Vannak rendezvények, amelyeknek értékét nem csupán az eltelt évek, a megtartott programok vagy a résztvevők száma adja, hanem a szándék, amely életre hívta őket. A csíkszeredai Csángó Nap épp ilyen. Negyedszázada teremt alkalmat arra, hogy a moldvai csángómagyarok és az erdélyi magyar közösségek közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás kultúráját, hagyományait, és közösen gondolkodjanak a megmaradás lehetőségeiről. A kezdeményezés történetét a Csángó Nap elindításában és évtizedeken át tartó szervezésében meghatározó szerepet vállaló Borbáth Erzsébet, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője és Darvas-Kozma József római katolikus címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia plébánosa elevenítette fel.

Amikor nem a politika, hanem a szeretet dominál

A Kárpátokon kívüli, moldvai magyarság helyzetére a rendszerváltás utáni években egyre nagyobb figyelem irányult: civil szervezetek alakultak, elindultak a Magyar Házak, szerveződni kezdett a magyar nyelvű oktatás, és egyre többen vállaltak szerepet a moldvai közösségek támogatásában. Hamar világossá vált azonban, hogy a szórványban élő közösség támogatása nem merülhet ki alkalmi segítségben vagy elméleti vitákban, átfogó, helyben is megvalósítható cselekvési programra volt szükség.

A csángók támogatása azonban jóval a Csángó Nap megszületése előtt elkezdődött: Darvas-Kozma József római katolikus címzetes esperes, plébános felidézte, hogy 1993-tól kezdődően tizenkét alkalommal szervezett pusztinai gyermekeknek kéthetes nyári programot több helyszínen, például Nyárádtőn. Foglalkozások szempontjából a legeredményesebb év 1999 volt, amikor hetven gyermek érkezett Pusztináról a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumba.

Az esperes a moldvai magyar hitélet nehézségeiről is beszélt: évtizedeken keresztül hivatalosan nem volt lehetőség magyar nyelvű misét tartani Moldvában, és azok a lelkészek, akik időnként oda látogattak, sokszor csak rejtett, nehéz körülmények között, korlátozottan tudtak segíteni. Visszaemlékezése szerint ebből a mély hitéleti elkötelezettségből fakadóan a később megszülető csíkszeredai Csángó Nap is szorosan összekapcsolódott az egyházi közösséggel, az első rendezvényt Krisztus Király ünnepéhez kötötték.

Egy közösség jövőjéről közösen gondolkodva

Borbáth Erzsébet visszaemlékezése szerint 2000-ben már egy új folyamat körvonalazódott: az egyetemet végzett csángó fiatalok közül többen hazatértek Moldvába, és közéleti, oktatási, kulturális feladatokat vállaltak. Bartó András, Gyurka Valentin és Bilibók Jenő is azok közé tartozott, akik saját közösségük jövőjéért kezdtek dolgozni. Az év végén Klézsén, a Duma-István András által elnökölt Szeret-Klézse Alapítvány székházában gyűltek össze a csángó ügy képviselői, hogy közösen fogalmazzák meg a további teendőket. Így született meg Sántha Attila megfogalmazásában a Moldvai Csángómagyarok Cselekvési Terve, amely gazdasági, oktatási, kulturális és szervezési feladatokat egyaránt meghatározott, és alapjául szolgált a később Csíkszeredában is gyökeret vert Csángó Napok sorozatának.

Az akkor megfogalmazott gondolat ma is a rendezvény legfontosabb üzenete: „legyen egy nap, amikor kimondjuk: fontos nekünk a csángó kultúra. Egy nap, amikor segítünk hátrányos helyzetben levő testvéreinken. Egy nap, amikor nem számonkérünk, hanem elfogadjuk őket. Amikor nem nevetjük ki, ha olyan különösen beszélnek magyarul. Amikor azt nézzük, milyen jót tehetünk értük. Amikor nem a politika dominál, hanem a szeretet. A Csángó Napon székely találkozik csángóval, magyar találkozik magyarral. Ez a nap, amikor az egyszerű emberek, az egyházak, a helyi önkormányzatok éreztethetik a szeretetet, a magyarság összetartó és megtartó erejét. Amikor nincs széthúzás, nincs politikai torzsalkodás, csak felelősségérzet van a csángókért. Amikor nincs szükség frázisokra, sem szólamokra, csak szeretetre, mert a csángóknak ma ez kell.”

