Nem túlzás azt állítani, hogy a román kézilabda anyagi válságban van. A sportág, amely mindeddig európai kupaszereplésekkel, olimpiai álmokkal és telt házas rangadókkal élt a köztudatban, ma már a túlélésért küzd. Ez nemcsak a pályán mutatkozik meg, hanem a versenyrendszer szintjén is: a Román Kézilabda-szövetség kénytelen volt az utolsó pillanatban újratervezni az első osztályú bajnokságok struktúráját.
A legfrissebb döntés szerint a férfiaknál és a nőknél is 14 helyett csak 12 csapat indul a 2025–2026-os szezonban. Az ok: pénzhiány. Bár a versenynaptár már korábban elkészült, a szövetség kénytelen volt sürgős módosításokat végrehajtani, hogy alkalmazkodjon a vidéki klubokat sújtó költségvetési válsághoz.

Szomorú döntés Udvarhelyen

A kézilabdaszerető udvarhelyieknek is szembesülniük kellett a kőkemény valósággal: a VSK Székelyudvarhely ugyan kiharcolta az élvonalban maradást, a városvezetés azonban nem vállalta a szükséges költségvetés biztosítását, így a csapat visszalépett. Ezzel nemcsak egy komoly szakmai munka eredménye veszett kárba, hanem a szurkolói közösségnek is csalódással kellett zárnia az idényt.
És sajnos nem ez az egyetlen példa. A férfibajnokságban a Bákói CSM is bedobta a törölközőt, miközben a CSM Focșani helyzete továbbra is bizonytalan, a tavaly még kupaszereplő női Nagydisznódi Măgura pedig megszűnt. A női élvonalba feljutott CSJ Prahova Ploiești és Bukaresti Știința sem él a lehetőséggel: ők sem tudják vállalni a profi szereplés költségeit, és maradnak a másodosztályban.

Papíron „igazítás”,valójában kapkodás

A Román Kézilabda-szövetség (FRH) kommunikációja azonban sajátos eufemizmusokat használ, a hivatalos közlemény szerint a bajnokságok versenyrendszerét az „igazított sorsolások” miatt kell módosítani – mintha nem a visszalépő és megszűnő csapatok tucatjai kényszerítenék ki a változást. A szövetség nyelvén a rendszer nem azért alakul át, mert pénzügyi krízis van, hanem mert „szükség van a lebonyolítási módosításokhoz igazodó sorsolásokra”.
Az FRH hozzáteszi: a klubok jelenléte a sorsoláson elengedhetetlen „a versenyrendszer átlátható és hatékony lebonyolítása érdekében”. Más szóval: ha a csapatok nem mennek el a sorsolásra, az „új struktúra” átláthatatlan és működésképtelen lesz. Ez sok mindent elmond arról, mennyire komoly a stratégia, és mennyire improvizáció az, ami történik.

Fordulópont előtt a sportág?

A pénzügyi gondok mögött rendszerproblémák húzódnak. A kézilabdaklubok döntő többsége önkormányzati vagy megyei tanácsi pénzekből él, és amikor szorul a hurok, ez a támogatás az elsők között esik áldozatul a költségvetési racionalizálásnak. Constantin Toma, Bodzavásár polgármestere például nyíltan kijelentette: „Nem fogjuk többé finanszírozni a profi sportot, és ezt országos szinten is meg kellene lépni. A közpénzek ne a profi sportot szolgálják.”
Ez a kijelentés akár országos trenddé is válhat, amely alapjaiban változtathatja meg a román kézilabda működését. Hiszen, miként a polgármester is rámutatott: a hazai csapatok túlnyomó többsége száz százalékban közpénzből él. A labdarúgó első osztályban is mindössze 4–5 olyan klub van, amely kizárólag magántőkéből működik, a többiek – akárcsak a kézilabdában – az állam pénzén élnek.

Mit hoz a jövő?

A kérdés adott: meddig tartható fenn ez a modell? A válasz egyre világosabb: nem sokáig. A jelenlegi események nem csupán egy-egy klub sorsáról szólnak, hanem egy egész sportág rendszerének fenntarthatóságáról. Ha nem születnek új finanszírozási modellek, ha nem jelennek meg erősebb szponzorok vagy magánbefektetők, a román kézilabda látványosan veszíthet versenyképességéből.
És miközben a szurkolók még reménykednek, hogy a jövőben újra láthatják kedvenceiket az élvonalban, egyre inkább úgy tűnik: az igazi harc már nem a pályán, hanem a pénzügyi túlélésért zajlik.