kellene, nem fejetlenül kidobni tízmilliókat munkálatokra, amelyeket egy tapasztalatlan vállalatra bízunk. Ebből így nem mentés lesz, hanem ne adj’ isten egy másik tragédia – hívta fel a figyelmet az egyik geológus. Megjegyezte azt is: Parajdon a sótartalék kiterjedését tekintve lenne lehetőség egy új bánya nyitására is, de – a természetvédelmi intézkedések betartásával – a külszíni bányászatot is meg lehetne próbálni.