Csíkszereda magáénak érezte a kezdeményezést

A felhívás nyomán több erdélyi városban is vállalták a Csángó Nap megszervezését, köztük Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon. Csíkszeredában ez a kezdeményezés azonnal termékeny talajra talált: Borbáth Erzsébet, Deáky András és a Domokos Pál Péter Alapítvány szervezésében elindult eseménysorozat mögé hamar felsorakozott a város: egyházi, oktatási és kulturális intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek álltak az ügy mellé.

Az első rendezvényen a moldvai vendégek ének- és tánccsoportjai is felléptek, fotókiállítás nyílt, bemutatták a Moldvai Magyarság folyóiratot, és a csángó közösség képviselői a Cselekvési Terv céljairól is beszéltek. Mint Ferencz Angéla, Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője elmondta: a Csángó Nap történetében az egyházi szerepvállalás is meghatározó volt. Az első csíkszeredai rendezvény szentmiséjét Tamás József segédpüspök celebrálta, az igehirdetést Darvas-Kozma József esperes-plébános tartotta, a szertartáson pedig Berszán Lajos atya vezetésével a gyimesfelsőloki középiskola diákjai is közreműködtek. A moldvai magyar közösségekkel való kapcsolattartásban más közösségi vezetők és lelkipásztorok is fontos szerepet vállaltak: külön kiemelte Ferencz Csaba, Csíkpálfalva polgármestere, Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány elnöke, Borbély Gábor főesperes, Gergely Géza néhai csíkszentmiklósi plébános szerepét is, aki magyar nyelvű szentmiséket tartott Moldvában. Ezek a személyes és egyházi kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a csángó közösségek ne maradjanak magukra.

– Mindez stabil alapot teremtett annak a kollégiumi és középiskolás integrációs folyamatnak is, amelynek részeként a József Attila Általános Iskola és más helyi intézmények évről évre fogadták a Moldvából érkező diákokat – idézte fel Borbáth Erzsébet. – Különösen büszke vagyok arra, hogy Csíkszeredában valamennyi megkeresett intézmény önzetlenül segített, és már a rendezvény első évei­ben zsúfolásig megteltek a termek. A moldvai vendégek jelenléte nemcsak kulturális élmény volt, hanem személyes kapcsolatokat is teremtett

– fűzte hozá.

A Csángó Nap szervezését 2005-ig a Domokos Pál Péter Alapítvány vállalta, a 2006-os évben szervezési nehézségek miatt elmaradt a rendezvény, 2007-től pedig a Hargita Megyei Kulturális Központ vette át a főszervezői szerepet. Az intézményvezető szerint a folytonosság egyik legfontosabb biztosítéka Borbáth Erzsébet kitartása volt, aki a szervezőváltás után is aktív részese maradt a munkának.

Segítségből partnerség, találkozásból közösség

Az elmúlt huszonöt év alatt sokat változott a Csángó Nap, de az alapgondolata nem. Ferencz Angéla szerint a kezdeti időszakban még sokan kívülről szerették volna meghatározni, milyen irányba haladjon a moldvai magyarság. Az évek során azonban megerősödtek a helyi intézmények, kialakult egy saját értelmiségi réteg, és egyre többen vállaltak felelősséget közösségük jövőjéért. Ma már működik a magyar oktatási hálózat, aktívak a civil szervezetek, és a hagyományőrzésbe egyre több fiatal kapcsolódik be. Népzenei és néptánctáborok, népdal- és balladavetélkedők kínálnak lehetőséget arra, hogy a moldvai falvak gyermekei megismerjék és továbbadják örökségüket. A Csángó Nap szervezői mindebből igyekeznek ízelítőt adni a csíkszeredai közösségnek.

