Idén átlagosan az év minden harmadik napján megpróbált megölni egy nőt egy férfi. 51 ismert esetben ez sajnos sikerült is. Az elkövetők többnyire férjek, élettársak, korábbi partnerek. A helyzet annyira súlyos, hogy végre felmerült, hogy külön büntetőjogi kategóriaként kellene kezelni a nőgyilkosságot, és a napokban több tudatosító kampány is indult az országban.

Az erőszak skálája

Van olyan felfogás, amely a nemi alapú agressziót egy skálán képzeli el, amely az utcai zaklatástól egészen a gyilkosságig terjed, ahol közös pont, hogy a bántalmazást női mivoltuk miatt szenvedik el a nők. A köztudatban általában csak a szexuális és a fizikai erőszak számít bántalmazásnak, pedig a kép árnyaltabb. Miközben minden embernek, nőnek joga van biztonságban élni, mégis a nők számára gyakran maga az otthon a legveszélyesebb hely.
A szóbeli bántalmazás vagy erőszak fogalmába tartozik a kiabálás, fenyegetés, érzelmi zsarolás, sértegetés, becsmérlés, megalázás, nevetségessé tevés. A megfélemlítésben is benne van a fenyegetés, vagy amikor a bántalmazó tör-zúz, viselkedésével rettegésben tartja a párját. Létezik a lelki erőszak, amikor pusztán „pszichológiai” eszközökkel éri el a bántalmazó, hogy féljenek tőle: letagad dolgokat, féltékenykedik, módszeresen rombolja társa önbizalmát. Ez gyakran torkoll az elszigetelésbe, amikor az egyik fél a másik minden lépéséről tudni akar, ellenőrzi, megszabja, hogy hová mehet és kivel találkozhat, fokozatosan szeparálja a barátaitól, gyakran a családtagjaitól is. A testi erőszakot nem kell magyarázni, a szexuális erőszakot sem, bár itt fontos kiemelni: a házasságban is, nemcsak azon kívül, erőszaknak számít a másik bármiféle szexuális tevékenységre kényszerítése, olyasmire, amit ő nem akar, lehet ez együttlét, de pornónézés is akár! A gazdasági erőszak az, amikor anyagi függőségben tartja a párját a bántalmazó, elveszi a keresetét, nem engedi dolgozni, megszabja, hogy mire költhet stb. A hazai törvénykezés az online és spirituális bántalmazást is elismeri. A nemi alapú erőszak legsúlyosabb formája a nőgyilkosság, avagy a femicídium.

Ki a bántalmazó?

A családon belüli erőszak áldozatai Romániában 80 százalékban nők. A fennmaradó 20 százalék sem elhanyagolható, amikor férfiakat bántalmaznak, de esetükben a testi épség sérülése és a halál ritkábban van a pakliban. Ezért foglalkozunk ezúttal a nők elleni erőszakkal. Bántalmazóik a külvilág számára nagyrészt teljesen átlagos, „normális” férfiak, és gyakran nem tudja a környezet, hogy a négy fal között milyen pokol zajlik. Sok esetben az erőszakos emberek maguk is bántalmazottak voltak, gyakran alacsony az önbecsülésük, amelyet a másik felett érzett hatalomérzéssel próbálnak kompenzálni. Az ok nélküli féltékenység az egyik legáltalánosabb kiindulópontja az agressziónak, és általában az agresszív viselkedés csak súlyosbodik az idő haladtával. Az alkohol, drogok fogyasztása gyakran felerősíti az erőszakot. A bántalmazó motivációja minden esetben a birtoklás, a döntésekben való dominancia, az alárendelt fél gyengébbé tétele, és „foggal-körömmel” ragaszkodik ennek az állapotnak a fenntartásához. Az agresszor a legritkább esetben engedi el az áldozatát, vagy nyugszik bele a kapcsolat megszűnésébe, mert azt kudarcként éli meg.

Miért tűr az áldozat?

