Tizenöt éves használatra kapta meg a borszéki önkormányzat az Ásványvizek Országos Társaságától (SNAM) a Boldizsár- vagy Madonna- (3-as), a László- (5-ös), a Lázár- (6-os), a Kossuth- (10-es) és a Petőfi- (11-es) forrásokat, hogy a föléjük emelt forrásházakat felújítsák.
– Az átvétellel törvényes alapot biztosítottunk a munkához: elkészíttettük a kivitelezési terveket, megszereztük az engedélyeket – a Kossuth-, a Lázár- és a Boldizsár- (Madonna) források műemlék besorolásúak –, és elsőként a Kossuth-forrás felújítását kezdtük el. Májusban további három kisebb forrásház tatarozása keződik el, a következő évben kerül sorra a Petőfi-forrás – mondta érdeklődésünkre Mik József polgármester.
Farkas Aladár helytörténész tájékoztatása szerint a borszéki borízforrások első írásos emléke az 1500-as évek végéről származik, ekkor szállították cserefa hordókban Gyulafehérvárra a gyógyvizet, hogy a fiatal Báthory Zsigmond fejedelem köszvényét gyógyítsák vele.

– Hasznosítása az 1800-as évek elején kezdődött, miután Günther Valentin osztrák katonatiszt sikeres kezelése után Zimmenthausen Antal geológussal közösen kizárólagos jogot kapott arra, hogy egész Ausztria területén forgalmazzák a gyógyvizet. Az ipari palackozás elkezdődésével a gyógyászat is elindult, bár az első időszakban csak szabad fürdők voltak a források környékén. Az elsőként, 1870-ben épült Kossuth-forrásnak a legnagyobb a filagóriája, nem véletlenül, hiszen kora reggel fúvószenekar várta a reggeli ivókúrára a vendégeket, majd délután zenekar foglalt helyet az építmény középső részén, a kétoldalt lévő tánctéren folyt a szórakozás, sőt egy kis cukrászda is volt, valamint filmvetítések zajlottak itt. Igazi szórakozóhely volt akkoriban a Kossuth-forrás fölé emelt építmény – ismertette a történelmi tényeket Farkas Aladár, kiemelve, hogy

a forrás elnevezéséhez Kossuth Lajos adta beleegyezését, akinek emigrációban töltött nyolcvanadik születésnapjára küldtek vizet a forrásból.

A településen jelenleg tizenöt forrás van, de a régi monográfiák több mint harminc kútról beszélnek, ezek egy része a bányák kezdetleges technológiájának következtében kiapadt: ilyen az Ősforrás, amelynek helyén mofettát emeltek, a feltörő szén-dioxid hatásait gázkezelésekhez használják.

Az elmúlt években a meglévő források hozama jelentősen megcsappant, a tatarozás során ezt is próbálják orvosolni. – A források hozama azért csökkent, mert a csövek belső falára lerakódtak a vízben lévő ásványi anyagok és nyomelemek: miután befejezik az épületek megújítását, cserélik a vezetékeket a forrástól a kifolyásig – tudtuk meg Farkas Aladár helytörténésztől. 

A forráspavilonok tatarozása megközelítőleg két és fél millió lejbe kerül, az összeget a helyi önkormányzat fedezi saját költségvetéséből.