– Honnan indult Gál Emília életútja, illetve szakmai pályája? 

– Bákó megye legkeletibb csángó falujában, Magyarfaluban születtem. Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, középiskolába Csíkszeredába jártam, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem filológia szakán szereztem diplomát, majd Londonban nemzetközi turizmusmenedzsment mesterképzés szakon tanultam, de projektmenedzsment képzéseken is részt vettem. Tanulmányaim után visszajöttem dolgozni a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez (MCSMSZ). 2019-től a szövetség alelnöke és projektmenedzsere voltam, egészen idén február 28-ig. Azóta Bákó megye RMDSZ-es alprefektusa vagyok.

– Hogyan lett alprefektus? 

– Miután kormányra került az RMDSZ, a bukaresti tárgyalások során sikerült Bákó megyének is megszerezni egy RMDSZ-es alprefektusi tisztséget. A feladatra – előzetes egyeztetés után – engem jelöltetett az RMDSZ Bákó megyei szervezetének elnöke. Aztán megkaptam az értesítést, hogy a kormány megválasztott alprefektusnak. 

– Tavaly ősszel arról számoltunk be, hogy a Bákó megyei Gajcsána településen megválasztották az első magyar polgármestert – Gál Alina az ön húga. Mindig küldetésüknek tekintették a moldvai csángók szolgálatát?

– Egyetemistaként nem foglalkoztatott a közösségért végzett tevékenység gondolata, nem is nagyon terveztem hazatérni a szülőföldemre. Az alapképzés után egy ösztöndíj révén kerültem a kárpátaljai Viskre, ahol azt láttam, hogy közösségi összefogással nagyon jól működött a falusi turizmus, s ezáltal gazdaságilag is nagyon jól fejlődtek. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha az én szülőfalumban is meg lehetne valósítani ilyesmit. Ekkor született meg bennem, hogy szeretnék a közösségemért dolgozni. Később, amikor Pogár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke egy projekt megvalósításához kérte a segítségemet, eldöntöttem: hazajövök és itthon fogok dolgozni. Azóta sem valósult meg az az álom, amit a kárpátaljai jó példa láttán kigondoltam, remélhetőleg majd a jövőben… Az elmúlt években 35 településen tevékenykedtem az MCSMSZ keretében, így egy kicsit úgy érzem, sikerült is dolgoznom a közösségemért. 

– Az MCSMSZ-nél szerzett tapasztalatok segítik a jelenlegi munkájában? 

– Igen. A szövetség alelnökeként és projektmenedzsereként nagyon sok állami intézménnyel és polgármesterrel tartottam a kapcsolatot. A prefektúra ezeknek az állami intézményeknek és az önkormányzatoknak – ha lehet így mondani – a felügyelője. 

– Hogyan fogadták kinevezését a Bákó megyei kormányhivatalban? 

– Mindenki nagyon kedves, barátságos volt. Amikor az első nap a prefektúrán letettem a hivatali esküt, az ottani munkaközösség úgy fogadott: – Üdvözöljük a családunkban! Azóta is nagyon nyitottak, és valóban azt akarják, hogy a közösségük része legyek. Szintén dicsérő szavakkal szólhatok a prefektus úrról és az alprefektus kollégáról is. 
– Felvállalhatja, fel tudja vállalni a moldvai csángók sajátos ügyeit? 

– Remélem, hogy igen, hiszen azért is kaptam ezt a tisztséget. 

– Hogyan tud párbeszédalapot képezni a két nemzet között? 