Gyakran hangzik el a közbeszédben ez a kérdés, ahogy az is, hogy miért csak sok évvel az abúzus után szól, lép, fordul segítségért. Az, hogy mitől függ, mi vezet az áldozati szerep kialakulásához, egy külön írás témája lehet. Ezúttal csupán azt emeljük ki, ami a fentiekből is jól levezethető: a bántalmazó lépésről lépésre töri meg párja ellenállását, módszeresen rombolja önbecsülését, önálló cselekvőképességét, elhiteti vele, hogy egyedül úgysem boldogul, mert értéktelen, semmire sem képes. Bántalmazó kapcsolatban gyakori, hogy az áldozat kezdi önmagát hibáztatni: „biztos, én provokálom”, „nem úgy viselkedtem, ahogy kell”. Passzivitásba menekül, mély tehetetlenséget és félelmet él meg, elkerülésre, túlélésre játszik, ami felemészti minden energiáját, torzul az önképe, már csak alárendelt szerepben látja saját magát, gyakran bezárkózik, mert szégyelli helyzetét, inkább titkolja azt és némán tűr – éppen ezért segítséget is nehezen tud kérni.

Stop áldozathibáztatás!

A MeToo-jelenség kapcsán került fókuszba az, amikor magát az áldozatot is felelőssé tesszük azért, amit ő elszenvedett: minek ment oda, miért viselt rövid szoknyát, biztos kiprovokálta, miért ivott annyit stb. A szakirodalom azt mondja, hogy az áldozathibáztató magatartás inkább a hibáztatóról szól, mint az áldozatról, és mögötte egyrészt annak a vágya áll, hogy eltávolítsunk magunktól minden rosszat, inkább abban szeretnénk hinni, hogy a világ igazságos, tehát ha betartjuk a szabályokat, „jól viselkedünk”, akkor velünk nem történhet rossz. Szóval nem kifejezetten rosszindulat vagy káröröm, inkább önvédelmi mechanizmus, mert ha elismerem, hogy az áldozat nem tehetett róla, akkor akár magam is veszélybe kerülhetek – ez a gondolat annyira ijesztő, hogy ki kell seperni a fejünkből. És gyakran ez a viszonyulás teszi lehetővé azt is, hogy félrenézünk, legyintünk („á, magányügy…”), ha erőszakos esetről van tudomásunk.
Vigyázat tehát, mert az áldozathibáztatás elviszi a fókuszt: az erőszak hátterében mindig az elkövető, és nem az áldozat tettei állnak, soha nem az áldozat bűne és szégyene, ami történt! Hiszünk abban, hogy kevésbé esünk az „áldozahibáztatás hibájába”, ha ismerjük a bántalmazás folyamatát és lélektanát, ezzel az írással is ehhez szeretnénk hozzájárulni. 

De mégis mit lehet tenni?

Egy felmérés szerint tavaly több mint 60 ezer családon belüli, nők ellen irányuló erőszakos esetet jegyeztek az országban. A szakértők szerint ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen korántsem minden eset kerül a hatóságok célkeresztjébe. A nők elleni erőszak megszüntetése sokrétű feladat, egyrészt az áldozatoknak nyújtott közvetlen és szakszerű segítséget foglalja magában, de elengedhetetlen a megelőzés, az érzékenyítés, tudatosítás már gyermekkortól kezdve, és a társadalom felelősségvállalása. Ahol a közösség nem néz félre, határozott nemet mond az erőszakra, és ahol nem kérdés a nemek közötti egyenlőség, ott a remény, hogy: visszaszorítható a bántalmazás.

Segítség – magyarul is
Erdély-szerte plakátokon hívja fel a figyelmet az RMDSZ a 0800 500 333-as zöld telefonszámra, ahol magyarul is segítséget kérhetnek a családon belüli erőszak áldozatai. A vonal a nap 24 órájában, ingyenesen, névtelenül hívható.