„A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!” A tavalyi Hargita Megyei Farsangbúcsúztatóról szóló írásomat azzal zártam, hogy a vándorrendezvényen csókot nem kaptam a bolondozóktól, hamut sem szórtak a fejemre, pálinkát és forralt bort sem ittam, de valamiféle niveás kenetet kaptam egy „paptól”. Sokáig úgy tűnt, az volt az utolsó, hiszen „kiszolgáltatása” után igencsak erősen fájt a fejem. Nagyjából egy éve azt is megígértem, ha véletlenül mégsem az utolsó kenet volt, írok ezt-azt a Csíkszentkirályon szervezett 32. hagyományőrző rendezvényről. A betegtájékoztató szerint a kenet mellékhatása a cinizmus, szarkazmus, élcelődés és a parodizálás. S talán a vándorrendezvény szervezői is évente kapnak a kenetből, mert a beszédekben is azt mondják, ilyenkor szabad a kikarikírozás. Hiányzott ez nekik!? Szóval jól vagyok, és fotós kollégáimmal együtt szombaton délelőtt az alcsíki településre igyekeztem.

Jómagam többnyire azért is, hogy megkérdezzem a település polgármesterét, miként halad Csíkszereda Csíkszentkirályhoz csatolása. Az elöljáró egy évvel ezelőtt azt mondta, az a lány, aki megszereti a szentkirályi vizet, és ezáltal az ottani legényeket, az ott is marad, és ha sok házasság köttetik, beépítik a Bakakertet, és akkor el lehet gondolkodni a megyeszékhely Csíkszentkirályhoz csatolásáról.

Érkezésünkkor a Vitos Mózes Általános Iskola előtti téren már mulattak a csíkcsicsóiak, a szentegyháziak, a gyergyóditróiak, a gyergyóremeteiek, a gyergyószárhegyiek, a kászonaltíziek, az alsósófalviak, a csíkmenaságiak és a csíkszentsimoniak. Ráadásul a környék tele volt bolondokkal, azaz bolondozókkal, azaz hamuszórók, ördögollósok, maskarások és muzsikusok hada fokozta a jó hangulatot.

Tavaly arról is írtam, hogy a rendezvény szervezői bizonyára megfontolták a sok beszéd szegénység mondásunkat. Egyelőre úgy tűnik – a szűkös költségvetések  évében –, gazdagok vagyunk. A hivatalos megnyitón a köszöntőbeszédek sorát Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere kezdte.
„Igyatok vizet, mert a falu fizet! Tavaly azt is mondtam, aki megkóstolja a csíkszentkirályi borvizet, az előbb-utóbb ideköltözik. Fiúk, lányok, menyecskék, férfiak, itt az alkalom, hogy minél több csíkszentkirályi borvizet igyatok, mert a falu fizet” – mondta a polgármester. De tudjuk, aki vizet iszik, az havat… lapátol. Miért éppen vizet inni, ha volt ott más is? Az elöljáró egy-két szóvicc között nosztalgiázott is, felemlegette a 14 évvel ezelőtti rendezvényt, s még mondott ezt-azt a hagyományápolásról.
„Ismétlés nemcsak a tudás anyja, hanem az unalom atyja is!” – így tanultam egy kedves ismerőstől, ezért nem írom le, hogy mi mindent mondott még. A lényeg az, hogy a végén mindenkit mulatozásra bátorított.

A bevezető néhány sorban elfelejtettem jelezni, hogy a rendezvényen nemcsak maskarások voltak, hanem politikusok is, és felszólaltak. Említették is, hogy nyaku(n)kon a választási kampány. (Ugye, jól kezdődik!?)

Tánczos Barna szenátor helyi lakosként arra biztatta a farsangolókat, ne sajnálják maguktól azt, ami a másé, és valamiféle engedélyt is adott arra, hogy a mulatozók kikarikírozzák az időnként bohóckodó politikusokat. De farsangkor erre engedélyt adni? „Noooormális, Margit? Na, de normális?” – kérdezhetjük Besenyő M. I. V (mindig igazam van) Pista bácsival.

Jelen volt Vincze Loránt EP-képviselő is, de Enyed felé sem maradt el a követ, mert nem is abból az irányból érkezett Zákonyi Botond magyar nagykövet.

A rendezvényt élőben közvetítette Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

Ugyancsak a hivatalos megnyitón a csíkszentkirályiak átadták a farsangtemetési stafétát Laczkó-Albert Elemérnek, Gyergyóremete polgármesterének. Így jövőben ők lesznek a megyei farsangbúcsúztató házigazdái, és sajtóértesülések szerint vendégeiket a mulatozás legmagasabb fokára repítik.

Ferencz Angéla szervező, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója jó pedagógus mintájára naplóból olvasta a részt vevő települések névsorát.
– Ha a rendezvény üzenetéről beszélünk, gondoljunk bele, mennyi álságos dolog vesz körül bennünket. Hogyha azt mondjuk, itt a figurákban álarcok vannak, és azt látjuk, mindenki valaki másnak van beöltözve, abban oldódik fel, más szerepét játssza el, és abban megfogalmazza a kritikát a társadalommal vagy esetleg a hatalommal szemben, akkor láthatjuk, hogy minden, ami ál, hamis vagy mű, esélyt kap arra, hogy jobbá váljon, megváltozzon – mondta a kulturális központ vezetője.

A beszédek után muzsikaszóra gurult a kis kút kerekes út az udvarokban, szidták és a holló karmaival fenyegették a nagykászoni bírót, sáros volt az utca, utca, szentkirályi utca, éppen arra járt a százados úr seje-haj, két szivárvány koszorúzta az eget a zöldre festett rácsos kapu előtt, és még ki tudja, milyen furcsaságok történtek, de egy biztos, a helyiek kitettek magukért, azaz kitették a magukét. Terített asztalokon zsíros kenyér, tepertő, szalonna, kolbász, lila hagyma, főtt pityóka, túró, fánk, csöröge, forralt bor, pálinka és tea várta a község utcáin felvonuló farsangolókat.

Büszkén is jelezték: „Köves utca felső fele, vendéglátók ékes gyöngye”.
– Legfőbb célunk, hogy a vendégeink jól érezzék magukat. Megkínáljuk őket minden finomsággal, és miután elmennek, összegyűl itt a Köves utca apraja-nagyja, és elfogyasztjuk a megmaradt étkeket, kicsit beszélgetünk és mulatunk – közölte Ravasz Ernő, a Köves utca lakója.

„Szeretted a sütőtököt, nem érted meg csütörtököt” – többek között így siratták Illyést a csíkszentdomokosiak szombaton. Bánatukban össze is rúgták a port, de nem a vendéglátókkal, hanem maguk között, táncolva.

A felvonulás után a csoportok ismét a központban találkoztak, a téltemetés továbbra is tavaszias hangulatban folytatódott.

Mindeközben sajnos csak annyi konkrétumot tudtam meg Csíkszereda Csíkszentkirályhoz csatolásáról, hogy lassú a folyamat, az elmúlt évben mindössze 11 házasságkötés volt a településen. De még nincs veszve semmi, hiszen jelenleg azt sem tudjuk, hogy hányan ittak a farsangbúcsúztatón szentkirályi borvizet.