– A csángó szövetség és az RMDSZ Bákó megyei szervezetének tevékenysége egyre inkább bekerül a köztudatba. Ez már nagyon jó irány arra, hogy a csángó magyar közösséget is egyre inkább elfogadják Bákó megyében, azaz már ne idegenként tekintsenek ránk, hanem mint egy népcsoportra. Az évek során, akikkel találkoztam, mindig csak dicsérték a moldvai csángókat, azt mondták, jól dolgoznak, komolyak és megbízhatók. Abban bízom, hogy a jövőben minél több Bákó megyeinek lesz természetes, hogy csángó magyarok is élnek ott, és tényleg nem úgy tekintenek ránk, mint valami gyanúsra, idegenre, hanem olyan emberekre, akik ugyanott laknak, ugyanúgy élnek, végzik a munkájukat, ugyanúgy van családjuk, közösségük, mint a többségi nemzet tagjainak. 

– „Menek lá kümp kapálni, mert a nepotjaim elmentek a külföldi cárába, nincs ki segítsen” – mondta érdeklődésem­re néhány éve egy idős néni Magyarfaluban. Mennyire magyar még Magyarfalu? Mennyire veszélyezteti az elnéptelenedés a moldvai csángó településeket?

– A harminc évnél idősebbek általában magyarul beszélnek, ám a gyermekekkel egyre inkább csak románul, mert elindult egy folyamat, amikor a szülők nem láttak más lehetőséget. Nem volt magyar iskola, magyar pap, viszont ott volt a kérdés, hogy a felnövő gyermekek hogyan tudtnak majd érvényesülni, ha nem beszélnek románul. De ma Magyarfaluban a lakosság 80 százaléka, tehát főként a 30 évnél idősebbek, magyarul beszélnek, és szerencsére ez átragad a gyermekekre is.

– Hogyan fogadták a helyiek az Ön alprefektusi kinevezését? 

– A kinevezésem éppen az MCSMSZ legnagyobb bálja előtt történt, úgyhogy már alprefektusként vettem részt az eseményen. A bálon 1200-nál is többen voltunk, az elnök bemondta, hogy én is ott vagyok, utána személyesen is sokan gratuláltak, és mondták, örülnek a kinevezésemnek. Ezt láttam a közösségi médiában is, és a helyiek is mondták, hogy büszkék rám. Pozitívan fogadta a csángó magyar közösség a kinevezésemet, és én remélem, hogy élnek is a lehetőséggel. Tehát ha vannak olyan dolgaik, amelyekről úgy gondolják, hogy a prefektúra el tudja intézni, akkor bátran jöjjenek hozzám, mert én várom őket, és elsősorban értük vagyok ott. 

– Hat hónap telt el a mandátumából. Milyen feladatokat lát el most, és milyenek az eddigi tapasztalatai? 

– Az elmúlt időszakban találkozókat kezdeményeztem a Bákó Megyei Prefektúrán a vidéki községek képviselői és a megyei Szociális Kifizetési és Felügyeleti Ügynökség (AJPIS), a megyei Erőforrás és Neveléstámogató Központ (CJRAE) és a Közegész­ségügyi Igazgatóság (DSP) képviselői között, hogy a községek közvetlenül kapjanak útmutatást és választ kérdéseikre az integrált szolgáltatások nyújtására vonatkozó finanszírozási projekt kapcsán. Részt vettem a Szociális Párbeszéd Bizottság és az Idősek Ügyeivel Foglalkozó Tanácsadó Bizottság ülésén. Munkalátogatásokon voltam a megye több községében. Fogadóórákat tartottam a prefektúrán, Gyimesbükk polgármesterének meghívására részt vettem a Szent Péter és Pál-templom felszentelésén, ahol a helyi közösség képviselőivel is egyeztettem számukra fontos ügyekről. A moldvai csángó magyarokat érintő kérdésekben még nem kerestek meg, azokat továbbra is a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége intézi. Nem tartom nehéznek ezt a tisztséget. Most már több mint fél év után elmondhatom, hogy egy kis kreativitással sok mindent el lehet érni, sok problémát meg lehet oldani. Alprefektusként olyan feladatokat is vállalok, amelyek nem tartoznak a munkakörömhöz. Örömmel végzem a munkámat, remélhetőleg hosszú távon is látszani fog az eredménye.