A rendezvény évről évre más témákat állít középpontba: volt már szó a moldvai magyar oktatásról, a csángó irodalomról, a néprajzi örökségről, Petrás Incze János munkásságáról, de a közös éneklés, a tánc, a hagyományos ételek és a kötetlen együttlét is mindig fontos része a találkozásoknak. A szervezők számára lényeges, hogy ne csupán bemutassák a moldvai kultúrát, hanem valódi találkozási lehetőséget teremtsenek az emberek között.

– Az ismeretséget ünnepeljük. A rendezvény szépsége abban rejlik, hogy a találkozások során egyszerre fedezhetjük fel a közös kulturális gyökereket és azt a sajátos gazdagságot, amelyet a moldvai közösségek magukkal hoznak

– fogalmazott Ferencz Angéla.

A Csángó Nap szerepe is átalakult az évek során: a kezdeti segítségnyújtás mellett egyre inkább a kölcsönös megismerés és az egyenrangú kapcsolatok erősítésének alkalma lett. Ma már nem az a cél, hogy mások mondják meg a moldvai közösségeknek, merre haladjanak, hanem hogy teret adjanak saját értékeik, eredményeik és törekvéseik bemutatására. A hagyományos programsorozat egyik legfontosabb eleme „A moldvai csángókért szól a harang” mottó jegyében tartott ünnepi szentmise, amely Darvas-Kozma József közreműködésével évről évre a rendezvény megható záróakkordja.

Huszonöt év után is van miről beszélni

A jubileumi rendezvénysorozat november 20–22. között kínál alkalmat a visszatekintésre és új találkozásokra. Pénteken a csíkszeredai Csángó Kollégiumban tart előadást Mirk Kata Szidónia néprajzkutató A csángó név és identitás gyökerei címmel. Szombaton a Csíki Moziban kerekasztal-beszélgetésen idézi fel a csíkszeredai Csángó Napok huszonöt évét Borbáth Erzsébet, Darvas-Kozma József, Ádám Gyula és Fazakas Timaru Carina. Ezt követően Sarány István mutatja be a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének új kötetét, a Csángó világok, csángó vidékek, csángó emberek című riportgyűjteményt. A programot az elmúlt évek plakátjaiból rendezett kiállítás, valamint Ádám Gyula Énekeltem én… című fotókiállítása egészíti ki a Zengő Térben. Vasárnap a Millenniumi templomban tartják meg „A moldvai csángókért szól a harang” ünnepi szentmisét, amelyen a csíkszeredai Csángó Kollégium diákjai is közreműködnek.

– Ez ugyanakkor nemcsak az elmúlt évek eredményeinek számbavétele. A jövő kérdései is terítékre kerülnek: hogyan őrizhető meg a magyar nyelv egy alapvetően román nyelvi környezetben, miként lehet vonzóvá tenni a fiatalok számára a hagyományokat, és hogyan válhatnak a közösségek saját sorsuk alakítóivá

– részletezte Ferencz Angéla.

Borbáth Erzsébet szerint a kezdeményezés legfontosabb célja kezdettől fogva az volt, hogy a moldvai csángók megerősödjenek, vállalják identitásukat, és maguk is tegyenek közösségük megmaradásáért.

Huszonöt év után nem csupán egy rendezvénysorozat múltját ünnepeljük, hanem azokat az emberi kapcsolatokat is, amelyek az évek során kialakultak és megerősödtek.

A Csángó Nap üzenete ma is ugyanaz, mint a kezdetekkor: figyelemmel, elfogadással és szeretettel fordulni egymás felé. Mert a harang nemcsak az ünnepi szentmisén szól a csángókért, hanem minden megőrzött dalban, továbbadott szóban és őszinte találkozásban is.