tiszta égbolt
Használja okosan a felfogott vizet
Az aszályos időszakra való tekintettel különösen fontos, hogy felelősen fogyasszuk a rendelkezésünkre álló vizet: az esővizet érdemes felfogni, az állóvizet tisztítani, a vezetékest pedig csak a fontosabb háztartási célokra használni. A tetőről összegyűjtött víz is alkalmas WC-öblítésre, takarításra, mosásra, bizonyos esetekben pedig, megfelelő kezelés után, mosakodásra, fogyasztásra vagy akár ivásra is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idén júliusban publikált egy összetett útmutatót az esővízgyűjtésre és -tisztításra vonatkozóan, ennek rövid kivonatát közöljük az alábbiakban.
Állítsa be, hogy a Google-találatokban a Hargita Népe elöl legyen!
Az esővízgyűjtés legfontosabb előnye, hogy olyan vízforrást hasznosítunk, amely egyébként elfolyna a csatornába vagy a talajba. Egy családi háznál a tető felülete már önmagában jelentős vízgyűjtő terület: egy zápor során átlagot számolva, ha négyzetméterenként 20 liter eső esik, egy 100 négyzetméteres tetőfelületen akár két köbméter víz is fogható. A WHO szerint az esővíz általában kevesebb szennyezőanyagot tartalmazhat, mint a felszíni vagy a talajvíz, csakhogy a begyűjtés és a tárolás során könnyen szennyeződhet. Az esővíz egyik sajátossága, hogy kevés oldott ásványi anyagot tartalmaz, emiatt lágy víznek számít.
Emiatt sokkal jobb locsolásra, és bizonyos háztartási felhasználásoknál előnyös, mert az ásványi anyagok nem rakódnak le a vezetékekre, csövekre, szaniterekre, fűtőszálakra. Az esővíznek viszont hátránya, hogy a szálló port, légkörbe került egyéb szennyeződéseket, de még a tetőre került madárürüléket is belemossa a tárokba, köztük olyan mérgező anyagokat is, mint az azbeszt.
Szennyeződések, üledék
Víztisztításnál az elsődleges döntés: milyen vizet szeretnénk kapni? Ugyanis más rendszer szükséges a homok és az iszap kiszűrésére, és más a baktériumok, vírusok vagy az oldott vegyületek eltávolítására. Az esővízben lehetnek lebegő szilárd részecskék, homokszemcsék, por, falevél- és növénymaradványok, rovarok, valamint szerves anyagok is, melyeket mechanikai szűréssel lehet eltávolítani. A legegyszerűbb rendszerekben ehhez hálós előszűrőt, ülepítőt vagy úgynevezett üledékszűrőt használnak, de létezik egy „first flush” megoldás is, ami az esőzés elején kapott vizet nem engedi a tárolóba. Ennek azért van jelentősége, mert az első vízmennyiség mossa le a tetőről és az ereszből a felhalmozódott port, szennyeződést és mikroorganizmusok jelentős részét. A homokszűrő is elsősorban a lebegő részecskék és zavarosság csökkentésére alkalmas, a baktériumok és vírusok elleni biztonságos védelemhez nem elegendőek a két-három részes cserélhető filteres szűrőkészülékek.
Víztisztítás: melyik szűrő mire jó?
A háztartásokban gyakori a háromrészes, úgynevezett háromlépcsős szűrő, amely mechanikai üledékszűrőből, egy aktívszén-szűrőből és egy finomszűrőből áll. A mechanikai betét a homokot, rozsdát, iszapot és egyéb lebegő részecskéket tartja vissza. Az aktív szén elsősorban bizonyos szerves vegyületek, kellemetlen szagok és ízek, valamint a klór csökkentésére alkalmas. A harmadik fokozat további finom részecskéket foghat fel, csakhogy ezek közül egyiknek sincs fertőtlenítőfunkciója, sőt, a karbantartás nélkül használt szénszűrőben mikrobiológiai szaporodás is kialakulhat. Ilyen esetben a klórozást nem lehet elkerülni, viszont a fordított ozmózis, vagyis az RO-rendszer komolyabb megoldást ad. Itt a vizet nagy nyomással egy finom membránon préselik át, ami számos oldott anyag, só és egyéb szennyezőanyag koncentrációját lecsökkenti. Mint az összes többi szűrőnél, itt is a karbantartás a legfontosabb, tekintve, hogy egy összetett és érzékeny rendszerről van szó.
