Gyergyószentmiklóstól 25 kilométerre, Maros­hévíz felé haladva, a Maros-hídon átkelve akár a tájba simuló kis települést is csodálhatnánk, ha a képbe nem tolakodna az egykori fafeldolgozó üzem romja, mint egy múltra mutató ujj. A hétfői, bizonytalan iskolakezdés délelőttjén néhány, gyermekét kézen fogó szülő sétál a település legmagasabb pontján lévő iskola felé. Az egyébként gyönyörű kilátással rendelkező, Dumitru Gafton egykori tanító, pap, politikus nevét viselő tanintézet minden terme foglalt jelenleg: egy 2024 decemberében kezdődött épületfelújítás miatt ide költöztek át az elemi iskolások is. 

Magyar osztály nem azért nincs, mert nem lehetne

Az iskolába 169 gyermek fog járni ebben a tanévben, mindannyian román tagozaton. Az előző tanévben négy magyar kisiskolással még elindult a magyar összevont osztály is – tanév közben két gyermeket a szülők a maroshévízi iskolába vittek át, így egy speciális nevelési igényű testvérpár végezte el a 2024–2025-ös tanévet a magyar osztályban. Az idén a testvérpár nagyobbik tagja ötödikes lett, így automatikusan átkerült a román tagozatra, kishúgát pedig a szülők átíratták a román osztályba – így a községben gyakorlatilag senki sem maradt, aki magyar oktatást igényelt volna.

– A beiskolázási tervben erre a tanévre is kértük a magyar osztályt, de nem iratkozott senki, átigazolási kéréssel sem jelentkeztek. Az osztály most nem szűnik meg, csak várhatóan jövő tanévtől, ha akkor sem lesz beiratkozó diák. De bármikor újra kérvényezhetjük, ha szükség lesz rá. És reméljük, hogy lesz

– foglalta össze a jelenlegi helyzetet Alina Natea, a Dumitru Gafton iskola igazgatója. Amikor az okokat firtattuk, azt mondta: a 4 km-re lévő maroshévízi iskolákhoz iskolabusz hozza-viszi a gyermekeket, akik ott teljes létszámú osztályokban tanulhatnak – és sok szülő preferálja a városi környezetet. 
A másik, súlyosabb tényező a népességfogyás, amit az igazgatónő nemcsak a magyar közösség tragédiájának lát: egyre kevesebb gyermeket íratnak a román osztályokba is, s ha ez a tendencia folytatódik és a tanügyi törvények is változnak, a román tagozaton is osztályokat kell összevonni. 

A fájó kérdés: mi lett az iskolával? 

A település központjában, a tömbháznegyed felé haladva útbaigazítást kérünk, a megszólított idősebb személyek magyarul válaszolnak. A településen a 2022-es népszámlálási adatok szerint a 2498 lakosból 1902 román, 504 magyar nemzetiségű. 
Isán Sándor és felesége, Margit végigvezetnek a galócási magyar oktatás elmúlt negyven évének zátonyain. Isán Sándor alpolgármesterként, majd helyi tanácsosként, felesége pedagógusként több mint négy perspektívából állítják, hogy a jelenlegi helyzet előre látható volt, és több tényező kölcsönhatása vezetett idáig. 

– A fafeldolgozó üzem megszűnésével – ahol a magyarok nagy része dolgozott – elkezdődött a külföldre vándorlás, hiszen ezeknek az embereknek nem voltak földjeik, így állattartással vagy növénytermesztéssel nem tudtak foglalkozni. Ezzel került aztán veszélybe a magyar oktatás

– mondja Sándor.
A galócási magyar oktatás az 1900-as évek elején kezdődött, majd az első világháborút követő években, 1922–1940 között csak román iskola létezhetett, a magyar gyermekek is oda jártak; 1968-ig ismét volt különálló magyar oktatás, Weisz Károly igazgató vezetésével. Ekkor – az új épületbe való átköltözéssel – már a román iskola magyar tagozataként létezett Dóczy Zsigmond vezetésével. Az egykori iskolaépületben ma vegyesbolt működik. 

– Az 1989-es rendszerváltás után mindent megtettünk, hogy újraindulhasson az önálló magyar iskola, ami néhány évvel késleltette volna a mostani folyamatokat. A 80-as évek végén több mint száz gyermek járt a magyar tagozaton, ma egy sincs: ez a közel 40 év a történelemben rövid időszak, de elég ahhoz, hogy eltűnjön egy közösség magyar iskolája. Tényként elkönyvelhető, lelkileg feldolgozhatatlan

– mondta Isán Sándor. Megjegyezte, a Magyarországra vándorolt galócási magyar fiatalok gyermekei a nyári vakációkban még hazalátogatnak.

„A románba adom, mert akkor jobban halad”

Isán Margit nyugdíjas pedagógus. Jól emlékszik rá: mikor fiatal tanítónőként, 1976-ban elkezdte pályafutását, még önálló, 15-ös létszámú osztályokban tanítottak.

– Négyen voltunk tanítók a magyar tagozaton, ahol 1977-től vonták össze az osztályokat, majd fokozatosan szűnt meg az oktatás: az 1990-es években az óvodai csoport, a 2000-es évek elején a gimnáziumi magyar oktatás

– mondja. Hozzáteszi: azokban az időkben a szülők belátták, hogy a szimultán oktatás semmilyen hátrányt nem jelent a gyermekük számára, de ez ma már nincs így. 

– A maroshévízi román líceumban gondnokként dolgoztam több mint harminc évig – szülőkkel beszélgetve valamelyest beleláttam az iskolaválasztási szempontjaikba. Több esetben két magyar szülő íratta román osztályba a gyermekét – egy osztályra valót számoltam össze akkoriban! Az elitebbnek vélt iskola volt a szempont, nem a nemzetiségi kérdések. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a fokozatos népességcsökkenés is megállítható lett volna egy vagy több befektető ide vonzásával, ami a mai napig nem történt meg

– összegzi Isán Sándor, hozzátéve, mindezekkel együtt az iskola elvesztésének gondolata évek óta a legfájóbb kérdése a megfogyatkozott galócási magyar közösségnek.

Identitástudatot „növeszteni” egyetlen év alatt

A 2023–2024-es tanévben a két diákból álló magyar elemi osztályt Kádár Edit pedagógus tanította. Elmondása szerint a folytonosság hiánya – az óvodai és a gimnáziumi magyar oktatás megszűnése – az elemi oktatást nem tudta hatékonnyá tenni, és jelentősen befolyásolhatta a szülőket abban, hogy a román tagozatot válasszák gyermeküknek.

– Mivel sajátos nevelési igényű gyermekekről volt szó, a felzárkóztatás, fejlesztés, az iskola megszerettetése volt az elsődleges szempont. Nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki a gyermekekkel, és a fejlesztésük érdekében a családjukat is sokszor látogattam. Magyar népdalokat tanítottam nekik, sok mesét olvastam, hogy a helyes magyar beszédet és a gondolkodásmódot fejlesszük. Közösen ünnepeltük a jeles egyházi ünnepeket, kirándultunk, és remélem, sikerült egy kicsit hozzájárulni ahhoz, hogy megőrizzék identitásukat.