Szebbnél szebb meséskönyvektől roskadoznak a polcok a Kájoni János Megyei Könyvtár gyermekrészlegén, az olvasókuckóban levő játékok látványa maradásra készteti a gyermekeket. Egy kisfiú a Mi micsoda? könyvsorozat egyik részét veszi le a polcról, majd az olvasósarokba megy, leül a székre, keresztbe teszi a lábát, hátradől, kinyitja a könyvet, és elkezd olvasni. Szemüvegét nem tolja fennebb az orrán, inkább a fejét emeli meg kissé, és nagyon komoly arccal olvas. Irigykedve nézem, mert kora délelőtt van, és neki van ideje olvasni, nekem nem szokott lenni. Mégsem panaszkodom, mert a megyei könyvtár gyermekrészlegén töltöttem el egy napot, ahol aznap Zsók Éva könyvtáros volt szolgálatban. Az ő munkáját próbáltam ki és tapasztaltam meg, milyen a könyvtáros egy átlagos napja, hogyan és mivel telik el nyolc óra a gyermekrészlegen.

Csendes reggelek, forgalmas délutánok

Kora reggel még csend van a könyvtárban, ekkor van idő rendet rakni, könyveket visszatenni a helyükre és haladni a soha véget nem érő adminisztrációs munkával, statisztikákhoz szükséges adatok rögzítésével. Délelőtt már nő-növöget a forgalom, kora délután pedig már egymásnak adják a kilincset a gyermekek, szülők és nagyszülők. A könyvtárosnak pedig mindig készenlétben kell lennie, függetlenül attól, hogy épp milyen más teendők várnak rá.

– Nyitott, gyermekbarát, otthonos teret alakítottunk ki, mert nem mindegy, hogy milyen környezetben fogadjuk a kicsiket, emellett nagyon fontos, hogy nálunk megtalálják a legújabb, legszebb, legnépszerűbb gyermekkönyveket és a klasszikusokat is. Ezek olyan alapfeltételek, amelyeket egy könyvtárnak teljesítenie kell ahhoz, hogy a látogatók elége­det­tek legyenek, hiszen a gyermekkönyvtárból nőnek ki az olvasó felnőttek

– mondta a könyvtáros.

A gyermekek szívesen időznek a könyvtár gyermekrészlegén, és a könyvtáros szerint fontos, hogy a szülők lássák: jó helyen, biztonságban van gyermekük, ahol ő pótmamaként figyel a kicsikre. Tagadhatatlan, hogy a könyvek közelsége hatással van a gyermekekre, mert amikor iskolás csoportok érkeznek könyvtárlátogatásra, a könyvtárosok rögtön látják, hogy kik azok, akik kiskorukban is gyakran jártak oda, hiszen másképp nyúlnak a kiadványokhoz, más­képp lapozzák a könyveket és másképp mozognak a polcok között, mint társaik. 
Dél körül már érkeznek az első iskolások, akik a tanórák után a házi feladatot a könyvtárban írják meg, és addig maradnak, amíg szüleik értük jönnek. Ők azok a tanulók, akik afterschoolként használják a könyvtárat, és ha segítségre van szükségük a feladatok megoldásában, akkor számíthatnak a könyvtárosra. Bár idősebb kisiskolás társaiknál, az olvasósarokban levő játékokat ők sem vetik meg, és játék közben a könyvtáros fél füllel jobbnál jobb történeteket hall a gyermekek szájából.
Délután szinte mindig nagy a forgalom, ilyenkor többnyire azok a szülők és gyermekek mennek a könyvtárba, akik heti rendszerességgel szoktak kölcsönözni. Előfordul, hogy egyszerre többen érkeznek, és a kicsik elkezdenek játszani az olvasósarokban. Közben ha egy szülő hangosan felolvas gyermekének, a többiek is kíváncsian hallgatni kezdik, így spontán olvasókör alakul ki az olvasókuckóban. A könyvtáros külső megfigyelőként azt is látja, hogy a félénkebb gyermekek óvatosan, távolabbról hallgatják a felolvasást, de a végén ők is mindig leülnek a többiek közé. Zsók Éva szerint olyan pillanatok ezek, amelyek az egész napi fáradtságot megérik. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy záráskor sem akarnak hazamenni a kicsik, és csak nagy sírás-rívás közepette egyeznek meg szüleikkel és a könyvtárossal, hogy másnap is eljöhetnek. A gyermekek egyébként szeretetüket a könyvtár és a könyvtáros iránt rajzokkal és szavakkal is kifejezik: a rajzokat a könyvtárosok ki is teszik a falra, hadd hirdessék a gyermekrészleg népszerűségét.

