– Mit gondol Románia mezőgazdasági helyzetéről?

– Bár igyekeztem párhuzamba állítani és összehasonlítani a holland rendszerrel, nem ismerem átfogóan az ország mezőgazdasági helyzetét – azt azonban elmondhatom, hogy több mint húsz éve járok Romániába, és a ta­pasztaltak alapján hatalmas lehetőséget látok az itteni me­ző­gazdaságban. Olyan sa­játosságai vannak az országnak, amilyenek kevés helyen adottak, ezeket pedig ajánlott lenne kiaknázni. Ahhoz viszont, hogy egy fejlett, jól működő mezőgazdasága legyen az országnak, együttműködésre, közös gondolkodásra van szükség. Természetesen nem a régi rendszerre, a 1990-es évek előtti állami termelő­szövetkezetekre gon­dolok – de az együttműködés szellemisége elengedhetetlen ma a fejlődő mezőgazdaság terén. Itt nem rövid távú cselekményekről van szó, hanem hosszú távú tervezésről. Ehhez vízióra van szükség.

– Ön szerint hogyan befo­lyásolja az Európai Unió közös agrárpolitikája a kisgazdák és családi gazdaságok helyzetét Romániában, ezen belül Székelyföldön?

– A második világháború után Európa egyik legfon­tosabb egyezménye az volt, hogy nem szabad többet éhez­nünk. Az Európai Unió közös agrárpolitikája ezen elv alapján működik, a cél az együtt gondolkodás, az együttműködés. Nagy kü­lönb­ségek vannak a lehetőségek terén Románia és Hollandia között, de én úgy látom, hogy vannak most lehetőségek a romániai mezőgazdaságban. Bár nem ismerem a legjobban a román gazdaság alapjait, kiderült számomra, hogy a közös agrárpolitika nem minden esetben támogatja a kisgazdákat és a családi gazdaságokat úgy, ahogy arra szükség lenne, még ha vannak is erre irányuló támogatások, ezek elnyerésére nem mindig van esélyük a kisgazdáknak. Ezért is mondom azt, hogy együttműködésekre, össze­fogásra van szükség.  

– A jelenlegi világpolitikai helyzet milyen veszélyeket rejt a gazdák agrártámogatása terén? Eleshetnek-e bármilyen okból, például Ukrajna európai uniós csatlakozása miatt a gazdák a támogatásoktól?

– Nem gondolom, hogy Ukrajna csatlakozása az Euró­pai Unióhoz jelentős mérték­ben befolyásolná az agrár­támogatásokat, már csak azért sem, mert az EU-ban jelen­leg is kereskedhet Ukrajna. Persze a világpolitikai helyzet minden esetben hatással van a mezőgazdaságra is, de nem gondolom, hogy az EU közös agrárpolitikájában ez jelentős változásokat eredményezne. Mindig egy nagy játszótere a világ vezető mezőgazdasági szereplőinek a piac, világszin­ten működik a pénzügyek és az érdekek közötti harc, gya­kori ilyen világgazdasági helyzet­ben is, hogy négy-öt ha­talmas gabonakereskedő szándékosan leállít vagy vissza­tart gabonaexportokat, hogy megnöveljék ezáltal az árat. A világgazdasági helyzet állandóan mozog, hol itt, hol ott robban ki egy háború, és az mindig befolyásolja a gaz­daságot, de nem biztos, hogy ez jelentősen befolyásolja a jól kialakult rendszereket. 

– Mi a titka a jól működő holland gazdasági modellnek?

– Az egyik titkunk, ami nem is olyan nagy titok, a technológiai fejlettség. Na­gyon sok olyan technológiai új­donságot alkalmaz a holland mezőgazdaság, ami Romá­niában még nem ismert vagy nincs használatban. Hollan­dia fejlett és hatékony mező­gazdasággal rendelkezik, a mezőgazdasági termékek fő exportőre. Hollandiában az innováció, a fenntarthatóság és a magas termelékenység áll a fókuszban. Ugyanakkor a nagy termelékenységnek olyan következményei is vannak, amelyért nagy árat kell fizetni, és erre az utóbbi három év­ben különösen felfigyeltünk. Az intenzív állattenyésztés például környezeti problé­mákhoz vezet, a túlzott trá­gyahasználat hozzájárul a víz és a talaj szennyezéséhez, a monokultúrák és a méret­gaz­daságok kiszorítják a termé­szetes ökoszisztémá­kat. Ezek mind olyan hibák, amikből sokat lehet Romániában tanul­ni, hogy ugyanezeket ne köves­sék el. 

– Mi az a technikai és szellemi tudás, ami Székelyföldön is kamatoztatható?

– A technológiai lehetőségek. Ezek nagyon hiányosak még Romániában, ezen a téren szük­ség lenne a fejlődésre, de meg kell tanulni anélkül használni az új technológiákat, hogy a biodiverzitásnak ártsanak vele. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mit csináltak eddig rosszul, és egy jól kialakított vízióval változtatni kell ezen. Például adottak a vízgondok Romániában – ha felismerték már ezt a problémát, akkor azon kell gondolkozni, hogy válaszuk legyen a kérdésre, hogy hosszú távon mit kezdenek a folya­matos vízhiánnyal. 

– Ön jelenleg a holland élelmiszerbankok egyesületé­nek elnöke. Hogyan működnek pontosan az élelmiszerbankok Hollandiában? 

– Az élelmiszerbankok háló­zata egy olyan rendszer, amely azokon segít, akik a lét­minimumon élnek, emiatt nem vagy nem elégséges mérték­ben tudják beszerezni az alapvető élelmiszereket. Hollandia tagja a huszonnégy országból álló európai élelmiszerban­kok szö­vetségének, és van is egyfajta együttműködés euró­pai szinten ezekben a hálózatokban. Hollandiában 180 élelmiszerbankunk van, és 14 ezer önkéntessel dolgo­zunk, ezeket pedig egy egyesület irányítja, ennek vagyok az elnöke. Van tíz el­osztóközpontunk, ahonnan az élelmiszereket, tisztálkodási termékeket eljuttatjuk partne­reinkhez. Ha világszinten néz­zük, a megtermelt élel­miszer egyharmadát eldobjuk, így alakulhatott ki az, hogy annyi élelmiszert termelünk, amit nem tudunk mind eladni és elfogyasztani. A holland élel­miszerbankok a nagy élel­miszer-hálózatoktól kapják az élelmet, de gazdákkal is van kapcsolatunk, akik többet ter­melnek, mint amennyit piacra tudnak vinni. Évente nagyjából 150 ezer emberen segítünk, ezeknek harmincöt százaléka gyermek.

– Mit gondol, működőképes lenne az élelmiszerbankok mo­dellje Székelyföldön is?

– Romániában már 2016 óta működik valamilyen formában az élelmiszerbank-hálózat, de nem ismerem eléggé ennek a hálózatnak a helyzetét, mű­ködését, ahogy a román mun­katársakat sem ismerem. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha Hollandiában lehet­séges, akkor Romániában is működőképes­nek kellene len­nie, s így természete­sen Székelyföldön is.