– Mit ír elő e jelenlegi tanterv a házi olvasmányok kapcsán?

– Az új tanterv tartalmazza a kötelező házi olvasmányt, ám – és ez jó! – nem konkrét címeket ír elő, hanem osztályokra lebontva csak az ajánlott mennyiséget és műfajt. Például hatodik osztályban egyéni olvasásból az elvárás legkevesebb egy elbeszélő költemény, két regény és 3-4 elbeszélés vagy novella teljes terjedelemben. A tanárnak megvan az a szabadsága, hogy megválaszthatja az olvasmányokat. Van, aki még mindig a Kőszívű ember fiait olvastatja, és van, aki továbblép és mást ad. Próbálunk inkább a magyar irodalomnál maradni az általános iskolában, de az 5–8. osztályos tanterv elég megengedő, és vannak világirodalmi művek is benne, olvassuk ezeket is. A középiskolában már nincs ekkora szabadság, ott azért megvan az a kötelező olvasmánylista, amiből az érettségin is kérhetnek. A tanterv által meghatározott mennyiség egész tanévre szól, viszont sokan a kollégák közül nyárra adják ki feladatnak. Én soha nem adok vakációra kötelezőt, mert azt gondolom, hogy a szünidő a gyermeké. Négy gyerekem van, a kötelező házi olvasmány mindig stresszfaktort jelentett, valahogy sosem jutott olvasásra idő, az utolsó pillanatban fogtunk neki, és talán engem jobban idegesített az egész, mint őket. Ajánlott olvasmánylistát viszont adok.

– Miért nem szeretnek olvasni a gyermekek?

– Nagyon sok kutatás foglalkozik a témával. Régebb azt mondták, hogy ha olyan a családi háttér, ahol sok a könyv, magasabb végzettségűek a szülők, és ők is olvasnak, ahol este olvastak a gyermeknek, akkor nagyobb eséllyel lesz az könyvbarát. Ez a nyolcvanas-kilencvenes években még igaz volt, ma már nem. Bár a kötelező házi olvasmány fogalmát mi sem szerettük, de a mi generációnk az olvasást még összekapcsolta a kikapcsolódással. Vizsgáltam magam is, hogy mik a népszerű szabadidős tevékenységek a gyerekek körében, és minél inkább haladunk az évekkel előre, az olvasás annál hátrább csúszik a listán. Az olvasási kedv csökkenő tendenciáját nemzetközi kutatások is igazolják. Tehát a gyerekek többsége nem azonosítja már az olvasást a szórakozás, a kikapcsolódás fogalmával, hanem egy kötelező iskolai feladatnak látja. Ez máris meghatározza a könyvekhez való viszonyát.

– Én azt látom, hogy a lányok inkább olvasnak. Valóban így van?

– A lányok sokkal jobb olvasási attitűddel rendelkeznek. Én hetedikeseknél foglalkoztam ezzel behatóbban, és azt láttam, hogy a szabadidős tevékenységeknél a lányoknál az olvasás előkelő helyen van általában. Kamaszkorban ők inkább befelé fordulnak, keresik magukat, és olyan tevékenységeket jelöltek meg kedvencnek, ami egyedüllétet igényel. Az olvasás is ezek közé tartozik. Ezzel szemben a fiúknál ilyenkor a bandázás van első helyen, és minden olyan tevékenység, ami társaságot igényel, mozgást és kihívást. Ők ilyenkor kifelé élnek.

– És a magyartanárnak e tények között kell lavíroznia?