Mindenkinek segít megtalálni a megfelelő olvasmányt

A könyvtáros szerint kétféle könyvkölcsönző gyermek van: az egyik elvárja, hogy ajánljanak neki olvasmányokat, a másik pedig listával érkezik a könyvtárba. Tény, hogy van, amiből válogassanak: népszerű könyvsorozatok vannak kezdő olvasóknak, amelyek ébren tartják a kicsik figyelmét. Felnőttként nehéz elképzelni, mekkora sikerélmény a kisiskolásnak, ha kiolvasott egy könyvet. Meséskönyvek, ifjúsági regények, atlaszok és ismeretterjesztő kiadványok is várják az idősebb iskolásokat, mind-mind olyan leleményes kiadványok, amelyeket a felnőttek is szívesen lapoznak. A külső szemlélő nem is gondolná, de bizony sok időbe telhet, amíg megtalálják a megfelelő olvasmányt és a könyvtáros kiszolgálja az olvasót.
Olykor-olykor szülők is megkeresik a könyvtárost, és tanácsot kérnek, hogyan tudnák rászoktatni csemetéiket az olvasásra. Ilyenkor a könyvtáros mindig ajánl olvasnivalót, mert tudja, hogy minden gyermek megkedvelheti az olvasást, csak meg kell találni azt a témát és műfajt, amely közel áll hozzá. A még olvasni nem tudó gyermekeknek szüleik szoktak kölcsönözni, nagyon népszerűek az ablakos, illusztrált könyvek, amelyek hétköznapi témákat, eseményeket mutatnak be a gyermekeknek.

Sokoldalú könyvtáros

Gyakran fogadnak gyermekcsoportokat könyvtárlátogatásra, ilyenkor tíz-húsz ovisnak vagy kisiskolásnak mutatják meg, hogy mi minden van a könyvtárban. Amikor valamilyen tematikus hét van az óvodában vagy iskolában, a témához találó könyveket mutatják meg a gyermekeknek. Van, hogy bábelőadást is tartanak, és a könyvtár épületében is körbevezetik a kicsiket. Saját előadásuk is van, amelyet az egyik könyvtáros írt meg, és turnén is voltak, amikor félreeső, vidéki iskolákba látogattak el. Emellett minden évben egynapos programsorozatot szerveznek a magyar népmese napjára, amely töretlenül népszerű.
Ottjártunkkor is érkezett egy óvodás csoport, akiknek a könyvtáros elmondta, hogyan lehet kölcsönözni és használni a könyvtár szolgáltatásait. Ilyenkor rövid előadással kedveskednek az apróságoknak: a papírszínházat én is kipróbáltam, A három kívánság című magyar népmesét olvastam fel, a gyermekek közben a földön, párnákon ültek és figyelmesen nézték a meséhez tartozó illusztrációkat. Egy másik könyvtáros gitározott és énekelt a kicsiknek, akik a végén bekapcsolódtak az éneklésbe, majd könyveket adtunk az ovisok kezébe, és együtt lapoztuk a kiadványokat. A lelkes óvodások érdeklődő tekintettel figyelték a könyvtárosokat, és minden kérdésre válaszoltak. 
A gyermekrészlegen levő könyvtáros tehát amellett, hogy a könyvtárban felhalmozott gyűjteményt rendszerezi, gondozza és bővíti, illetve az olvasókat, könyvtárhasználókat kiszolgálja, nem árt, ha előadóművészként is megállja a helyét, és az sem, ha pedagógiai érzékkel is rendelkezik. Empatikusnak kell lennie és türelmesnek – főleg, ha a lelkes óvodások kéretlenül, egymást félbeszakítva osztják meg a dinoszauruszokról szóló ismereteiket – és fontos, hogy megtalálja az egyensúlyt a kedvesség és szigorúság között, hiszen az a céljuk, hogy minél több gyermek használja a könyvtárat, de lehetőleg úgy, hogy ne szaladgáljanak a polcok tetején. A gyermekrészlegen levő könyvtáros jó barátja a gyermekeknek, olvasmányokkal kapcsolatban pedig a szülők tanácsadója. Ő a kapocs a könyvtár és az olvasók között, így fontos szerepe van a könyvtárt használó közösség kialakításában.
Akármilyen mozgalmas is volt a nap a Kájoni János Megyei Könyvtár gyermekrészlegén, a nap végén én is úgy éreztem magam, mint az ovisok, akik nem akartak hazamenni a könyvtárból. Mit is mondhatnék? Meg tudom érteni őket.