– Szakmai fórumokon gyak­ran elhangzik, hogy 5–8. osztályban mindegy, hogy mit, csak olvasson a gyermek. Olyasmit adjunk a kezébe, ami az ő érdeklődési körének megfelel, mert általános iskolában igazából az olvasás szeretetére kellene ránevelni a gyermeket. Aztán kilencedikben a már olvasni szerető gyermeknek a magyartanár mutassa meg, mi is az irodalom. Egyébként vannak tanítványaim – főleg lányok –, akik 7-8 könyvet is elolvasnak évente, viszont ezeket a mostani divatos tiniregényeket, amiket a TikTokon is ajánlanak. Itt van a magyartanár felelőssége: tud-e olyasmit adni a kezükbe azoknak is, akik csak keveset vagy csak a kötelezőt olvassák el, amivel bevonja őket. A tanárnak az olvasmány kiválasztásában körültekintőnek kell lennie, nyitnia kell érdeklődési körük, ízlésük és igényük felé, s nyugodtan olvassanak együtt divatos könyveket, de ezeket a tevékenységeket mindig kövessék olyanok, amelyek alkalmat biztosítanak az olvasói élmény megbeszélésére. Az irodalomórákat az olvasás terepévé kell tennünk, adjunk minél több alkalmat arra, hogy olvashassanak. A klasszikus szerzők műveit sem szabad mellőzni, de hatékonyabb ezekkel tanórákon ismerkedni, nem kiadni házi olvasmánynak, hanem közösen olvasni, s segíteni a diákokat a szövegek értésében és értelmezésében, mivel e művek szövegeit nehezebben értik meg. A kortárs szerzők műveit bátran emeljük be az iskolai olvasmányok közé, hiszen ezek nyelvezete könnyen érthető, s a diákok érdeklődési körének is megfelelőbbek. Ezeket a műveket már otthoni, önálló olvasáshoz is ajánlhatjuk. A ráhangolódásnak jelentős szerepe van az érdeklődés felkeltésében, de nem elég felkeltenünk az olvasás utáni vágyat, hanem fenn is kell tartsuk érdekes feladatok által.

– Van valami jó recept arra, hogy mit adjunk a kamaszok kezébe?

– A kiskamaszok esetében a kiválasztott irodalomnak Fenyő D. György szerint meg kell felelnie a 4P-modellnek. A kiválasztott mű legyen jelen idejű, kortárs (Present), személyes (Personal), népszerű (Popular) és praktikus (Practical). Az is jól működik, ha egy népszerű jelenkori kötet mellé kapcsolni tudunk egy klasszikus művet. A nyolcadikos lány tanítványaim már jól olvasnak, velük kapcsolatban már az a kihívás, hogy próbáljam őket eltolni a minőségi irodalom felé. Nekik ezért összegyűjtöttem olyan könyveket, amelyek női sorsokat jelenítenek meg, nemcsak magyar irodalomból, hanem más kultúrákból is. A fiúknak pedig megrendeltem Vujity Tvrtko Pokoli történeteit, mert őket inkább a világ érdekli, a rövidebb, izgalmas, ismeretterjesztő szövegekkel jobban rá lehet venni őket az olvasásra. Olyanok is jelezték, hogy kiolvasták, akik a négy év alatt szinte semmit sem olvastak el. Nagyon érdekes egyébként, hogy a klasszikusok közül a Pál utcai fiúk mai napig kedvelt.

– Ha mégis kapott kötelező házi olvasmányt a gyerek, mit tegyen a szülő, hogy rávegye az olvasásra?

– Főleg, ha a Kőszívű ember fiai-szerű alkotásról van szó, akkor a szülő üljön le a gyermekkel, és olvassanak közösen. Lehet alkalmazni a kompenzációs technikát: ha olvasol két órát, utána kettőt játszhatsz az Xboxon. Láttam az én gyerekeimet is elégszer látványosan szenvedni a kötelező olvasmánnyal, és kemény szívvel hagytam őket, de az is igaz, hogy gyakran „belealudtak” a könyvbe. Azt se felejtsük el, hogy ma már annyi inger éri őket, annyi minden elvonja a figyelmüket. Tehát a szülő biztosítsa az olvasáshoz szükséges lelassulás és elmélyülés feltételeit, kapcsolja ki a tévét, tegyék le a telefonokat. Egyik fiam például úgy olvasott sokszor, hogy a könyv a kezében volt, és közben hangoskönyvben is hallgatta ugyanazt. Tehát a hangoskönyv is jó megoldás lehet, akár közös élmény is, például egy hosszabb autóút alatt.